Szeretem az egyterűeket. Igaz, én a kisteherautókat, kisbuszokat is szeretem, talán még praktikusabbnak tartom őket, mint az egyterűeket. Csak utóbbiak jobb kompromisszumot nyújtanak a kisteherautós praktikum és a személyautós kényelem viszonylatában.
Egy jó egyterű alig foglal el nagyobb alapterületet, mint egy adott osztályú személygépkocsi, ugyanakkor bőven tudja azt a menetdinamikát, amit az ember a mindennapokban jó szívvel és jó lelkiismerettel (büntetőpontok begyűjtése nélkül) használ.
Kényelmes a be- és kiszállás, jelentős méretű raktérbe pakolhatunk, a vezető elég magasan ül, hogy a személyautók sofőrjénél jobban átlássa a forgalmat. Bár feleslegesnek tűnhet a kihasználatlan fejtér, de ki nyavalyogna egy négyméteres, vagy még nagyobb belmagasságú villában, hogy ha nyújtózkodik, nem éri el a plafont? Épp ez a lényeg, a nagy tér. Ha nem nekem kell kifűteni, pontosabban, ha nem számít, mibe kerül, nem sok praktikus okot tudnék mondani, ami miatt zavarna. Esetleg az, hogy a csillárok égőit nehéz olyan magasan kicserélni. Szóval, én szívesen járnék egyterűvel.
Ebben a Zafira Tourerben, ami most nálunk járt, a motor a legnagyobb újdonság. Én szinte régi ismerősként üdvözölhettem, hiszen ott voltam a születésénél – de legalábbis valamelyik testvére első felbőgésekor. Ugyanis ezeket a motorokat nálunk, Szentgotthárdon gyártják, és egyelőre mindegyiket, kivétel nélkül a gyár próbapadján indítják be először, és vetik alapos vizsgálat alá. Papíron ígéretes a kis benzines ezerhatos. Négyhengeres és turbós az aprószentem, de nem ígérkezik könnyűnek az élete. Hiába tűnik stramm gyereknek, az élet már az első napoktól nagy súlyt rak rá: a Zafira Tourer nagyjából 1,7 tonna. Városban a jelentős tömeggel, autópályán a viszonylag nagy homlokfelülettel kell megbirkóznia az downsizing-mozgalom szülte motornak.
Bár a lökettérfogat nem éppen nagy, benzinből és levegőből egy kis belső égés útján 170 lóerő és 260 Nm nyomaték keletkezik a motorban. Kategóriájában ezek igen jó értékek, a gyári fogyasztási adatok is igen szépek, 5,5-8,4 litert adnak meg. Nem kizárt, hogy van, aki tud a napi használatban is ilyen fogyasztást produkálni - egyesek szerint létezik perpetuum mobile is. Mindenesetre a kicsi, turbós motor magában hordozza a spórolás és a jelentős menés ígéretét is – persze senki nem állítja, hogy a kettőt egyszerre is tudja. Óvatosan kezelve a gázt, szaporán váltogatva lehet alacsony értékeket produkálni, de tény, hogy nyáron, klímát direkt kikapcsolva, inkább elővárosi viszonylatokban, kimondottan fillérvadász tempóban autózva sem sikerült 9,3 alá vinni. Klímával, a forgalom tempóját felvéve, a belváros neuralgikus pontjait is érintve, gyakran inkább tizenegy liter volt ez, ami csak akkor sok, ha a gyári 8,4-hez viszonyítjuk. Ha a méretekhez, teljesítményhez, akkor egyáltalán nem vészes. Városon kívül csak nagyon keveset mentem, de tempomatos 110-nél jóval hat liter alatti értékeket mutatott a fedélzeti számítógép.
Ugyanakkor klimaxos nőt csinált belőlem, folyamatosan változott a hangulatom és a véleményem. Egyik nap idióta gumiszalag-motornak gondoltam és nyűgösködtem (ha lassan, óvatosan közlekedtem, a turbó szinte semmit nem töltött, akkor tényleg úgy gyorsult az autó, mintha vékony befőttesgumin húznák). Máskor meg zseniálisan erős, nyomatékos, gépnek éreztem, és a kocsi oldalát paskoltam (ha tölt a turbó, van nyomaték is rendesen, lehet vele szégyenletes tempóban autózni). Csak valahogy a kettő között nem tudtam egyensúlyt találni, mert bár alacsony fordulatról tölt a turbó, azért csak érezni, mikor kezd el dolgozni, és olyankor jobban rángatja a gyeplőt, mint azt szeretnénk. Ez is egy olyan autó, amivel kapcsolatban azt éreztem, automata váltóval könnyebben tudnék a mozgó forgalmi akadály és az agyatlan kamikáze állapotok közt egyensúlyozva autózni. Meg aztán ez egy családi egyterű, amibe mindenféle kényelmi extrát betettek, miért kellene már Rhoda Scottként pedálokon szteppelni, ha az ember haladni akar?
Ha már az extráknál tartunk: nagy üvegtető, extra méretű szélvédő, 19”-es kerekek, bőrkárpit, tolatóradar és –kamera, sávelhagyásra figyelmeztető, tempomat, ráfutás-veszély figyelmeztető, flex ride futómű, lounge utasülések, és még képzeljenek ide egy durván kétoldalas listát. Rendesen fel lehet szerelni, igazán emelt szintű igényekkel kell rendelkeznie, aki egy fullos Zafira Tourerben nem tudja magát kellemesen érezi. A formák kívül-belül rendben vannak, semmi drasztikus, de az sokat elmond, hogy a barátnőm többször is rákérdezett, hogy biztos, hogy nem valami vadonatúj modell-e, amiben ülünk, mert annyian megnézik.
A sok extra és az igényes beltér, meg a nagy szellős belméretek tényleg kellemes utazóautóvá teszik a Zafira Tourert, elől kényelmesek az ülések, hátul viszont nem túlzás padokhoz hasonlítani. Nagyon sík felületű, alig formázott szivacsú az összes ülőhely, a feláras lounge-seating jó ötletnek tűnik, de kicsit szerencsétlenül fest. Elvileg hétüléses a kocsi, de a hátsók használata csak rövid utakon ajánlott – természetesen alig marad a csomagtér padlójából kihajtogatott ülések mögött hely, tehát mindenki csomagja nem fér be a kocsiba, illetve a leghátsó ülések felnőtteknek nem is kényelmesek. Na, de mikor egy rakás kisiskolást vagy óvodást kell hazaszállítani, biztosan nagyon jól jönnek a plusz ülőhelyek, a gyerekek meg nem fognak panaszkodni helyszűkére. Sőt, ha jól előrehúzzuk a középső sort, a magas üléspozíció miatt még felnötteknek is marad lábtér itt, és a hátsó sorba sem csak végtagcsonkolt embereket lehet kényelmesen elhelyezni.
Egyébként nagyon kellemes a hangulat a lounge-ban (ha már lounge-seating), a nagy üvegtetőről a rolót motorosan hátratekerve, a szélvédő árnyékolóját is koppanásig húzva nagyon világos lesz az egész utastérben. Ez a téli időszakban nagyságrendeket javíthat az ember közérzetén, csak az ronthatja el a hangulatot, ha a nagy szélvédő vagy az üvegtető sérül –nem szeretném azt a számlát saját zsebből fizetni, amit egy ilyen alkatrész cseréje okoz. Sötétben nem csak a csillagokat nézhetjük a nagy átlátszó tetőn át, de a beltéri hangulatvilágítás is hozzájárulhat a jókedvhez –már ha valaki ezt a funkciót nem ízléstelen csicsának látja. Én kedveltem, de többen tettek rá fitymáló megjegyzést.
