Strapateszt: Transit Custom - Sziget, 2013.

Saját busz nem lévén változatos kölcsönzött járműparkkal végeztem a feladatom. Jól mutatja a magyar kisbuszpark összetételét, hogy leggyakrabban Ford Transit lett az áldozat. Az első pár évet egy 98-as Kombival küzdöttem végig, szegénynek kissé rá is ment a kuplungja a sok lassú csúsztatós menetben.

Később volt többféle Transit a most kifutó szériából is, és kakukktojásként került ide egy expostás TN1-es Mercedes 308-as, 600 ezer kilométerrel az órájában. Kinézetéhez képest műszakilag meglepően jó állapotban volt, bár európai körtúrára nem ezzel indulnék.

A legelegánsabb egy Sprinter, de vele volt az egyetlen gond is. Sötétített ablakok, dupla klíma, meg minden. És egyszer csak egyre erősödő füstszag. Mint kiderült, az utólagos hátsó klíma alul végigfutó kábelei közül kezdett csendben olvadozni az egyik, szerencsére ideiglenesen a lekapcsolás segített rajta, nem kezdtem lángolva tombolni a tömegben.

Múlt évben az előző Tourneónál volt egy kis negatív élmény az üléssorral, hiszen az elméletileg kétemberes harmadik sor ülést igazából csak három tudja kivenni, a második sorhoz meg imbuszkulcs kell, ami jellemzően csak akkor nincs, amikor kéne. Ráadásul a tapasztalat azt mutatta, hogy a kivehető verzióban előszeretettel hullik szét a biztosító pöcköt kilazító bovdenes rendszer.

Az már ránézésre is látszott, hogy az új modellnél gondoltak erre, minden ülés kivehető, bár a bovdenes kioldás maradt, de sokkal rövidebb, így talán túléli az évek hatását. Újdonsült kollégánk, Rudi szintén buszmániás, így pechjére a Custom ülések szemlélése közben megnyerte a kivételükben való segédkezést is, amit ezúton is köszönök neki.

Ekkor derült ki, hogy azért nem olyan kompaktok, simán jól jön még egy ember az egyszemélyes kiemeléséhez is. Viszont az előző otromba padhoz képest hatalmas fejlődés a külön állítható három háttámla, így már kényelmesen tudnak utazni az utasok is. Mivel kivételkor összecsukódik, kisebb helyen tárolható, bár az a kellemes extrája ezzel elveszett, hogy alternatív padként használjuk.A kettő-egy elrendezés miatt a hátsó sor kivételekor se szakadunk bele a kerékíven való átemeléskor, ez nagyon jó pont.

Sajnos emiatt a rendszer miatt az ülések alatt nincs tárolóhely, csak az utasülés alatt, egy kis, ám nehezen hozzáférhető rekesz, na meg persze a kesztyűtartó. Ha sok helyett akarunk, a kétszemélyes utasülést kell megrendelni, de ez szinte minden ekkora busznál így van. Az igazi megoldás a magastető padlással, az minden ilyen problémát megold. A másik negatívum, hogy az elődhöz képest a műszerfal tetején is jócskán fogyott a hely, így például a mappákat, papírokat csak az ajtózsebe tudtam eltenni.

A kemény teszt során viszont dicsérettel vizsgázott a klímarendszer. Az év legmelegebb napjain egy napsütötte mezőn való állás után is pillanatok alatt kellemes hőmérsékletet tudott gyártani, hátul is, amit az utasaim nagyon élveztek. Az esti 60 ezer ember közötti autókázás során pedig sokat jelentett az elektromosan csukódó tükrök nyújtotta kényelem. Lelkesedésemet csak az értheti, aki rendszeresen jár olyan helyen, ahol jobb így közlekedni, mint rendezvényenként kifizetni az esetleges 20-30 ezres tükörcserét. Ilyenkor minden apróságnak örülni tud az ember.

Mindent összefoglalva jól vizsgázott a kocsi, bár nekem egy magastetős, vagy a nagyobbik Transit Kombi jobban megfelelne. De például taxinak pont ideális, mint a nagy számú érdeklődő is mutatta. Volt, hogy egy Vianóból pattant ki sofőr, hogy hadd nézze meg belülről, mert neki annyira tetszik. Lehet, hogy hamarosan sok sárga Custommal találkozunk?