Ha egyterűt akarnék, franciát vennék. Hogy miért? Mert ők érzik a legjobban ezt a műfajt. Egyedül az ő egyterűikben érzem, hogy nem az unatkozó haszongépjárműves mérnökök terveztek. Szerencsére a Citroën szerint nem furgont kell zsugorítani, hanem üvegbuborékba kell ültetni az embereket, és örülni fognak.
A C4 Picasso, de előtte már a Xsara Picasso is ezt az iskolát követte: körbeüveg, minden utasra jutott vagy két tetőoszlop, variálható ülések, miegymás. Aztán jött az üvegtető, meg a magasra húzott szélvédő, na ettől már mindenki elájult, legalábbis amíg nem kapott be egy kavicsot egy málladozó magyar úton. De a gyerekek odavannak érte, és amiért a gyerekek odavannak, azért az anyjuk is, amit meg az anyjuk akar, a férjük többnyire meg is veszi. Így működik az ember.
Az új C4 Picassóról egyébként nem tudom eldönteni, tetszik-e. Történetesen ott voltam Genfben, ahol először kiállították, simán elmentem mellette, pedig egy pulpituson forgott. Aztán este a sajtóanyagban láttam, hogy ott az új C4 Picasso, visszamentem, és megkerestem. Valóban új, picike az első lámpája, morcos LED-szemöldökkel, meg ilyesmik, ha azt mondták volna, hogy facelift, elhiszem. De a külsőről nem érdemes vitázni, van, aki szerint zseniális. Ha nem lett volna egy nagyon hasonló elődje, én is ezt mondanám.
Pedig tök új, még a platform is, ahogy azt már megírtuk részletesen a nemzetközi menetpróba után. Hogy miért csinálnak meg egy vadiúj technikát szinte ugyanolyanra? Egyrészt mert sikeres volt a kocsi, másrészt hogy jobbá tegyék. Mondok egy példát: az új C4 Picasso 140 kilóval könnyebb, mint az előző – mintha kiszállnánk belőle ketten, én és a feleségem.
A másik hatalmas változást viszont észre sem venni, nevezetesen hogy a kocsi négy centivel alacsonyabb. Az egyterű amúgy is az a műfaj, ahol az ember feje fölött feleslegesen sok a levegő, négy centi veszteség nem számít. Mellesleg elhagyták a tervezők a fura kormányt, tudják, csupán a karima forgott, maga az agyrész állt a régi C4-esekben, így a Picassóban is. Cserébe kitaláltak mást – sajnos. De nem mennék a dolgok elébe.
Mint minden hasonló egyterű, a Picasso is a szokásos receptet követi: hátul három külön ülés, amit nem csináltak túl nagyra, elvégre vagy gyerekülés lesz rajtuk, vagy valamiféle felcseperedő gyerek. Az se baj, ha hosszú a lába: a lábtér már-már Škoda Superb-méretű. A tesztautó-felszereltség (Intensive) tologatható hátsó üléseket is tartalmaz, a két olcsóbb kivitelből ez hiányzik.
Igaz, a Picasso nem őrült hosszú kocsi, de eszement tágasnak tűnik, nemcsak azért, mert magas, hanem azért is, mert az első szélvédőt szinte a motor fölé húzták. A csomagtartója hivatalosan 537 literes, de ez a pótkerék nélküli változatokra igaz. A tesztautóba (helyesen) belerendelték a mankókereket, ez, és a fölötte lévő tárolómélyedések miatt szerintem az egyben használható üreg nem lehet sokkal nagyobb 450 liternél – csak saccolni tudok, mert nincs pontos gyári adat. A korábbi Picassók rajongóit viszont ki kell ábrándítanom: a csomagtartóban nincs már ott az összecsukható kerekes kiskocsi, vagy ahogy a népnyelv hívja: banyatank. Még jó, hogy a zseblámpaként kivehető csomagtér-megvilágító lámpát megtartották.
Bővítve persze hatalmassá válik a raktér, ehhez az üléseken lévő szövet leffentyűt kell felfelé húzni. Ilyenkor a támlák egy síkba dőlnek a padlóval, a köztük keletkező hasadékot kis lapok odahajtásával lehet áthidalni. A hátsó ülések egyébként nem kivehetők. Illetve igen, de csak szerszámmal, flexszel, csak úgy simán nem.
Még egy fontos formai változás: szinte az egész hátfal felnyílik, ez engem nagyon emlékeztet az Opel Insignia kombira. Mivel ilyenkor a komplett hátsó lámpatest az ég felé néz, a lökhárító csücskein is vannak pót-helyzetjelzők, amelyek felgyulladnak a fenti lámpák helyett. Nézzék csak meg jobban, a piros kocsin egyáltalán nem feltűnő. (Az Opel jobban csinálta meg a pótlámpát és a pótindexet, ott az ajtó keretéből tűnik elő a kis Bastei-lakókocsi pót-lámpatest). Ha már a déjà-vu témánál tartunk, a nagyon szép, végtelen hosszú fényfolyosónak tűnő hátsó lámpa kifejezetten audis, igaz, amúgy is feláras, 110 ezerért lehet megvenni, sötétített hátsó ablakokkal árukapcsolva. 3D Style csomag néven.
És most következik a lelkendezés, mert a Picasso így ahogy van, feltűnően jó egyterű, pedig szinte minden irányban zsugorodott egy hajszálnyit. Sebaj, így is tudja, amit tudni kell, és pontosan azokkal az extrákkal lehet ellátni, amiket egy német vagy japán/koreai ridegtartású egyterű nemigen ad: rendes árnyékolóroló, lehajtható kistálca olvasólámpácskával, rekeszek itt-ott (padló, könyöklő, stb.), gigantikus ajtózsebek. Az igazán perverzek mostantól kérhetnek hozzá masszázsülést, sőt, a jobb egyre business class-jellegű, felhajtható lábtartós ülés is rendelhető egyetlen, negyedmilliós csomagban. A francia ügyvezetőkre specifikált Lounge kivitelben mindez széria.
Most pedig lendüljünk túl a takarékos dízelmotoron, amiről azt hittem, hogy nagyobb. És jöjjön a fekete leves. Lapozzon.
