A korábbi 1,7-es 130 lóerejéhez és 300 newtonméteréhez képest 136-os és 320-as számokat látunk az 1,6-osnál, mely különbség oly kevés, hogy megérezni szinte lehetetlen. Ami inkább feltűnik, az a motor készségessége, járásának simasága a régi dízelhez képest. A fogyasztás a korábbi 4,9 l/100 km-ről 4,4-re szállt le – a hivatalos fogyasztási ciklusok csalafintasága miatt természetesen mindkét adat annyit ér, mint megtudni, hogy a hatodikon lakó Bözsi néni egy hete már hárommal több lepedőt most ugyanannyi Tomi Sztárral, de az arány azért feltehetőleg valós, az egyhatos tényleg érezhetően kevesebbet eszik.
Sokat javítottak a kézi váltón is – a dízeles teszt-Merivákban ugyanis ilyen volt. Ötven milliójába került az Opelnek, hogy ezek az új ötös és hatos váltók a régieknél finomabban, kisebb erővel, pontosabban kapcsolhatók legyenek. A pocsék Opel-váltók korszaka a H Astrákkal és az utolsó Vectrával elmúlt, és az Insignia óta egészen jók a szerkezetek, de tény, hogy a Merivában soha nem tapasztalt finomsággal siklik fokozatról fokozatra az Opel-bot. Hogy Civic CRX-szintű-e? Nem. De már tényleg elég jó.
Jó formája, ügyes variálhatósága és szekrényszerűen nyíló ajtajai miatt a második generációs Meriva már eddig sem fogyott rosszul. Három és fél év alatt 330 ezret nyaláboltak fel belőle a vevők, de most végre meg is kapják azt a minden szempontból jól teljesítő kocsit, amire eddig vágytak.
Persze, lehet azon vitatkozni, hogy a szekrényajtó jobb ötlet-e, avagy a Ford B-Max B oszlop nélküli, tolóajtós kasznija – és e vita egyik nézőpontját nem is túl burkoltan megláttuk a sajtótájékoztatón. Ki nem találják, az Opelé volt az. Szerintük a tolóajtó nem nyit fel akkora lyukat a hátsó ülés felé, mint az ő visszafelé nyíló hátsó ajtajuk, a B oszlop elhagyásával pedig megszűnik az a kapaszkodó, amit az idősek az Opel felmérései szerint előszeretettel használnak be- és kiszálláshoz.
Erre a Ford nyilván azt válaszolná, hogy szűk parkolóhelyen vitathatatlan a tolóajtó előnye, valamint ha a kocsik szorosan egymás mellett állnak, és az anyuka egyszerre kinyitja az első és a hátsó ajtót, majd leszállítja a csemetéit, a saját csapdájukba szorulnak, mert kevesebb mint fele helyre kell tömörülniük, hogy valamelyiket be tudják csukni. Az eszem itt az Opelhez húz, de szerintem egyik megoldás sem akkora spanyolviasz, mint amilyennek hirdetik, sőt kicsit erőltetett is. Legjobb lenne a felgördíthető vászonroló, hogy magam is újabb elemmel gazdagítsam a „hogyan ne legyen normál ajtó a kocsin”-mozgalmat. Nem is tudom, miért nem vezeti be mondjuk, a Toyota.
Lássuk még a 2014-es, faceliftes Meriván esett újításokat. A fedélzeti információs és szórakoztatórendszer (infotainment system – szóramációs rendszer?) mostantól a kormányon elhelyezett egy szem gomb megnyomása után hanggal is vezérelhető, a középső dobozban pedig USB-, iPhone-dokkoló is akad. Minden működik bluetooth-tal is, a navigációs rendszeren a térkép egy szem tekerővel zoomolható, a rádió digitális adást is vesz, a műszerfal közepén pedig a tolatókamera képét látjuk – utóbbi szolgáltatás a rendszer meglétének híján egyáltalán nem volt eddig élvezhető a Meriva-tulajok számára. Ha belegondolok, a többi sem.
Aztán van még 12 új szín, ledes nappali fény és hátsó lámpa, új felnik, csilivili krómcsíkkal díszített övvonal (ezt egyébként tényleg úgy kívánta a szem, mint sivatagban a műkönnyet, feldobja a kocsit). A Merivának ebben a szériájában már régen is volt egy középső tárolódoboz a két első ülés között, amit íves sínen ide-oda lehetett tologatni, de a userek panaszkodtak, hogy hátratolva nagyon belóg a lábtérbe. Ezt teljesen áttervezték, a más formájú doboz egyenes sínen csúszik és nem pofátlankodik hátrább az első támlák vonalánál, így már elvileg jó lesz mindenkinek. Tegyük hozzá az ide kívánkozó számot is: a 2014-es Meriva belsejében összesen 31 tárolórekesz van.
Ha másért nem, hát már csak ezért ideális autó ez a kisgyermekes családoknak: mama és papa húsvétkor teletöm minden rekeszt tojásokkal, meghirdeti a tojáskereső versenyt, aztán rápittyenti a lurkókra a központi zárat, és lett egy szabad délelőttjük. Kell bébiszityó, ha valakinek Meriva parkol a garázsában?
Kerek jármű lett belőle és nem is drága: a bevezető akció keretében a legkisebb, 100 lóerős, 1,4-es benzines már 3,5 millióért hazavihető, s a kiváló új dízel 95 lóerős kivitelét is utánunk dobják már 3,25 millióért – hajszálpontosan ugyanannyiért, mint amennyibe a régi 1,3-as, 95 lovas CDTI került. Az a 135 lóerős változat, amit mi teszteltünk Róma-külsőn, gondolom, Cosmo-kivitelű volt, tehát valahol hat és hét misi között érhetett. Az se rossz ám, az új motorral elég sok és egész jó autó ez ennyi pénzért.
