Jellegzetesek voltak régen a francia autók. Puha fotelek, puha futómű, kicsit esetleges minőség és pár furcsa részletmegoldás. Mára sok jellemző elveszett, de pár fura megoldás még most is akad.
A francia autóknak legalább akkora rajongó tábora volt régen, mint amennyien utálták őket. A rajongók szerették a puha, kényelmes futóművet, a hasonlóan puha, túlkárpitozott üléseket és a szép formákat. Az ellenzők utálták a kissé bizonytalan minőséget és a rossz szerelhetőséget, a túlbonyolított technikát.
Régen talán valóban jellemző volt ez, azonban a mai francia autók erősen zárkóznak és próbálnak németesedni a szó minden értelmében. Ennek persze megint megvan a rajongó tábora és az ellenzői is, de a világ már csak ilyen.
A Renault Clio Grandtour az az autó, amely életben sokkal szebb, mint a képeken. Pár formatervezői trükk, csökkenő magasságú fekete oldalablakok, rejtett hátsó kilincs és már van is miről beszélni, már kilóg a németes hideg precizitásból. Ez a kis kombi nem túl gyakori, talán csak a Skoda Fabia kínálatában található meg. Ez rögtön előny, a bővíthető, de már alapban is majdnem 450 literes raktér pedig jól jön a kisebb családnak.
Nyilvánvalóan a nagyon eltalált ötajtós Clióhoz képest kicsit gnóm, de az igyekezet érződik rajta. Ebben az ütős sárga színben pedig nem marad figyelem nélkül az utcán. Ha nem tudnánk, hogy az ötajtós miylan szép, ennek is örülnénk, így egy kicsit fanyalgunk rajta. Mentségére szolgál, hogy a Skoda Fabia Combi simán alulmúlja szépségben. Ez egy ilyen műfaj, a praktikumot átkozottul nehéz széppé tenni.
Az utastérbe próbáltak mindent betenni, ami trendi. Van zongoralakk, van króm, valamint a Sport csomag furcsa Renault sport színei a kormányon és a légbelépőkön. Kicsit nagyobb baj, hogy a bőr kormányon műanyag betét van, ráadásul ott, ahol néha fogjuk is. Még nagyobb baj, hogy az illesztése olyan, hogy szinte vágja a kezet. Ehhez képest a szigszalag szerű Renault sport csíkozás már egész üdítő élmény, az ergonómiai hibákat megszokjuk, majd azt mondjuk az ismerősöknek, hogy ez nem baj, hanem egyéniség, így kovácsolva belőle erényt.
Ne feledjük, hogy ez nem egy középkategóriás autó, ne várjuk tőle méretben ezt, csak a csomagtartó van felhozva arra a szintre. A kisebb kategória elöl nem is annyira érzékelhető, legfeljebb a hátul ülők érzik kicsit lábtérben és talán szélességben is, ha hárman próbálnak beszállni. A vezetőülés kemény tömésű és jól formázott, de olyan magasan van, hogy szédülünk rajta. Ez Renault jellemző, még a Megane RS-ben is kicsit magas a gyári ülés. Szinte nem beülni kell az autóba, hanem ráülni. Ez is megszokható, tudják: nem baj, hanem egyéniség.
A tesztautóban nem volt tolatóradar, de nincs is annyira szükség rá, mint némelyik kortársában, egészen jól ki lehet látni hátra és hátra oldalra.
Az érintőképernyős multimédiás R-link rendszer egy picit akadozik és kétszer le is fagyott. Az egyik alkalom sajnos akkor történt, amikor valakinek meg szerettem volna mutatni, hogy az R-sound egység még űrhajó hangot is tud utánozni az autó belterében, milyen jól lehet szórakozni ezzel. Ekkor beakadt a rendszer maximális hangerőn űrhajóban. Ha próbáltam kikapcsolni, akkor az „Ön autójában ez a funkció nem elérhető” tájékoztató szöveget kaptam. Csomókban kezdett hullani a hajam az űrhajó visítástól és csipogástól, úgyhogy megálltam, leállítottam, kivettem a kulcs nélküli indítás kártyáját a tartójából, elmondtam egy rövid fohászt és újraindítás után megjavult a rendszer. Kis dolgoknak is nagyon lehet örülni, a Clio megtanít erre is. Tudják, egyéniség. A rendszer első hallásra hülyeségnek tűnik, és az is valójában, de profi módon van megcsinálva. Többféle hangot bekapcsolhatunk, ami a jármű hangszóróiból szól, de fordulatszám és gázpedál állás, tehát terhelés arányosan, akár zene vagy a telefonálás alatt is. A hangerejét jól beállítva simán elhisszük, hogy egy V6-os motor hubog elöl, jó szórakozás.
Az R-link képes lehet egyébként emaileket kezelni, tud telefont kihangosítani és navigálni is, valamint számos adatot és képet megjeleníteni. Kicsit nehezen átlátható menüjét megszokva okos kis rendszer ez, a TomTom navigáció pedig kategóriájában a jobbak közé emeli. A rendszer csodálatos, okostelefon után jön az okosautó, kicsit a kezelő felületet kellene még finomítani és stabilitását javítani. A Bluetooth rendszer például az LG telefonnal nem bírt tartósan összebarátkozni, néha szakítottak.
A futómű, talán a sport csomag 16-os kerekei miatt kicsit feszes, de nem bántóan. Ne keressük a Renault régi elődök komfortos és lány rugózását, viszont van helyette úttartás és stabil viselkedés.
Az autó vitathatatlanul legerősebb pontja a motor és a váltó. Az alaposan átdolgozott euro5-ös Energy dci motor csendes, fordulatszám-barát és nyomatékos. A 90 lóerőtől nem esünk hanyatt, de elegendő, a 220 Nm-es nyomatékkal és a duplakuplungos hatfokozatú EDC váltóval kellemesen vezethető. A váltó finoman indít, jól kapcsol és gyorsan reagál. A programozása olyan, hogy a dízel nyomatékát jól kihasználja, nagyon jó partnere a takarékos 1,5-ös motornak. EDC váltóval sajnos nincs start és stop berendezés, a váltó felára pedig nagyjából 400 ezer forint, de érdemes rá költeni.
Óvatos vezetéssel könnyedén 5 alatt tartható a fogyasztás, még városban sem megy 6 fölé, a tesztátlag pedig 5,2 liter volt. Ezek bravúrosan alacsony értékek és nem kell hozzá önkínzó aszkétának lenni, utazunk ahogy a többiek, és alig fogyaszt a kocsi.
A Clio Grandtour ára 3,2 milliótól indul ez szinte forintra megegyezik a Fabia Combival, a legolcsóbb dízel 3,8 millió. Ha azonban Fabiából választunk belépő dízelt, gyengébb motorral már 4,3 millió forint. A felextrázott tesztautó 5,6 millió forint, sport csomaggal, EDC váltóval, ülésfűtéssel, űrhajó hanggal. A Skodát nem tudjuk űrhajó hangig extrázni, de hasonló felszereltséggel a 90 lovas 1,6 CR TDI-vel már beleharap az 6 millióba, tehát egyértelműen drágább. Ha persze nem kell a kombi akkor képbe jön még más konkurens is, de nincs számottevő árelőnyük, a Clio Grandtour jól árazott autó, párját ritkító extrákkal.
A forma megnyerő, a technika nagyon jónak tűnik, kicsit csiszolni kellene a multimédián, kicsit jobban illeszteni a műanyagokat és akkor, aki szereti a franciázást, az örömét fogja lelni benne.
