Használtteszt: VW Passat 2.0 PD TDI – 2006.

A Népítéletben igencsak megosztó a megítélése, jól látszik, ahogy szaporodnak a kilométerek, az olvasók hogy jutnak el a „Tökéletesség”-től a „Német ipari hulladék”-ig, ahol az újjonan vásárolt kocsiban 100 ezer kilométeren belül gyakorlatilag a fél kocsi tönkrement. 

Talán csak véletlen, de a kipróbált példányban a rosszhírű PD-elemek elpusztulása egyelőre nem fenyeget. Egyfelől a kocsiban, a Magyarországon forgalmazottak többségével ellentétben tényleg annyi kilométer (132 ezer) van, amennyi az órájában. A másik pozitívum, hogy nem a Siemens-féle befecskendezőrendszer van az autóban, hanem BOSCH (ez a a BMP-s motorkóddal kezdődőekben van így), és ez nem annyira hajlamos bedögleni. Egyelőre a többi közismert jelenség, mint például a olajszivattyút hajtó tengely elkopása, se jelentkezett. Viszont a 300 ezer felett futott példányoknál számolhatunk ilyesmivel.

A kocsi alapvetően ridegtartáson van, nem törölgetik át minden mosás után szarvasbőrrel. Néha nem ártana, mivel a környéken nagyon kemény a víz, mosás után szinte azonnal megjelentek a kis foltok. A kocsi majd' 10 éves, de ez alig látszik rajta. Kívül leginkább a krómozott díszlécen látszik a kor, egy ilyen elem olyan 10 ezer forint körül van a Totalcar Áruházban. A beltér is csak pár helyen van megkopva, mint például a lámpakapcsoló, amiről egyszerűen lekopott a szín, vagy a könyöklő alatti fedél fogója, ahonnan lassan foszlik le a műkróm.

Az ajtón ott a korabeli autók rákfenéje, gumírozott fogantyú. Abban az időben szinte minden gyártó belefutott a hibába: megpróbáltak puha fogású fogantyút készíteni. Ez sikerült is, de így tíz év után a vezetőoldalon már mind úgy néz ki, mintha macskák marcangolták volna. Egyszerűen nem bírják az izzadt, tapadós kézzel való fogdosást, és szétmállanak. Más semmi nem utal a korára, és a szervizszámlák is a kevés futást igazolják.

Műszaki szempontból egyben van, a kötelező körökön kívül csak a futóműben kellett szilenteket cserélni, a magyar utak gyilkosak tudnak lenni. Az autó a kezdeti korszakból van, 2006-os születésű, de a jelenlegi tulajhoz csak 2009-ben került, információim szerint korábban állítólag az olasz utakat rótták vele. A kocsiban háromévesen 70 ezer kilométer körül volt a vásárláskor, az eltelt 6 év alatt ugrott bele a még 60 ezer, így láthatóan nincs agyonhasználva.

A nálunk megszokottal ellentétben a Passat második kocsiként funkcionál, az elsődleges jármű itt egy VW Caddy teherautó, amivel a cég szállításait is intézik. Igaz, ez azt is előrevetíti, hogy ha valamiért a szolgálati furgon valamiért nem elérhető, a szükséges fuvart a kombival kell teljesíteni, ami látszik is a csomagtér szélén, számos karcolás formájában. Azért ilyenkor is vigyáztak a beltérre, így a kárpitokon nincs nyomuk az alkalmi fuvaroknak.

A dobozos 3,2 köbméteréhez képest a Passat 1,78 köbmétere jóval kevesebb, de azért a normál szállításokat nézve bőven elég volt, és a fő konkurens Mondeót még meg is veri pár századdal. Egyébként a Datahouse adatai alapján nem csak csomagtérben, hanem új- és használtautó eladási darabszámban odavert a Fordnak az elmúlt 10 évben.

Ez nem eladó, de a használtautós oldalakon a legolcsóbb ilyen felszereltségű autó jelenleg 1.4 millióba kerül, ismeretlen kilométerállással és bevallottan megtörve. Másfél körül indulnak a nem annyira körbetört, de dupla annyit futott 140 lovas kombik. Gyengébb motorral pár százassal olcsóbbak, míg az egy szál benzinest 2,3 millióért mérik.