Lakossági: Mitsubishi Lancer Sportback 1.6 Invite - 2016.

Olvasónk már olvasgatta a teszteket, Stump András kollégánk Fiat Tipo-tesztje is felkeltette a figyelmét, amiben talált egy mondatot. „Szedánból amúgy mostanában a Mitsubishi Lancer az igazi titkos tipp, 3,99-ért vágják az ember után, de ennek már erősen készletkisöprés-szaga van.” A készletkisöprés-szag nem zavarta Arnoldot, mert manapság már nemigen kapni 1,6-os szívómotorral hasonló méretű japán autót, és minden benne van, ami neki kell. A japánt konzervatív módon úgy értette, hogy Japánban is készül.

Gondolkodott még Škoda Rapidban is, de azt csak TSI-vel árulják, de hát a turbó, meg a koksz...

Aztán felgyorsultak az események, elment a váci útra megnézni a szalonban a Lancert. A Ladával volt, amely amellett, hogy érdekes műszaki részleteket tartalmazott a Havassy-műhelyből, gázos is volt. Évek óta nem kapcsolta át benzinre, de most megtette. A fránya modern benzin megette a benzincsövet az AC-nél, és az egész belobbant. Arnold tudta, hogy menthetetlen, kimenekítette kedvenc Lada-csavarhúzóját a kesztyűtartóból, és várta a tűzoltókat. A többi már történelem, még az Index is megemlékezett a látványos Váci úti Lada-égésről.

A következő hétfőn nyitáskor ott volt a szalonban, és a hétvégi húsvétra való tekintettel rimánkodott, hogy péntekre jó lenne az autó – meg is lett.Az ár négymillióról indult, hogy nem szedán, hanem ferdehátú, plusz száz, ugyanennyi a metálfény.  Alkudni nem lehetett, mert "ezen már csak húszezret keresünk". És még vagy 178 ezer a forgalomba helyezés, ekkor Arnold már nem sajnálta őket annyira. Csak a külön kért két extra, a tolatóradar és a váltózár nem épült még be, így a végén cakk-pakk rendszámmal, mindennel együtt 4 millió 508 ezernél állt meg a számláló.

Azért itt kikerekedett a szeme.

Mi van az árban? Automata klíma, ESP, 7 légzsák, mankókerék, a gyári lista a hűtőmaszkot és a stabilizátor rudat is az alapfelszereltség részeként hozza, és ott a dupla DIN-es rádió, amely Arnold legnagyobb meglepetésére tartalmaz CD-lejátszót 2016-ban, ellenben nincs USB-bemenete – illetve állítólag van hátul, csak nincs kivezetve, az Ebay-ről simán rendelhető kábel, amivel használhatóvá válik. Amikor bekukucskáltam a kardánbox elejébe, találtam viszont egy RCA-bemenetet, amit Arnold észre sem vett. Amúgy sincs rádiózáshoz szokva, mert a Ladába egyszer tett valami bontott Blaupunktot, feltörték és szokás szerint több volt a kár, mint a rádió értéke. A Lancer rádiójáról még nem vette le a fóliát, mert az első két hónap alatt nem akart lemezt betenni. Egyszerűen nem érdekli, pedig a Lancer csendes környezete már jobb atmoszférát szolgáltat a zenehallgatáshoz.

Érdekes, hogy ez az Invite kivitel, ami a kínálat alja, mégis van bőr(?)betét az ajtópaneleken, de még a kormány és a váltógomb is bőrös. Ezen kívül nem sok puha felület akad, kemény a műszerfal és minden más is. Hely viszont nagyon sok van, hátul is kellemesen el lehet férni, és a csomagtartó átlagos méretű. Kívülről nézve kicsit furcsán ér véget az autó, tényleg két vonással csapkodták le a fenekét, ám a végeredmény az lett, hogy jó nagy a csomagtartó nyílása, és ez felértékeli a 344 liternyi helyet. Van padló alatti rekesz is, benne a Lada eredeti, bőrtáskás szerszámkészletével (a csomagtartó tartalma nem pusztult el a tűzben). Nem mintha Arnold olyan sok szerelésre számítana a Lancerrel.

Menet közben pontosan azt kapom, amire számítottam. Az 1,6-os benzinmotor 117 lóerő, ami hatezernél jön elő belőle – elinduláskor viszont vigyázni kell, le ne fulladjon. Utána háromezerig nemigen húz, csak sebességtartásra alkalmas. Efölött tér magához, onnantól már normálisabban megy, aztán 5000 táján jön meg az igazi erő, amit az ember fejben egy 117 lóerős adat mellé passzít. De hát ez már Euro 6, nincs mit tenni egy szívómotorral. Változó szelepvezérlés, miegyéb – csodák nincsenek. A negyvenről elgyorsítani harmadikban olyan mutatvány, amire ez a Lancer képtelen, ahogy húszról kettesben sem tudja növelni a sebességet, bár legalább nem vibrál. A 11,1 másodperces százra gyorsulás semmit nem árul el abból, mennyire döglött az egyhatos kis fordulaton. Aki hegyen jár sokat, vagy sok utassal és csomaggal, annak nem való.

De talán ezért nem is lesz rövid életű a motor.

És az a váltó! Jézus. Ilyen finoman és könnyen kapcsoló váltót nem is tudom, mikor láttam utoljára, és higgyék el, ezt toyotás mondja. Elképesztő. Ha kötözködnék, néha, ha gyorsan váltana az ember, leheletnyit megakad, amíg a szinkron összefékezi a dolgokat. De ilyesmit egy opeles észre sem venne.

Ez a tartósság-téma elég hihető, ráadásul az alapmotor fogyasztása is elfogadható, bár a tulaj saját bevallása szerint nehéz lábú, így csak át tud passzírozni 8-9 litert a kis motoron. Az országúti-autóutas próbánkon viszont 6,6 környéki átlagot mutatott a fedélzeti számítógép, ami a városi szakasszal megtoldva sem ment 7,6 fölé, tehát ha az ember nem akar VÉDA-előfizetést, nem fogja leenni a haját. Az 59 literes tank elég tisztességes hatótávot ad ki.

A Lancer ráadásul nemcsak szívómotorilag, hanem rugózásilag is az utolsó mohikánok közül való, kifejezetten jól teszi túl magát a budapesti utak össze-vissza gyűrt aszfaltján. Hátul egyébként szép multilink futóműve van, nem holmi proli csatolt lengőkaros cucc. Elöl lehetne határozottabb a csillapítás kirugózáskor, ami jó javaslat lehetne egy facelifthez, ha szegény Lancer bármi hasonlóra számíthatna. De a típus élete már túl van pár modelléven, hiszen vagy kilenc (az ötajtósat csak nyolc) éve gyártják, de most úgy tűnik, vége a dalnak. Igazából meg is lepődtem, amikor Budapest utcáin feltűntek azok a kereskedői demóautók, amiknek az oldalára írták a kifutó akciós árat – én azt hittem, már nem is gyártják.

Ha a jelenlegi készletek elfogynak, utód nélkül tűnik el a süllyesztőben, állítólag még Amerika kap egy faceliftelt utolsó utáni változatot. A Lancer után szinte csak SUV-ok és az L200-as pickup marad meg az európai választékban. Ja, hogy a Space Start kifelejtettem? Talán nem véletlenül, ennek még elméleti jelentősége sincs, nemhogy piaci.

Arnold döbbenten tapasztalta, hogy gyárilag 2,8 baros keréknyomást írnak elő a Lancerhez, és egyetértettünk, hogy ez valamiféle fogyasztáscsökkentő trükk, ami miatt néha keményet kap a kerék alulról. Az ember lejjebb ereszthetné, de akkor meg a keréknyomás-ellenőrző rendszer lázad fel, ami ugyebár kötelező ma már minden autóban. Ezzel egyébként jól beszopatták az EU autós társadalmát, hiszen aki szeretne felnin egy külön garnitúra téli gumit, annak meg kell vennie négy szenzort is. A Mitsuhoz ez darabonként 28 rugó, kvázi drágább, mint a gumi. Tényleg hatékonyan dolgozik aTegyünk Kötelezővé Hülyeségeket EU-bizottság.

Arnold arra a kérdésre, hogy meddig szeretné használni a Mitsubishit, csak annyit mond: végelgyengülésig. Azt nézegeti, hogy a küszöb vége a hátsó kerékjáratban jófajta sárgyűjtő hely, ezt már lealvázvédőzte, de az egész autó alját is le szeretné kezeltetni, ha már lejárt a gari – addig állítólag pampognak miatta a szervizben, mert a trutyi rámegy néha a lengőkarokra is. Az autót nem használja sokat, az első két hónapban 1700 km ugrott bele, ami évi tízezres futásteljesítménynek felel meg. Ha minden így megy tovább, 28 év múlva akár meglesz a 280 ezer is.