Használtteszt: Renault Laguna III Grandtour 2.0 dci - 2010.

Vannak a kalandor-típusok, akik örömmel vállalják a kockázatot, az ezo-autóvásárlók, akik hisznek benne, hogy a karmájuk távol tartja a problémákat, meg a totális analfabéták, akiknek Peugeot, rezsó egyre megy. A többiek általában kerülik a kilencvenes-kétezres évek Renault-it. Még ha tudják is, hogy akad köztük néhány kimondottan strapabíró, megbízható típus-motor kombináció, inkább a biztonság felé tévednek, nehogy benézzenek egy motorkódot, vagy egy elütött évjárat miatt a selejtes váltósorozatból fogjanak ki egyet.

Éppen ezért a használt Renault-k árai nyomottak. Sőt, a Lagunát még újautó-korában utolérte az átok. Az első, és főleg a második generáció legendás megbízhatatlansága, típushibái olyan szinten szitokszóvá változtatták a típus nevét, hogy a Renault valószínűleg ezerszer megbánta már, és azóta is ütemesen kopogtatja a betonfalat a homlokával, hogy a harmadik generációt nem keresztelte át. Csak most, az új Talismannal sikerül talán levetkőzni a piszkos múltat, pedig már a harmadik Laguna is egy erős újragondolás gyermeke.

A Renault-nál a visszajelzések után akkoriban kezdtek el nagyon odafigyelni a minőségbiztosításra, illetve arra, hogy tapinthatóan javítsanak a minőségérzeten. Precíz illesztések, kellemes érintésű anyagok, igényesen kidolgozott részletek jöttek be a hagyományosan ütős formatervek mellé, de ezt már csak kevesen vehették észre, mivel a hármas Lagunákért a típus híre miatt nem nagyon verekedtek össze a szalonokban.

De aki próbálta, megtért. Nem elsősorban külső, hanem belső értékei miatt. Ma, amikor lassan tízéves a típus, még mindig bizonytalan vagyok, rá lehet-e mondani, hogy szép, viszont a tapasztalatok alapján a hármas Laguna valóban ugrásszerű javulást mutat minőségben. Nem lett belőle Toyota Corolla, de az előző két szériához képest, melyeket nem lehet tiszta szívvel ajánlani, átcsúszott a figyelj oda, de megveheted kategóriába. Elég csak ránézni a Népítélet-átlagokra: Laguna I – 6,95, Laguna II – 6,52, Laguna III – 8,14.

És ma is, amikor itt állok mellette, kimondottan kívánatos. A Kő-Szi kereskedésben találtam a fekete kombit, ahol a feleség autójaként hirdették. Na persze, a szokásos nepperduma, gondoltam, de aztán megláttam benne a gyerekülést, körbejártam az autót, alánéztem, beleültem, és gyorsan zsebre tettem a kételyeimet. Ez a Laguna hatévesen, 94 ezer kilométerrel gyakorlatilag szalonállapotú, magam is szívesen elszaladgálnék vele.

Törötten hozták, Németországból, durván egy éve. Meg is mutatják a fotókat: az elejét koccantották le, éppen annyira, hogy a két légzsák kinyíljon, de az irdatlan hosszú első túlnyúlásból csak kábé az emblémáig érő rész sérült. A javításból annyi látszik, hogy a lökhárító a jobb első sarkon kicsit eláll, máskülönben szépen helyrerakták. Hátulról is eltalálták, már itthon, akkor a csomagtérfedelet meg a hátsó lökhárítót kellett újra fényezni.

Vagyis aki rétegvastagságmérő-fanatikus, a mikronok láttán megint csak eloldaloghat a portékától, pedig ilyen sérülések miatt fölösleges aggódni. Nyilván vonzóbb, ha körbe gyári a fényezés, de ha az összképet nézem, százszor inkább egy ilyen itt-ott újrafényezett, de amúgy kicsattanóan egészségesnek tűnő, nem csak leinformálható, de abszolút hiteles futású autó, mint egy javítatlan, de lelakott gép. Szóval nyakig benne vagyunk a mítoszrombolásban. Nem tudok mit tenni, mindenki készüljön fel arra, hogy egy elöl-hátul törött, kintről hozott dízel Renault Lagunát fogok alaposan megdicsérni. Tessék, itt a kivétel a sok, amúgy jogos félelem alól. Ezért nem szabad általánosítani, három f-es szabályokat szajkózni.

A Laguna iránti gerjedelem általában a beülésnél kezdődik. Nyilván erős vágyfokozó, hogy ebben a példányban roppant ízléses, szürke alcantarás ülések vannak, de enélkül is csuda igényes a Laguna fülkéje. Puha, rájabőrnek becézett textúrájú a műszerfalborítás, jó érzékkel adagolták a selymesen csillogó díszítéseket, és a formák is kellemesen harmonikusak. Noha lassan tízéves a típus, nem érezni öregnek, legfeljebb a központi kijelző mérete árulkodik.

Igaz, szinte minden akkoriban elérhető extra benne van, üvegtetőtől navigációig, de akkor is nehéz feldolgozni, hogy egy Renault ilyen előkelő, szinte luxushangulatot áraszt. Finom a bőr a kormányon, a váltógombot is jó markolászni, és úgy általában bárhová nyúl az ember, ujjbegye pozitív visszajelzéseket közvetít, bódító ingerek tódulnak a kisagy felé. Az illatok, a felületek, a hangulat lazán egy kategóriával feljebb löki a Lagunát.

Nemcsak csinos a klímavezérlő, de tökéletes helyen is van a két középső szellőzőrostély közé ékelve. Kevés dolog vesz le annyira a lábamról, mint az észrevétlenül hűtő légkondi egy autóban, és a Renault háromféle üzemmódja közül a soft mód igen jól műveli ezt a műfajt. A másik újkori vívmány, amit imádok, a kulcs nélküli nyitás-zárás, ami itt a hátsó ajtónál is működik. Oké, tudjuk, hogy nem örök életű a Renault kulcskártyája, és nagyobb is, mint egy mai kulcs, de mivel benne maradhat a zsebben/tárcában, abszolút szerethető megoldás.

Próbálok fogást találni rajta, de igazából minden kényelmi extra benne van, ami egy új autónál elvárás lehet, sőt. Az üvegtető első része nyitható, az elektromos kézifék észrevétlenül old ki magától, és talán azt is érdemes megemlíteni, hogy a Laguna nem ír ki egyetlen hibakódot sem, minden apróság működik benne. Kvázi újautó-szinten van, közel százezer kilométer alatt még a kényes ülés sem kopott meg zavaróan.

Ha körbejáratjuk a szemünket a rejtett zugokban, olyan igényes megoldásokat találunk, mint például a zárt anyák az ajtózsanérokon. Látszik a gyártó igyekezete, hogy valami sokkal jobbat akartak csinálni, mint azelőtt. Alulról pedig, ahol sok fiatal autó rondán kirügyezik, gyakorlatilag rozsdamentes a Laguna. Nehéz eldönteni, hogy a nyilvánvalóan megkímélt példány különleges bánásmódban részesült-e, de az biztos, hogy a futóműalkatrészek, a csavarok, még ahol nem is lenne lényeges a korróziómentesség, ott is ragyogóan sértetlenek.

Mondtam már, hogy a kétliteres dízel van benne? Mosolyogva olvastam vissza újkori tesztjeit, amikor azon szörnyülködtünk, hogy kerülhet egy pöttömke 1,5-ös dci ebbe a batárba, pedig minden második Lagunába azt választották. Ma már ennél sokkal durvább dolgok történnek, de amint megindulok vele, érzem, tudom, hogy ez a 150 lóerős dci a jó motor. Nemcsak azért, mert ennek százszor jobb híre van, mint az 1,5-ösnek, hanem mert egy másfél tonnás autó méltóságteljes mozgatásához kell ennyi köbcenti.

Gondolkodás, alapjárati bizonytalanság nélkül indul meg a Laguna, és visszafogott mormogás közepette hamar fel lehet gangolgatni. A hatodik fokozat csak autópályára kell, de ott szépen leejti a fordulatot, elnémítja a motort. Utazóautónak kiváló, kombi létére csendesnek mondható az utastér, egyedül álló helyzetben, alapjáraton járja át a brummogás, ott viszont elég kellemetlenül. Cserébe, ha kell, egész fickósan meg tudja lódítani a nagy bódét.

Mi ez, valami sportkombi? – nyilall belém a meglepődés, amikor ráhúzom az első kanyarra. Ja persze, a 4Control névre keresztelt összkerékkormányzás varázsol, amit elég sok hármas Lagunába belepakolt a Renault. Az idegesség határán egyensúlyoz a rövid áttételű kormány közvetlensége, de könnyű megszokni, mert jó. Ez még egy elektrohidraulikus szervó, vagyis villanymotor hajtja a hidraulikus pumpát, ami legalább hatvankét százalékkal jobb kormányérzetet ad, mint a mai teljesen elektromos rendszerek.

De nem csak a kormány feszes, az egész autó az. Olyan keveset dől, mint valami sportos kupé, közben egész méltóságteljesen ki tudja rugózni a huplikat. Simán pariban van a kategória futóműetalonjával, a Mondeóval. Aki himbálózni kíván, annak nem lesz ínyére a Laguna, de akik szeretnek lendületesebben autózni, imádni fogják.

Rendíthetetlen tömbnek érezni a kasznit, annyira merev, ami fontos egy ilyen szigorúra hangolt futómű mellett. Valószínűleg a Renault-hagyományoknak megfelelő, példás, ötcsillagos törésteszt egyik mellékterméke. Lehengerlően magabiztosan fekszi az utat ez a Laguna, öröm minden tempós kanyar, masszív a fék, erős a motor. Még a váltó is megüti az átlagos szintet, ami nem magától értetődő egy franciánál; éppen hogy csak egy kicsit lötyögősödött meg, de azt is csak a magamfajta kukacoskodó veszi észre.

Méltatlanul alábecsült lenne a hármas Laguna? Egyfelől igen, másfelől azért akad benne egy-két slendriánság. A tolótető nyikorogva húzódik hátra, ami a Népítélet szerint nem egyedi eset, a csomagtérfedél, amelynek egyébként az üvege külön is nyílik, szintén nyekereg, az ajtóbehúzó, a középkonzol, egy-két műszerfalbetét nyomkodásra műanyagosan recseg, és kátyúkban is meg-megnyekkennek a borítások. Nem gagyi a holmi, azt érezni, egy hatéves autóban el lehet nézni, de ne essünk át a ló túloldalára, hogy tökéletesnek kiáltsuk ki a hármas Lagunát.

No meg ott van a lábfejtér-probléma. Megmagyarázom: az első ülés alá nem fér be egy felnőtt férfi lábfeje, ezért az átlagosnál egyébként is szűkebb beltér még cipőkanalasabbnak hat. Gyerekeknek jó hátul ülni, felnőtteknek nem. Vállban is kicsit keskeny a kaszni, szóval nem egy Espace. Viszont a csomagtér méretes és úrias, plüsskárpittal, finoman surrogó rolóval.

Szóval ha nem a legtágasabb kombira vágyunk, viszont bukunk a szofisztikált beltérre és a sportos karakterre, mi tarthat vissza a hármas Lagunától? Csak az, mint bármelyik kortárs dízeltől, benzines ugyanis alig akad a piacon. A klasszikus üzemanyag-rendszer, kettős tömegű lendkerék, részecskeszűrő, turbófeltöltő négyszög. A hajtókarcsapágy- és befecskendezőrendszer-problémák, amelyről az 1,5-ös dci elhíresült, nem jellemzők a kétliteres motorra, láncos vezérlését is tartósnak mondják. Viszont azok a problémák, amelyek minden modern dízelt sújtanak, ugyanúgy ott leselkednek a háttérben, ezekre számítani kell.

Ebben a fekete Lagunában a maga 95 ezer kilométerével még egy darabig viszonylagos biztonságban érezhetjük magunkat, nem csörömpöl a lendkerék, nem sikít a turbó, nem torpan a motor, és nem is próbálja szüntelenül regenerálni a részecskeszűrőt. A kipufogócsöve korommentes, pedig kimondottan rövid utakra használják. Ebből fakad az egyetlen negatívum, amire a tulajdonos panaszkodik: 8-9 litert is bekap az ovijáratban, a naponta több részletben megtett tíz kilométereken. Nem hiszem, hogy bármelyik ekkora autó Euro 5-ös vagy 6-os motorral jobbat produkálna, de hosszabb utakon a Laguna is lemegy 6-7 liter környékére, ami teljesen átlagosnak számít.

A jobban kinéző hármas Lagunák, kétliteres motorral, kombiként 2,5 millió környékén indulnak, ami nem rossz egy hat-nyolc éves, a mai elvárásoknak abszolút megfelelő autóért. Ezt a feketét valamivel három alatt kínálják, ami a szokatlanul alacsony futás tekintetében nem is durva felár, de a Kő-Szinél tudják, hogy ezt a bizalmatlan magyar piac nem fizeti meg. Én simán bevállalnám.