A dudákra hiába vártunk

Bemutató: Opel Mokka X - 2016.

2016.09.16. 06:18

Úgy gondoltam, hogy az egyszerű fészlift-bemutatón a legizgalmasabb dolog valami szoknyás alakok által előadott skót dudás performansz lesz. A dudákra viszont hiába vártunk, ezért használtuk, ami a kezünk ügyében volt, és elszórakoztattuk magunkat. Skócia, szűk, dobálós utak, meg egy kis murva: ilyen környezetben mindenkinek felderengenek az RAC Rallye szakaszai, persze, hogy Colin McRae szelleme ült a vállunkon, Nicky Grist szinte duruzsolta a fülünkbe az itinert: éjzi left, feíjv hendrid rreit. Kiderült, egész izgalmas is tud leni a Mokka – de ez nem a fészliften, és nem is a neve mögé biggyesztett, korszakalkotó „X”-en múlik.

Ebből a kis SUV-ból, amit az Opelnél eddig csak Mokkának neveztek, mostanáig eladtak vagy 600 ezer darabot, aminek nagyon örülnek opeléknél, azt mondják, a kategórián belül 14,7% a részesedésük. Méghozzá egy olyan kategóriában, aminek most épp meredeken felfelé ível a népszerűsége, 2012-höz képest 2015-ben közel megháromszorozódtak az eladások a szubkompakt SUV-k piacán. Naná, hogy szeretnének legalább ilyen eredményeket a jövőben, úgyhogy ideje volt egy kis frissítésnek.

Óriási nagy változások nem történtek, de látványosan átrajzolták az orrát, egy kicsit a hátulját is megmasszírozták, a ledes lámpák miatt most akár elölről, akár hátulról nézzük a kocsit, látszik a különbség. A mátrix-ledes fényszórók nem csak a kocsi kinézetét, de a látási viszonyokat is megváltoztatják: mozgó alkatrészek nélkül képesek a legkülönbözőbb helyzetekben is a lehetőségekhez képest ideálisan megvilágítani az utat.

A műszerfal is megváltozott, míg a régiben kis képernyő trónolt a műszerfal-párna közepén, most már egy nagy, érintőképernyőt böködhetünk, ha a szintén frissített fedélzeti infotainment-rendszert birizgálnánk.

És ezek talán a legnagyobb változások: az OnStar és az Intellink rendszerek személyes asszisztensként, őrangyalként figyelnek az emberre, illetve biztosítanak kapcsolatot az okos-eszközeink és a kocsi között, illetve még wifi-hotspotként is képesek működni. El sem kezdem leírni, pontosan mit tudnak a rendszerek, elég lenne copy-paste módszerrel idebiggyeszteni a 2016-os Opel Zafira bemutatójának a vonatkozó részét, de inkább olvassák el a cikkben. Egyetlen észrevétellel egészíteném ki: a képernyőn nagyon szép és éles az összes grafika, de abban a pillanatban, hogy bekapcsol a tolatókamera, egészen legörbül az ember szája: nagyon nagy a különbség a kamera képének az élessége, részletgazdagsága és a grafikus felületek látványa között.

Egy komoly újdonság azért akad, de azt meg most nem lehetett kipróbálni, mert az összes tesztautóban az 1,6-os „Suttogó Dízel” hajtotta mind a négy kereket. Sajnos a most a palettára kerülő, 1,4-es direkt befecskendezős-turbós benzinest nem hozták el Skóciába. Pedig ez tűnik most a legfainabbnak, hiszen ez a legerősebb motor, ráadásul összkerékhajtással és hatgangos automatával adják. De azért a dízellel sem nagyon volt okunk panaszra, 320 Nm, meg a 136 lóerő sok dologra elég. Néha még annál is többre, mint amire az ember számít.

Bár egy X-szel hosszabb lett a Mokka neve (ez az „X” egyébként innentől kezdve minden Opel SUV nevében meg fog jelenni, jelezve, hogy a típusok között ezek a „terepes” verziók), a technika nem változott. Ha az orrának és a fenekének a plasztikázását, meg a beltéri különbségeket nem nézzük, ez pont egy olyan autó volt, mint ami korábban már járt a szerkesztőségben. De úgy tűnik, a Mokka viselkedésének megítélése nagyon is egyénfüggő, vagy egyszerűen akkora a különbség egy egynapos skóciai csapatás és egy budapesti egyhetes használat között, hogy indokolt legyen a teljesen különböző értékelés.

Azt még csak-csak megértem, ha a megfelelő üléspozíció megtalálása az egyiknek többnapos harc, míg a másiknak (nekem) egy gyors adjusztálás. Alapvetően nem vagyok kényes a dologra, azt hiszem, életemben eddig csak egyetlen új autóban okozott kínt az ülés, de azt a Transit-széket soha nem fogom elfelejteni. A Mokka X esetében emlegették a prezentációban, hogy a (feláras) ülések annyira ergonomikus kialakításúak, hogy még az AGR, azaz egy német, orvosok és terapeuták által létrehozott, hátproblémákra koncentráló szervezet is tesztelte és javasolja is. Ránézésre nem látom a különbséget a korábbi tesztautó és a mostani ülései közt, csak Csikós tudná megmondani, van-e fenékkel és gerinccel érezhető difi.

Ami viszont meglep, hogy a mi, koránt sem kímélő üzemben lefolytatott tesztköreink során egyáltalán nem az volt érezhető, hogy a kocsi kellemetlenül ráz (pedig a sportosabb, nagyfelnis kerekekkel szerelték mindegyik autót). Pont annyira feszes, amennyire kell, sőt, a bődületesen hullámos – igaz nem kátyús és egyenetlen – skót utakon olyan durván lehetett menni vele, hogy előfordult, a kilométerórára pillantás után szégyenkezve, vöröslő fejjel léptem le a gázról. A dobálós aszfaltcsíkon nagyon kiegyensúlyozottan mozgott az autó, és hiába mentünk nagyon gyorsan vele, a határainak a közelében sem jártunk. Persze az is igaz, hogy a skót aszfalt gyaníthatóan nem ok nélkül zajos, és a jobb vízelvezetési tulajdonságok miatt érdesebb felület nagyon tapad is. Bizonyos sebesség felett sokkal erőteljesebb az útzaj, mint a dízel motor hangja.

De nemcsak aszfalton, murván is egész szépen viselkedett a Mokka X, igaz, itt azért kiderült, hogy komolyabb úthibákon nagyon durván fel tud ütni az első rugó. És hát az is világossá vált, hiába volt az az érzése az embernek, hogy ezen a szakaszon tényleg akár ralizni is lehetne, sem mi, sem az Mokka X hajtáslánca nem alkalmas a durva csapatásra. De ezt azért senki ne vegye számonkérésnek, épeszű ember nem akar 80-100 km/órával murván veretni. Egy utcai autót, legyen az bármilyen SUV, nem erre terveztek. Még akkor sem, ha az autó alját szépen körbevasalták, hogy egy esetleges terepezés ne tehessen kárt az érzékenyebb részekben.

A Mokka – és most már a Mokka X - összkerekes rendszere úgy működik, hogy alapból csak az első kerekek vannak hajtva, de ha szükség van rá, az elektronika engedi az addig csak tétlenül nézelődő, cipőjével kavicsokat rugdaló hátsó tengelyt is játszani. Ez egyrészt segíti a fogyasztás alacsonyan tartását, hiszen nem hajtja feleslegesen a hátsó tengelyt, illetve a rendszer kompaktságának köszönhetően meglehetősen kis (65 kg) súlyfelesleggel növeli a kocsi tömegét. De ez sem újdonság, ugyanezt tudta a benzines tesztautó, már három évvel ezelőtt is. Igaz, abban még a régi 1,4-es turbós dolgozott, de ez most is kapható a kézi váltósokhoz, meg persze az alap 1,6-os is benne van a listában (ez az egyetlen ötsebességes verzió, minden másban hat fokozatú a váltó). Érdekesség, hogy az összes eladott Mokka durván 20 százalékát kérték összkerék-hajtással, ami a kategóriában átlagon felüli szám. 

A listaárak nem nagyon változtak – a legolcsóbb a szívómotoros, 1,6-os benzines 5 090 000 forintos árával-, igaz, most az akciós, X-telen Mokkák sokkal olcsóbbak, mint az új Mokka X-ek. Természetesen plusz pénzbe kerülnek a ledes lámpák, de az OnStar-rendszer és sok más egyéb nem alapáras tartozékok is, illetve sok extra csak a magasabb felszereltségi szintek mellé jár/rendelhető. Így aztán a legdrágább, összkerekes dízel 7,6 milliós árát sem nehéz kilenc milla köré tornázni, ha valaki minden elérhető extrát berendel. Hogy ennyi pénzből sok mást is meg lehetne venni, és hogy csak egy múló divat ez a kis SUV? Az lehet. És?

  • Opel Mokka eladó a JóAutókon, a minősített kereskedőik gyűjtőhelyén.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.