Használtteszt: Citroen C3 1.0 VTI Puretech Selection - 2014.

Az őszinteséget mindig tisztelet övezi, nincs ez másként egy használati tárgynál sem. A történet főszereplője egy második generációs, alapfelszereltségű, használt Citroën C3. A Citroënek stílusosak, és gyakran mennek szembe a divattal (leszámítva a 1995-2000 körüli rövid időszakot). Nagy kérdés viszont, hogy lehet-e kedves és bohókás egy olyan Citroën, amelyet valószínűleg tényleg reklámáron vásároltak meg.

A C3 második generációja a válság kellős közepén, 2009-ben jelent meg, amikor éppen senki nem akart autót venni. Ennek megfelelően a platform maradt a már akkor is tízéves PF1-es. Erre épült a 206-os Peugeot és az első C3 óta minden PSA-kisautó, de még ma sem nyugdíjazták. A PF1 továbbfejlesztett változatára épült például a Peugeot 2008-as vagy a C4 Cactus.

Ilyen körülmények között a méretnövekedés sem volt jelentős a C3-as modellváltásánál. Maradt a jellegzetes buborékforma, viszont a részletek és a beltér alaposan megváltoztak. A félig digitális műszerfal hagyományosabb lett, és az egész autó konzervatívabb formát öltött, megnyitva ezzel a teret az új, drágább testvérnek, a DS3-nak.

A tesztelt példány már faceliftes, tehát 2013 utáni modell, amit legegyszerűbben a ledes nappali menetfényről, pontosabban annak helyéről vehetünk észre. A pőreséget egy ilyen hitványul felszerelt C3-asnál nem árt megszoknunk, hiszen nyoma sincs a nálunk korábban teszten járt autókban megismert – és egyébként nagyon hasznos –, fejünk fölé hajló Zenith szélvédőnek, vagy a világos, és kellemesebb tapintású anyagoknak az utastérben.

Az ülés sem az a szépen formázott, kellemes fajta, hanem alig állítható, izzasztó kárpitos valami. Hátul szinte szó szerint érvényesül a fapad. Közel sík az egyébként is rövid, tehát nem túl kényelmes ülőlap, de ami a legfájóbb pont, hogy a felszereltségből kimaradt a hátsó fejtámla. Bosszantó marhaság még, hogy bár a központi zár távirányítós, az egyébként hatalmas visszapillantó tükrök nem hajlanak be gombnyomásra, pedig a drágább változatokon ezt megteszik. Az autó első gazdája rendelt klímát, amivel helyből rengeteget nő a C3 használati értéke. Ez az extra a próbánk kezdetén furcsa szagot árasztott, de aztán rendben tette a dolgát, ami nem is csoda, hiszen a Becsületesneppernél talált autóban mindössze 44 ezer kilométer volt.

Lényegében új autót teszteltünk, hiszen a gyári állapothoz képest nagyítóval kellett fellelni az általános használatból eredő hibákat, különbségeket. Itt-ott akadt egy-két karc, de nagyjából ilyen lehetett egy-egy régebb óta kiállított szalonautó is. Talán a vezetőoldalon lévő műanyag kiszőrösödése az, ami szemet szúrt.

Az évi 13 ezer kilométernek megfelelően újautós a vezetési élmény is. A C3 kényelmes, egy ujjal irányítható kisautó maradt 3 éves korára is. A váltó érzésre műanyagos, de a fokozatok pontosan klattyannak a helyükre, ha nem erőltetjük a gyors kapcsolást. A futómű pedig kényelmes, ahogy azt egy francia autótól elvárnánk. A pőre felszereltségen kívül tehát minden pazar, menet közben nem zörög semmi. Hogy mégis miért nem ülnék bele ebbe az autóba 2,2 millióért?

A bordó szín a legkevesebb, még a puritán felszereltséget is elnézi neki az ember, de ha a hétköznapokra gondolunk, ez az ezres, 68 lóerős háromhengeres elég visszataszító. Nem a hangjával van baj, hiszen a háromhengeres huttyogásából például belülre nem szűrődik zavaróan sok. Leginkább az erő hiánya az, ami rettenetes és ezt tetézi még, hogy az Euro 5 norma az élhető gázreakciók ősi ellensége. Hármasban 3500-nál éppen padlógázzal mentem, amikor a mellettem ülő Danit viccből megkérdeztem, akar-e látni egy padlógázt. Hát akart.

Citroën C3 forgalomba helyezési és honosítási költségek [Ft]
Vagyonszerzési illeték	32 500
Forgalmi	6 000
Törzskönyv	6 000
Eredetiségvizsgálat	17 000
Regadó (2013 jún.)	26 550
Rendszám	6 000
Kötelező biztosítás (25 éves fiatal, 1 éves jogsi)	54 720 Ft-tól

Négyezres fordulat fölött valami már történik, de tényleg folyamatosan forgatni kell, hogy az autó haladjon is. Bő 1,1 tonnához ez a 68 lóerő egyszerűen kevés. Ez a fogyasztási adatokat megosztó oldal, a Spritmonitorra beküldött adatokból is látszik: van, aki eljár 5 literrel a háromhengeressel, de jellemzőbb a 6-7 liter körüli fogyasztás. Városban, sűrű váltóhasználattal még esetleg el lehet fogadni, de aki nem második autót akar, annak érdemesebb az erősebb motorú változatokat keresnie, hiszen ennél csak feljebb van.

Már százezres ráfizetéssel találhatunk jobban felszerelt, erősebb motorral szerelt, faceliftes C3-asokat. Még a rettegett Prince-motorokat sem muszáj választanunk, hiszen volt 1,4-es szívó is, 75 lóerővel, és érezhetően nagyobb nyomatékkal, illetve az optimális négy hengerrel. Dízelből a jobb hírű 1,6-os HDI-k közül érdemes választani. Ezek alig drágábbak mint a benzinesek és 90 lóerőről indulunk és velük valószínűleg kifejezetten dinamikus a kis Citroën. Mindössze két totalcaros Népítélet készült eddig erről a típusról, az egyik az egynégyes benzinesről, a másik az ugyanekkora dízelről. 

Citroën C3 általános költségek [Ft]
Akkumulátor (Bosch)	19 761
Levegőszűrő (Alco)	2 999
Olajszűrő (Bosch)	2 470
Pollenszűrő (Blue Print)	5 553
Lengéscsillapító (Bilstein)	20 918
Fékbetét (Bárdi Autó)	5 750
Első lámpa	36 849
Egy garnitúra gumi (Yokohama)	79 400

Ennyi pénzért én valószínűleg néhány évvel idősebb, de erősebb és egy kategóriával nagyobb autót választanék. Persze nyilván van az az élethelyzet, amire ez a C3-as lesz megfelelő. A bő kétmilliós árral valószínűleg a stresszmentességünket válthatjuk meg, hiszen több mint valószínű, hogy erre az autóra még jó pár tízezer kilométeren át nem kell érdemben költeni. Akinek ez fontos, és kizárólag közlekedési eszközként tekint rá, annak kellemes választás lehet egy ilyen fapados C3-as is.