Mini Countryman John Cooper Works – 2017.

A briteknél nagy hagyománya van az autós célszerszámoknak. Szinte sehol nem húzta olyan sokáig az eredetileg katonai célokra fejlesztett és hadrendbe állított ősterepjáró, mint a Land Rover Defender. Pályanapra is célszerszámokkal mennek: a Porsche GT sorozata mintha kötelező volna, az sem véletlen, hogy a szigetországban őshonos a Caterham, az Ariel, a Radical vagy a Bac Mono.

Rendes autóbuzi nemzet, ahol tudják, hogy vannak kategóriák, amiket nem szabad keresztezni. Kabrióból nem építünk terepjárót, városi kisautóból luxuslimuzint, szabadidőautóból sportkocsit. Illetve tudják? Hiszen ismerjük az ellenpéldákat, ráadásul itt a legfrissebb, a Countryman JCW. Ez a szabadidőautójuk John Cooper Works kivitelben, ami nagyjából annyit jelen a Mininél, mint egy M-es autó a BMW-nél – a kínálat hangsúlyozottan sportos csúcsmodelljét.

Kis szabadidőautó sportmodellje, amely ezeken túl még a következő skatulyákba próbál – egyszerre – belemászni: retro, prémium, családi. Ha mindegyikben csak középszar lenne, már az is hatalmas mérnöki teljesítmény, de hogy harmonikus autóvá álljon össze, lényegében lehetetlen.

Manapság nem telik el hét, hogy egyik-másik autógyártó ne állítaná magáról, hogy feltalált egy új kategóriát. A Mini számára pedig különösen nem ismeretlenek ezek a marketing-ujjgyakorlatok, eljátszották a Paceman illetve a Clubman modelljeikkel is, amelyeknek látszólag nincsenek igazi vetélytársai. De vajon a Countryman JCW-nek sincsenek? Egy biztos van, a BMW X1 xDrive25i, amely műszakilag lényegében ugyanez az autó: motorja, hajtása, platformja megegyezik, viszont alapáron nagyjából egymillió forinttal drágább. Aztán ott a Mercedes GLA250 4Matic, ami 20 lóerővel gyengébb a 231 lóerős Countryman JCW-nél, de legalább félmillióval olcsóbb is. Viszont ennek kapható AMG tuningos, kihegyezett változata is, a GLA 45 AMG, de az már más liga: 381 lóerő, 16,5 millió forint.

Tehát akad sportos SUV, de én a vetélytársak közé sorolnám a sportos kompakt kombikat is. A Ford Focus ST, a VW Golf R kombi vagy a Seat Leon Cupra 4 Drive egy olyan kompromisszumot kínál, amit adott esetben én is kérnék: családi autó, igazán odacsapós menetteljesítményekkel. Ha pedig mindezt Mini-köntösben szeretné az ember, ott a Clubman JCW.

A Mini Countrymannek egyébként mindig is két feladata volt. Egyrészt ennek kell a Mini felé terelnie az olyan embereket, akik crossovert keresnek. Másrészt meg kell akadályoznia, hogy hátat fordítsanak a márkának azok a Mini tulajdonosok, akiknek már kevés a háromajtós kivitel helykínálata és praktikuma. Ebben pedig nem ügyetlen a Countryman, amely az abszolút XXL Mini. 4,3 méterével 20 centivel hosszabb az elődjénél, ráadásul a növekedés nagy része a tengelytávra jutott: az 19 centit gyarapodott. Elfér benne akár öt felnőtt, és még a csomagokra is teljesen használható, 450 literes üreg vár.

Az új Countryman a crossover hangulatot is jobban hozza, mint egyetlen elődje. Amióta ugyanis 2001-ben a BMW feltámasztotta a márkát, ez már a harmadik modern-Mini generáció, de csak a második Countryman, mivel az SUV először a második szériával mutatkozott be.

A magas építés és a méretek miatt már messziről látszik az autón, hogy a gyalogsági surranó formájára erőltetett Mini stílusjegyek nem adnak ki harmonikus látványt. A szépség relatív, a Countryman nem az. A fényszórója ormótlan, az orr szomorú harcsapofa, a sziluett egy szekrény némi kerékjárati szélesítéssel, a hátsó szekció korrekt ugyan, de unalmas. Az ódon krómkeretek és a sportosnak szánt, színes matricázás jól megférnek egymás mellett, de egy Toyota C-HR viszonylatában nagyon XX. század a Mini Countryman.

Amitől pedig John Cooper Works lesz a Countryman, az a vagány és bazári vékony mezsgyéjén egyensúlyoz, számomra inkább a vagány felé billentve a mérleget. Jó a zöld alapszín és a piros matricázás kombója, a feláras 19 colos felnik rajzolata, de a Brembótól érkező 4 dugattyús fékek designja is. A JCW logók mennyisége túlzás, az összhatás pont azért lesz picit bazári, mert a szabadidőautós alapváltozathoz annyira illik a két kipufogóvég és a köztük lévő diffúzorhoz hasonló dizájnelemek, mint szippantóskocsi a virágkarneválra.

Belül a szippantós kocsinál és a virágkarneválnál is jobb hely az új Countryman JCW, bár az eklektika itt sem marad el. Egyszerre köszönnek vissza a múltidéző ős-Mini stílusjegyek, valamint a sportos és modern vonások. Például a műszerfal közepére helyezett, hatalmas kör alakú kijelző, vagy a repülőgépek billenőkapcsolóihoz hasonló kapcsolósor, közepén a motorindítóval a retro jegyében. A szépen varrott bőr a kormányon és kárpitokon, az alu pedálsor és a sportülések a sportosságot hirdetve, az alcantara huzatok, króm keretek és halszálkás zongoralakk betétek pedig az elegancia és modern stílus hírnökeként vannak jelen a beltérben. És persze a német anyacég, a BMW legszebb modernkori hagyományaihoz méltón a Mini Countryman a tuti kis-SUV azoknak, akinek szeretnek egy raklap pénzt ellocsolni egyedi kialakításra és luxus kiegészítőkre.

Vakkapcsoló szinte nincs is, a tesztautóban kis túlzással minden benne van, ami a Minihez rendelhető. Közel félmilliós tétel például a steppelt alcantara és bőr huzat kombinációja a sportüléseken, 640 ezer forint a navigációt és internetes kapcsolatot biztosító fedélzeti rendszer, amely külön iDrive-vezérlővel vagy az érintőképernyő segítségével is kezelhető.

Az egyedi fényezés és a feláras 19 collos felni 283 ezer forintba kerül – külön-külön. 326 ezer forint a panoráma üvegtető, aminek első része ki is nyitható, 150 ezer forint a csomagtérajtó elektromos mozgatása. Az adaptív lengéscsillapítás további 166 ezer forint, a Harman/Kardon hifi 263 ezer. A műszerfalra kivetítő head-up kijelző 200 ezer forintos tétel, a nyolcfokozatú automatikus váltó pedig közel 700 ezer. Aztán jönnek a vezetési segédletek: a tolatókamera 126 ezer, a parkolószenzorok elöl 136 ezer, az adaptív tempomat 133 ezer, végül a gyalogosfelismerő, illetve ráfutásos balesetre figyelmeztető rendszerek együtt 196 ezer forintot kóstálnak.

Néhány kisebb tétel kimaradt a felsorolásból, de már így is látható, mire sikerült 5 millió forintnyi extrát elkölteni az egyébként sem szerény felszereltséget tartalmazó, 12 millió forintos alapáron felül. Ebben a tekintetben a Mini abszolút prémiumtermék, az extrák listája és árazása is erre utal.

Szerencsére az utastérben ez érezhető, a felhasznált anyagok minőségét tekintve óriási az előrelépés. Az összeszerelés is rendben, nincsenek gyanús zörgések és nyöszörgések, egyedül a karosszériamerevség határait feszegető padkára parkolás nem tökéletesen zajtalan. Aki családi autónak vesz Countryman Minit, nem fog csalódni; a gyerekeim imádták a különleges formáját, bőven el is fértek benne. A hátsó üléssor variálható, sínen csúsztatható, a háttámlák három fokozatban dönthetők. Kétszemélyes formátumban teljesen sík a csomagtér, és a szállítókapacitás is figyelemre méltó: 1390 liternyi cuccal és maximum 595 kilogramnyi teherrel lehet megpakolni a nem is olyan mini Minit.

Utóbbi érték azért is figyelemre méltó, mert az önsúly sem kevés: a Mini Countryman JCW szabvány szerint 1630 kilogram. Ráadásul ezt érezni is rajta, amivel rákanyarodunk az autó legellentmondásosabb részére, a menettulajdonságaira. A hasonló méretű SUV-k között elvileg ugyanis a Mini lenne az, amelyik a vezetési élményre helyezi a hangsúlyt – már a JCW-nél póriasabb változatokban is. Ehhez igényes futómű, a normál mellett sport vagy adaptív felfüggesztési opció és elektronikusan vezérelt összekerékhajtás járul.

De a bugi valahogy még a JCW-ből is hiányzik. Pedig a motorja 231 lóerős és 350 Nm nyomatékú kétliteres, négyhengeres turbó, amely kellemes hanghatásokkal, puffogva, durrogva, ropogva adja a világ tudtára, hogy ő még kőolaj-származékok égetésével mozgatja a rábízott karosszériát. Száz kilométerenként 10-12 liternyit fogyaszt belőlük, egyébként.

A Mini üzemmódkapcsolójának három állása létezik – Green, Mid és Sport –, amiből a környezetkímélő beállítás annyira megöli a gázreakciókat, miközben alig eredményez megtakarítást, hogy gyorsan el is felejtettem a használatát. Középső állásban közlekedni, Sport állásban pedig haladni lehet és kell az autóval, aminek turbómotoros létére elképesztően jók a gázreakciói. Késlekedés, turbólyuk nélkül a legapróbb pöccintésre ugrik, ráadásul ez nem az a mesterséges eszközökkel generált lelkesedés, amikor a gázpedál útjának első tíz százalékára osztják be a szabályozási tartomány száz százalékát. Nem, a JCW Mini gázpedál-hangolása lineáris a teljes mozgási tartományban.

Közben a nyolcfokozatú automata csodálatosan dolgozik a vezető lába alá, mindig azt a fokozatot készíti be, amire a hangulatunk és a gázpedál állása alapján szükség lesz. Kanyarban, vagy az előtt nem kapcsol már fel, és lejtőn is tartja a fokozatot a maximális motorfékhatás elérése érdekében, Sport állásban pedig keményen dobálja egymás után a sebességeket.

A tapadással sincs gond. Ugyan az elektronikus vezérlésű összkerékhajtás nem állandó, de villámgyors. Alaphelyzetben csak az első kerekeket hajtja, de a legkisebb tapadásvesztésre késlekedés nélkül küldi hátra a nyomatékot. Nincsenek hajtási befolyások, kipörgő kerekek, semmi zavaró. Sajnos túl sok lelkesítő sem.

A Mini Countryman JCW ugyanis nem megy úgy, nem gyorsul akkorát, mint várnánk. Hiába a padlógáz és a felmorduló motor, az ülésbe préselődés lélegzetelállító élménye elmarad. Nem megy rosszul, a 6,5 másodperces százas sprintet sem kell szégyellni, de az élmény nem az, amit egy ennyire erős Minitől várnánk.

Több mint másfél tonnás tömege ráadásul nemcsak a kigyorsításoknál fogja vissza a kocsit, de kanyarokban is érezhető. Hiába a már-már zavaróan gyorsra áttételezett, közvetlen kormánymű, ezen a két területen elmarad a gyár ígéreteitől a Mini Countryman JCW. Nem megy úgy, mint a rakéta és nem is vezethető úgy, akár egy gokart.

Gyorsnak gyors persze, elég hatékonyan és sebesen lehet vele haladni, de a játékos vezetési élmény, a Miniktől annyira várt csibészes dinamika ebből bizony hiányzik. Pedig a rugózás feszes – összességében talán túlságosan is –, és nagyon meg kell hajtani az autót, hogy a fékek tiltakozni kezdjenek.

Ahhoz viszont túl kemény és vad a Mini Countryman JCW, hogy egyszerűen erős túraautónak elfogadjuk. A futómű még normál üzemmódban is túl feszes a magyar utakra, a féket szinte képtelenség olyan finoman adagolni, hogy rángatásmentesen álljunk meg, a kormány pedig annyira direkt, ami már extra odafigyelést igényel. Akárhogy is nézzük, a Countryman a John Cooper Works-tuning nélkül egy jobb kis-SUV, egy Mini JCW nem-Countryman karosszériában pedig egy jobb élményautó. A kettő összegyúrása pedig egy sosem volt igényt próbál kielégíteni.