BMW X3 30d xDrive30d - 2018.

A BMW-s lélek talán az 1997-es Holnap markában James Bond-filmben csavarodott rá végleg a kütyükre, hiszen itt Pierce Brosnan, a tökéletes férfikép egy Ericsson telefonnal távirányította a tökéletes autót, az E38 750iL-t. A kütyü, mint olyan a BMW elengedhetetlen része, és hozzá kell tenni, hogy akármennyire is rossz volt 2001-ben az iDrive, elindította a gyártókat az összevont kezelőfelületek útján, és bár a műfaj csúcsa az Audi MMI-je, a mostani iDrive is ott van a szeren.

A kütyü most éppen a kulcsban hódít, ugyanis az X3-hoz is kapható egy kulcs, ami érintőkijelzős. Egy nagyon korai androidos telefon kijelzőméretét és felbontását kell elképzelni, maga a kulcs alig kisebb egy régebbi iPhone-nál, és a súlya is hasonló. Ebben nincs távirányítású parkolás, viszont a jármű aktuális állapotát követni lehet rajta, és a legnagyobb fícsör, hogy meg tudom nézni, valóban bezártam-e a ház előtt álló autót. Máskor emiatt képes voltam éjszaka kisétálni.

Ellenben most a telefonom mellett cipelhetek magammal egy nagy, sérülékeny, folyton lemerülő krumplit, és ez van annyira kényelmetlen, hogy elgondolkozzak a létjogosultságán. Mert oké, tölthető indukciósan a pohártartó elé épített felületen, de már egy közepes gyorsítás is elég ahhoz, hogy leessen, és ne vegyem észre, hogy békésen merülget a pohártartóban. Nyugi, lemerült állapotában is nyitja-zárja a kocsit, mellesleg ilyenkor elég hatékony hajítófegyver, legalábbis lehet vele olyan sérülést okozni, amit a Miami helyszínelőkben egy tompa, súlyos tárgynak tulajdonítanak.

Ellenben áldom az eszét annak, aki kitalálta, hogy legyen benne távirányítású előmelegítés. Az ember 7-kor békésen iszogatja a kávéját, a kulcson beüti, hogy 8-kor indulni akar, az autó pedig 7:40-körül elkezdi lefűteni a fagyott szélvédőt. Tökéletes, és ugyan a programozható melegítés eddig is létezett, jóval rugalmasabb a lakásból eldönteni, mikor is akarunk indulni, mint igazodni az előző nap beállított időhöz. Külön plusz pont jár a kormányfűtés kormányra elhelyezett kapcsolójáért, és az ülésfűtésért is, utóbbi nem Dózsa György-emlékdíjas, hanem csak simán pont jó. Csak ne fogná meg így a nadrágom a bőrt, az tényleg hervasztó.

És úgy általában ilyen a beltér: immáron tapizni is lehet a középső kijelzőt, csak minek? Egyszerűen könnyebb és egyértelműbb az iDrive-val dirigálni. A digitális műszerfal sem rossz, csak értelmetlen a két, amúgy rendkívül guszta fém keret miatt. Az Audikban ugyanez a teljesen digitális műszeregység azért jó, mert a telefonszámoktól kezdve a térképig akármit ide rakhatunk. Azzal, hogy itt a két fém keret, behatárolja a lehetőségeket, csak a két főműszert mutathatja más-más grafikákkal, menetmódtól függően. Középen ugyan kiadja a sávtartó aktuális állapotát, de ez így egy ki nem használt lehetőség. Aztán lehet, hogy a BMW-sség része a két főműszer, a többi meg úgyis ott van a tableten. Szintén csúcs a tolatóradar: természetesen körbekamerázza az autót, mintha egy drón lebegne felette, de képes arra, hogy a kocsi 3d-s modelljét elhelyezze a kamerák által megalkotott térben: nézhetjük az autót szemből, hátulról oldalról, kamera ennyit még nem tett a felnik épségéért. 

Kütyüvel tehát kielégítettek, viszont az X3 menni is tud, ó, de még hogy. Ez egy háromliteres dízel sorhat, natürlich, egyelőre csak a 30i-ket szentségtelenítik meg egy négyhengeressel. A 30d-n a hat hengert egy turbó lélegezteti, így is tud 265 lóerőt és 620 newtonmétert. Hogy lesz-e 40d két turbóval, vagy 50d négy turbóval az X3-asban, az kérdéses, ahogy a 30d megy, indokoltá semmi nem teszi.

Nagy dízel módjára, soha el nem fogyó hömpölygéssel jön meg az erő, és közben olyan szépen lüktet, hogy néha nem azért nyomtam, mert feltétlen gyorsítani kellett, hanem mert jól esett hallgatni. Nem tudom, mennyire csinált hang, de ha az, akkor is jó. Gázra az X3 megemeli az elejét, elkezd darálni, érezni, hogy ott elöl bizony nagyon sok vas mozog. Az egész vágtában van valami gőzmozdonyszerű, kicsit ősi, de nagyon lehengerlő, ennél fogva roppant maszkulin, ráadásul az ember fent ül a lövegtoronyban. A 0-100 hátborzongató 5,8 másodperc, ami tényleg súlyos ezzel a testtel. A borzasztó masszivitás-érzetet csak a folyamatosan zörgő középső lámpa törte meg, akárhogy nyomogattam, kocogtattam, nem hagyta abba.

Ez egy M-pakettes kocsi volt, alig kétmillió a csomag felára, de ebben benne van az adaptív futómű, a változó áttételű kormány és a nagy fékek is, és hajlok rá, hogy megéri. Ambivalens érzés két tonnától hajszálra innen, dízelmotorral tolni egy SUV-nak, de meglepően jó. Sport Plus-ban a futómű feszesebb, a kormány gyorsabb, a motor idegesebb, a váltó elkezd rángatni az X3 pedig megcsinálja a showt. Nem csak ahhoz képest lesz jó, hanem tényleg, az ember úgy játszik a 4,7 méteres, kéttonnás csöpséggel, hogy az már groteszk.

Mérgesen kapaszkodik az ívbe, nem akarja elengedni, de ha az a cél, xDrive-ide vagy oda, megcsúsztatja a hátulját. Ilyen dolgok után az ember kicsit szégyelli is magát, hiszen ezzel döggel nagyon nem kéne ilyeneket csinálni, de basszus, tudja és tudja és tudja. Sport módban a váltó is rángat, ami nyilvánvaló pojácáskodás, hiszen 50 éve arra fejlesztik az automatákat, hogy finomak legyenek, nyilván a nyolcgangos ZF-be is programozni kellett a versenyautós vehemenciát, de nem tudok rá haragudni.

Mégis Comfortban szerettem igazán, mert akkor felpuhult a futómű, ellustult a kormány, a motor sem idegesen kattog a nyomatékcsúcson. Leesik a fordulat, az autó békésen mormog, de közepes gázra itt is megkapjuk a gőzmozdony-romantikát, ami alapvetően még a városi nyomorgást is feldobja. Mert az X3 már nem kicsi, sőt. Az első X5-ösnél például öt centivel hosszabb és kettővel szélesebb, és alacsonyabbnak is csak azért alacsonyabb, mert idő közben rájöttek, hogy anatómiailag sem kell az autónak SUV-ra hasonlítani, elég ha optikailag olyan. Viszont azzal, hogy ekkora lett, igazából nem értem, miért van X5-ös. Lehet, hogy azzal jobb yachtot vontatni, de amire négy darab 182 centis embernek szüksége van beltér tekintetében, azt ez tudja. Kivéve a harmadik üléssort, arra még tényleg az X5 a tuti, esetleg egy Land Cruiser.

Kezdem azt hinni, hogy az ellenszenvesség mértéke a veséken múlik, ezért lett az X7-es orrán akkora a nyílás, mint az Aggteleki cseppkőbarlang bejárata. Nézzék meg például az i8-ast: milyen szép, karcsú veséket kapott, nem is agresszív dög, hanem inkább egy kedves űrhajó. Az X3-ason határozottan nagyobbak lettek, tegyük hozzá, érdemi reszelni valót nehéz találni a kategóriában, az általános SUV-forma behatárolja a lehetőségeket. A kis kopoltyú teljesen indokolatlan az első kerék mögött, ha meg az ember egyszer rádöbben, hogy lefalazták, akkor meg kellemetlen is.

Biztos el lehet vele amúgy bohóckodni terepen, de aki beikszelte a M-es lökhárítókat, az inkább ne is gondoljon ilyenre, saccra most van ott a hasmagasság, mint egy átlagos személyautónak. Nem mintha valaha egy komolyabb akadályokat kéne leküzdenie egy járdaszigetnél, de a tudat mégis jó, hogy ott az összkerék, mégis inkább a fagyott garázsfelhajtón fog segíteni, mint Somogybabodon. Ez egy hátra súlyozott összkerék az első kerék csak akkor kap nyomatékot, ha a hátsó kerkekek már elforognak. sDrive, vagyis kizárólag hátul kaparós változat csak Amerikában lesz, ott is csak a leggyengébb, 20i motorral.

A jóság ára 16,7 millió forint, ennyit elkérnek a háromliteres dízelért. Ebbe a konkrét autóba még 8,8 millióért tömtek extrákat, és nem kezdeném el prütykölni a fillért, egyrészt a luxushoz mindenből több kell az indokolhatónál, másrészt minden, ami benne van jó. Az biztos viszont, hogy akinek nincsenek huligán hajlamai, nagyot tud fogni egy 20d-vel, valószínűleg azzal is pont elég jól megy, ellenben nem kell bele száz kilométerenként 9,8 liter gázolajat beletankolni, mert a 30d ennyit kér. Nem tudok épeszű indokot hozni ennél nagyobb SUV mellett, de még BMW mellett sem. Egy Porsche Macant ugyan jobb vezetni, de azért legalább egy zsírosan bundázott közbeszerzés jobbik végére kell állni, ráadásul nem annyira praktikus, mint az X3. Nehéz vele mellélőni, na.