Teszt: Volkswagen Tiguan Allspace - 2018.

Ha eddig nem tűnt fel: az autógyártást is elérte a posztmodern, csak az autógyártók nem az -izmusokat nőtték ki, hanem a kategóriákat. Hétüléses városi terepjáró, vagy egyterű SUV, ha úgy tetszik – borzasztó hülyén hangzik, pedig csak a szegmenseken, kategóriákon és célcsoportokon túllátni nem képes szaksajtó akad fenn a kereteken túli világon. Na meg nem sokkal ezelőttig azt hihettük, a márkastratégák még inkább így vannak ezzel, aztán kiderült, hogy dehogy.

Ordít, honnan a Tiguan Allspace és társai létjogosultsága: városi terepjárózni menő. Már évtizedes léptékben az, és most már az is marad. Európában még mindig kitart a műfaj ellen-szurkolótábora, de a makacs ellenállás gyaníthatóan egy ingyen tesztkörrel feltörhető volna. Magasan ülve vezeti, onnan nézni a várost, a tájat, a bármit valami fura mély ösztönnek köszönhetően az emberek többségének jó. Kevésbé spirituálisan? Segget koptatva veretni élményautózáskor nagy királyság, de az emelt has a legjobb, ami a hétköznapi autóhasználattal történt az utóbbi 10-15 évben. Lám, már a nagycsaládosok is ezt akarják a régi egyterűek helyett. Csak idő kérdése, és mindenki megtér.

Hogy egy gyártónak minden apró résbe legyen egy modellje, nagynak kell lennie. Az sem árt, ha van költséghatékonyan szabdalható platformja, mint a VW-csoportnak az MQB. Érthető, hogy miért épp a VW-csoport dobálja itt két kézzel a rétegmodelleket: a Tiguan Allspace már a huszonnegyedik autó, amit az idén hatéves alapra építenek. Elég csak szétnézni a Tiguan körül, egész modellcsaládja lett: őt másolva készül a déli piacoknak az Ateca, őt megnyújtva a Volkswagen ügyfélkörénél egy fokkal csóróbbaknak, egy mérettel feljebb a Kodiaq, és hogy körbeérjen a rokonság, az ő nyújtott változatára épülő Kodiaq megkapta konkurensének az Allspace-t. A Tiguan tehát úgy egy modell, hogy igazából négy, ami MQB nélkül, óriáskonszern nélkül drága játék volna.

Méretben kár is a Tiguanhoz nézni, valószínű nem létező dilemma az Allspace-ben vagy anélkül kérdés, de azért legyen meg: 21,5 centivel hosszabb az alapmodellnél, amivel már 4,7 méteres. A nyújtásból 11 centit kapott a tengelytáv, 2,78 méteres lett és – most jön a lényeg – egy centivel kisebb, mint a Kodiaqé. A Tiguanhoz képest az újdonságok a B oszloptól jönnek, addig semmi, de mögötte a nyújtásnak két szemet bökő látszata van: az óriási hátsó ajtók és a C oszlop mögötti ablakocska, aminek átrajzolták az alsó ívét, hogy ne legyen olyan nyomasztóan hosszú az az egyenes él az oldalüvegek alján.

A kormány mögött aztán semmi új, ez itt ugyanaz a kockázat nélküli volkswagenes jóízlés, amivel végigfertőzték az egész konszernt a Porsche alatt. Sőt, konkrétan ugyanaz a belső, mint bármely Tiguanban. Illetve valami azért akad. A tesztautóba a legnagyobb, 20,3 centis TFT-érintőképernyő került, mert a Highline felszereltséghez alapból jár. Ezen csak két fizikai gomb van a kijelzőhöz, szemben mondjuk azzal a tízgombossal, amit két éve a Tiguan nemzetközi bemutatóján kaptunk. Amíg a teljes klímavezerlést meghagyják egy csoportban kijelző alatt, nekem nem fáj, ha messze terpeszkednek a pixelek, és csak érinteni kell. Pláne, ha marad ez a nagy ikonokkal működő holt egyszerű menü.

És akkor az élet a B oszlop mögött, azaz az allspace-ség. A plusz tizenegy centivel, amit a tengelytáv kapott, már majdnem jó lenne sofőrös autónak is. Jó, nem olyan colstok testalkattal, mint az enyém, de 180 centiig még úgy is limuzin, hogy a kihajtható tálca (őrület, hogy ezt is simán berakják a Kodiaqba is) elvesz egy keveset a térdtérből. Hogy mindennek jutna all space, azt azért nem mondanám, de ha a fejtérre kell érteni, még sok is a jóból. Széltében itt sem lehetett csodát tenni, szóval ha nem egy csapat kisiskolásnak szól a fuvar, ez is inkább csak 4+3 ülés mint 5+2. Persze aki ezen a lakossági vonalon a hétüléses szót hallva ennél többet akar, sose lesz boldog, mindegy, hogy egyterűt vagy giga-SUV-t keres. Vegyen inkább kisbuszt.

Újdonság nem sok marad annak, aki már ült Kodiaqban. A minőségérzetről lehetne vitatkozni, de ahhoz előbb adjon az importőr egy-egy fapadost mindkettőből, addig legyen annyi, hogy a lapos ülőlapok komfortja felnőtt seggel is tök oké. A középső üléssor tizennyolc centis sínen tologatható, amivel egész sokat lehet segíteni a két szerencsétlenen, akinek leghátul jut hely. Jó, gyerektesttel imádnám azt a zugot, még korrekt tárolórekeszek is vannak hozzá, de a közel derékszögű háttámlát nem tudom, meddig bírnám gerinccel – a csomagtér-kannibalizálást elkerülendő itt már nem lehet ennél jobban megdönteni az ülést.

Csomagtérből persze minden üzemmódban több van, mint az alap Tiguanban. Mindent lehajtva 1775 liter szemben az 1655-tel, álló második üléssorral 700 liter az alap 615 literével szemben, és amögött a meredek utolsó üléssor mögött, a meredek ötödik ajtó alatt még mindig marad 230 liter a hét utas cuccának. A Highline-hoz alapfelszereltség a tetőléc, gondolva a tetőcsomagtartósokra. Amúgy a hazai importőrnél is van Allspace öt üléssel, az 205 ezer forinttal olcsóbb, csomagterénél pedig az 1920 liter és 760 liter a két kulcsadat.

Hét üléssel, összkerékhajtással közel jár az 1,7 tonnához, a Tiguan 125 lóerős alapmotorját nem is kínálják az Allspace-hez. A 190 lóerős TDI, amivel a tesztautót adták a kétezres dízelekből a középerős. Fájni nem fáj sehol, utasokkal is mindenhova elég, de azon túl, hogy magasan ülni ugye tök jó, senki se reméljen sok endorfint a kormány mögött. 7,5-8 literrel viszont simán elcipeli ezt a nagy testet.

Ha a gyártók mind rákapnak a hétüléses városi terepjárókra, tényleg ideje lesz megírni az egyterűek nekrológját. Egy Espcae-ra még megdobban az ember szíve, de ott nagyjából csúcsára is ért a műfaj, és nem úgy fest, mint amiben sok dobás van még. Aki pedig már lemondott az egyterűekről, annak maradnak az olyas dilemmák, mint mondjuk a Kodiaq vagy Tiguan Allspace. Előbbi árban összkerékkel és automata váltóval indul (9,7 millió) nagyjából ott, ahol az Allspace-ből a kéziváltós első kerekes (9,3 millió). A tesztautón pedig volt bő ötmilliónyi extra (Highline, összkerék, stb.), úgyhogy ezt nem most fejtjük meg.