Akkor jó a dobozos, ha francia?
Összehasonlító teszt: Opel Combo Life – Ford Connect (2019.)
A ringben a közlekedés mackónadrágjai, a dobozos személyszállítók. A kategória - amivel biztos többen együtt élnének, ha nem lenne még az egyterűeknél is kisebb respektje - újracímkézett veteránja az autószerűbb kihívó ellen.
Az Opel Combónál mostohább előélete kevés autónak van. Előbb a Kadettre, aztán Corsára dobott extra raktérrel próbáltak belőle autót faragni, mire az előző generációnál eljött a ráébredés, hogy ez így nem az igazi; megállapodtak a Fiattal, hogy logózzon át nekik pár törököknél gyártott Doblót. Innen jöttünk meg oda, hogy a PSA-s bevásárlás idején megérett generációfrissítést megint ne házon belül oldják meg. Sikerült családon belül, így kapta meg ugyanazt az idén hatéves francia platformot, amire az új Berlingo és a Peugeot Rifter épül.
A Connect előélete se sikertörténet. A Ford a kilencvenes években kezdett bele a kategóriába Európában. Fiestákra épített, rövidített halottaskocsi-beütésű csúfságokkal, amit tök mellékesen a világ másik felén pickupként árultak - az volt a Courier, ezt a nevet csak pár éve élesztették újra. A Ford a közepes méretű kisáruszállító/dobozos személyszállító kategóriában már második generáció óta a Connecttel van jelen. Ez a második generáció a hatodik évét tapossa, a tesztautó viszont már a nemrég megejtett ráncfelvarrás utáni.
Ha a személyautósabb arc a nyerő, a külsőt megnyerte a Ford. Az Opel dizájnerei nem tettek csodát a hozott magas orral, a Fordnak meg elég volt az alacsony orra tennie az aktuális arculatot, és mindjárt nem egy gázszerelő telefonszámát várod a hátsó szélvédőn. Az oldalról lőtt páros képeken látott aránytalanság sem optikai csalódás, de itt van mentsége a Combónak. A Fordból a hosszított, az Opelből a sima tengelytávos kiadás lett összefotózva. Ettől függetlenül kontramodell nélkül is átjött volna, hogy a magas orrtól és magas övvonaltól nagyon gombóc a 4,4 méterével. Bár a Connectnek sincs személyautós hangulata a 4,82 méterrel, tök mindegy, hogy áll mellette egy rövid dobozos, vagy nem. Ha érdekelne, milyenek fordítva: ez itt a Ford 4,42 méteres változata, a Combo pedig így néz ki 4,75 méteresen.
A Combo bent elöl inkább lett berlingós/rifteres, mint opeles. Hogy ez előny vagy a hátrány, döntse el az egyéni ízlés, az viszont kikezdhetetlen érdeme, hogy tele van szórva rekeszekkel. Annyira, hogy értelmezhető játék volna odabent a ki tud öt másodperc alatt csukott szemmel több rekeszbe belekapni. Nem mondom, hogy mindegyiknek látom magam előtt a funkcióját, mert egy élet alatt nem lesz annyi pénztárcám/telefonom/lakáskulcsom, hogy csak azokat be tudjam lakni, amiket elérek a kormány mögül, de nagy pacsi értük, főleg a középső gigáért. Na meg egy kicsi mindenképp jár azért az A oszlop alá rakott négyszögletesnek álcázott tökéletes pohártartóért (mert láss csodát, minden van, csak pohártartó nincs középen. Még kesztyűtartóból is kettő jutott az utas elé, az egyik ráadásul hűthető. Nagyon király, de úristen, akkor hol van innen a frontlégzsák?! Fentről, a tetőből nyílik nagyon furcsa alakban, de hatékonyan.
Mit tud ezzel szemben a Ford? A rekesz-irodalma finoman szólva se adna ki egy Háború és Békét, sőt, első beülésre kétszer körbejárod, hogy hova férsz el egyáltalán a zsebből ürített cuccokkal, mire rájössz, hogy jobb híján marad a könyöklő és környékén a pohártartók. Így lesz a két bekezdéssel korábban dicsért személyautóságból hátrány? Ha az nem is, tény, hogy a Connect nem vette szállítósra odabent azon túl, hogy az óriás napellenző fölött az álmennyezet itt is benyel egy A4-es fuvarnaplót, ha arra volna szükség.
Engem meg lehet venni a magasan üléssel, de ha valakinek nem jön be ez az SUV-s világ, ahol az átlagautós elirigyelte a furgonosok perspektíváját, ne a Combót válassza. Beülésre még a Ford is ad egy jó magasan lenni-érzést, csak amíg ez ott hamar eltűnik, a Combóban enyhén megmarad. Pedig – ha már furgon – a Ford egy közérzetileg fontos ponton ellensúlyozza a személyautóságát. Az Opel nem sokat variált a konszernből kapott belsőn, de az alul vágott kormány konkrétan a sajátjuk. Egész kecses, a Connect pedig betette ezt a masszív, elnagyolt kereket.
A külön hosszváltozat miatt nehéz ítélkezni a helyről, de praktikuságban eldönti a meccset pár általános igazság. Berlingóságával a Combo nem csak a rekeszmániát örökölte a franciáktól, de lett külön nyitható hátsó ablaka is. Ennek ugye elve akkor van értelme, ha van kalaptartó, de a Combóban nemhogy van olyan, de két szintben állítható. Akár ilyen jó dolgok is történhetnek egy Opellel, ha az egy generációcserével Fiatból Citroen lesz. A Connect-nél ezzel szemben még a csomagtértakarót is lehagyták.
A literek meccse elég egyértelmű. Az Opel ezzel az ötszemélyes, rövid változattal 597 litert nyel be, lehajtott ülésekkel - amik ugyan egész síkak, de a padló nem lesz sík velük - ez már 2126 liter. Az XL-nél ugyanez a két kulcsadat 850 és 2693 liter. Ezzel szemben a Ford rövidben 1029 és 1838 litereket tud, hosszúban pedig 1529 és 2761 litert. Teljesen sík padlót persze náluk se lehet, de a síkba döntött üléseket egy szíj meghúzásával még lejjebb lehet csúsztatni a lábtérhez közel, ami a számok szerint sokat segít.
A literek mögött ott van az is, hogy egész másként képzelik a hátsó üléssort. A Combo a három teljes értékű hátsó ülésben hisz, olyannyira, hogy mind a háromba került isofix is, a sajtófotók szerint pedig tényleg elfér itt a három gyerekülés. A Connect középső ülése inkább csak mostoha, nincs is hozzá isofix, csak a két szélsőhöz. Harmadik üléssort ők csak a hosszítotthoz adnak, 177 ezer forint az ára. A Combónál a konfigurátor szerint hatvanezer és ott mindkét karosszériaváltozathoz eladják.
A Fordhoz kétféle 1,5 dízel van, automata váltóhoz viszont csak ezt a 120 lóerős TDCi-t lehet rendelni. A Combo lakossági, Life-változata háromféle 1,5-ös dízellel rendelhető itthon a 75-től a 130 lóerősig. Automata csak a legerősebbhez opciós, ezt a százkét lovasat csak ötsebességes kézivel lehet venni. Fájni egyik se fáj, sőt, mindkettőt jól viszi a magáét, csak ehhez a relatív rugalmas menéshez hozzá kell tenni, hogy a gyári fogyasztási adatokat távolról kiröhögik. Valahogy még sikerült átcsúszni a WLTP-s szigor alatt, mert a Combo 6,4 literes fogyasztása bő másfélszerese a katalógusadatnak, de a meccsből még így is jobban jött ki, mert a Fordot sehogy se tudtuk 7,5 liter alá vinni.
Szóval kinek való ez? Engem végig frusztrált a teszt alatt, hogy ekkora homlokfelülettel autóztatok ennyi temperált légköbmétert nagyrészt egyedül, csomagok nélkül, de én egy ökolábnyomára hisztis, a dobozos műfajjal kevés szimpátiát érző valaki vagyok, akinek nincs egynél több gyereke. Nagyobb családdal/sok utaztató emberrel, sok csomaggal nem szól semmi a műfaj ellen, de maradva a két autónál: ha már ide vetnek a körülmények, nem tudok érvet, miért ne vedd bármelyikből a hosszítottat. Ez a háromméteres tengelytáv még pont könnyen megszokható úgy is, hogy az orrában ülsz. Két parkolás után tűnt el a Connectben a rakéta hegyében ülök-érzés.
A tesztautók ugyan jól felszereltek voltak, de az alapár a beszédesebb. Az Opelnél 6,8 millióról indul a Combo Life ezzel a dízellel, míg a Connectből 7,2 millió lenne egy ugyanilyen erős alap. Az Opel kétszázezerért adja a plusz 35 centit, a Ford viszont úgy megkavarja a konfigurálást, motorváltozathoz köti, de ott is ez a nagyságrend. Az ítélet? Nyegleóra, a szerkesztőség kishaszonjárműves gurujára támaszkodva azt mondom, a Combóval jobb együtt élni, a Connect viszont sokkal autószerűbb. Még mindig nem tudom, hogy ez az érdeme vagy a hátránya.