Nem találok hárommillió forintot

Hyundai Santa Fé 2,2 CRDI 4WD - 2019.

2019.03.09. 07:23 Módosítva: 2019.03.09. 12:26

Adatlap Hyundai Santa Fé Executive Edition 2.2 CRDi 4WD - 2019

  • 2199 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 200 LE @ 3800 rpm
  • 440 Nm @ 1750 rpm
  • 8 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    9.3 másodperc
  • Végsebesség:
    203 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.8 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.9 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    6.0 l/100km
  • 15 799 000 Ft

Már az előző generáció is jó volt, de ez még jobb. Michelisz Norbinak speciel kettő van. De valami nem stimmel az árával, meg a tengelytávjval.

Az első hírek alapján is tudni lehetett, hogy nagy, és hogy plusz hét centi a hossza. Imádom az ekkora autókat. Beülök, egy sóhaj, bekötöm magam, indítok, és már érzem, tudom, nem eshet bajom, hiszen a többi közlekedő maximum a bokámat tolhatja beljebb, ahhoz is nagy ütközés kell. Nem ez a full size SUV, de Amerikában az X5-ös is elég hülyén néz ki, már úgy értem, nyomin, ha beparkol mellé két helyi versenyző. Szóval a Santa Fé midsize, de mivel eggyel alatta a Sportage/Tucson a kompakt, azok meg marha nagyok, nyilván senki nem lepődik meg, hogy a Santa Fé magyar fogalmak szerint nagy.

Jó az autó, jó mindene, műszakilag/mérnökileg alapvetően be van fejezve, de mint termék nem az igazi. Ez egy luxuscikk. Nagy, minőségi autó, minőségi beltérrel, sok extrával. Ebben nem lehet négyhengeres dízel, legalábbis ilyen nem. Műszakilag tök jó ez a 2,2 CRDI, csak hát ez pickupba való motor. Pickupban még selymesnek is nevezném, de itt kilóg a csapatból. Főleg, hogy van hozzá egy nem túl jól programozott stop/start rendszer, ahol nem is tudom, a váltóval van inkább a gebasz, vagy a programozással, de álló motorról kínosan hosszú lesz a folyamat, mire végül elindul.

A legnagyobb extra talán, hogy rugózik – ekkora testnél, ilyen magasságnál kellenek a kemény rugók, hogy ne boruljon fel egy autó. És minél nagyobb, annál kevésbé fut finoman, legalábbis ebben a két tonna alatti súlycsoportban. Mert kettőfél fölött már épp a nagy tömeg vasalja ki az úthibákat, mint a Cadillac Escalade-ben, vagy Rolls-Royce Cullinan-ben. Na ebben az értelmezési zónában a Santa Fé átkozottul jól sikerült. Lehetne ügyesebb, de szerintem inkább ne legyen. Jó ez így. Városban tökéletes, ha nem kell napi szinten parkolóhelyet keresgélni vele. Autópályás utazásra világbajnok. Kanyargós országútra speciel nem ezt ajánlanám, viszont úgy, hogy az előző tesztautóm a gyilkosan szar rugózással megvert Nissan Qashqai volt, végképp meg tudom becsülni az effajta kényelmet.

Kívülről olyan, mint a legújabb generációs Hyundaiok: majdnem jó. Tényleg kevés hiányzik; valahogy kipárolni belőle azt a maradék ázsiaiságot. Amit egyfelől a torz kerékívek feletti domborításon vélek tetten érni, másfelől a hátsó lámpán – a Konáé valahogy jobban összejött. Nagy autót nehezebb tervezni, azt mondjuk aláírom. Plusz most nézz meg egy képet az elejéről vagy a hátuljáról, és képzeld azt, hogy nincs rajta az embléma. Ugye, hogy egyből kategóriákat javul a dizájn? Ilyen ronda emblémája ma már senkinek sincs.

Nem is az a baj, hogy a vertikális torzítás a tipográfiában bűncselekménynek számít – egyszerűen szarul néz ki. Bármit hazavágna, X5-öst, Volvo XC 90-est, bármit. Gondolom, az a baj, hogy megcsinálják az agyagmodellt, és bejelölik rajta, hogy ja, és ott lesz az embléma, de senki se gondol bele, Ez a Santa Fé már nagyon közel van ahhoz, hogy bármi lehessen, de ezek a keréktáji domborítások mintha ugyanonnan jöttek volna, mint a SsangYong Rextonéi, az embléma pedig sajnos bármit képes elrondítani. (Fun Fact: most, hogy elolvastam, mit írtam az elődmodellről 2008-ban, láttam, hogy az embléma miatt akkor is károgtam egy bekezdést.)

A belsejében is a kormányon terpeszkedő embléma az, amitől minden jó szándékú megközelítés mellett is nehéz elvonatkoztatni. A formák véleményesek, szerintem egy terepjáró, pickup vagy suv belül is a szögletességre törekedjen. Ebben viszont a legtöbb vonalat körzővel húzták. Szép vonalak, nem mondom, de egyszer volt Budán kutyavásár, és Mitsubishi Tojás L200...

Az anyagok finomak és minőségiek, egészen a műszerfal szellőzőinek alsó vonaláig. Ott egy olyan fekete rondaság következik, amire még egy i10-ben is húznám a szám. Amúgy ha eltüntetnénk az emblémát, tényleg szinte bármi lehetne, németesen kicsi az illesztési hézag a gombok között, ami síkban kell, hogy legyen, az síkban van, jók a kapcsolási érzetek. A biztonsági extrák közül a sávelhagyás-figyelő elég idegesítő, a keresztirányú forgalomfigyelés viszont jó. A Safety Exit Assist pedig megakadályozza, hogy rányissuk az ajtót egy hátulról közeledő járműre, de ezt nem mertem tesztelni, pedig mekkora móka lenne valami forgalmas helyen biciklisekre nyitogatni az ajtót. És gyereket se felejtettem a hátsó ülésen, márpedig az egyik új biztonsági extra ezért is szól.

A 2,2 CRDI biztos jó motor, illetve vannak paraméterei, amik jól mutatnak. Szerintem az a baja, hogy még a Santa Fé előző generációjához készült 2007-ben, ez a 3. generáció egyszerűen túl jó már hozzá. Értékeli, mint embert, lehetnek még barátok, de meg kéne fontolniuk a külön élést. Ez egy 2000-es évekbeli dízelhang. Nem vészes, de az. És ezt nem csak az autóbuzik szúrják ki, de a heterók is: feleségem beült, indított, és elborzadt, hogy de utálja ezt a dízel hangot. A rezgését amúgy jól eldugták, de a hangot nem lehet. Egyenletes gázzal haladásnál szinte el is felejthetjük, de gyorsításra kellemetlenül béget. További kellemetlenség, hogy a motor, az új nyolcfokozatú automata és a stop/start rendszer sír egy jobb programozásért. Álló helyzetből, mármint a motor álló helyzetéből olyan lassan lesz mozgás, hogy simán ránk dudálnak, hiába nyomkodjuk a gázt.

És persze egy ilyen ősi dízel, ami talán még abban a korban készült, melyben a koreai történelmi szappanoperák játszódnak, fogyaszt is. Városban 12 litert, nem taposva, tükörsimán. A 2,4-es benzines turbó fogyasztásába nem is merek belegondolni, mert a városi katalógusfogyasztás a dízelnél 9 liter, ehhez jött 3 a valóságban, a 2,5 GDI-re bezzeg már a Hyundai is 15 litert ad meg. 185 lóerővel. Az összkerékhajtás nem enyhítő körülmény, hiszen nem állandó, vagyis a tükörjeget leszámítva nagyjából állandóan elöl hajt az autó. Plusz súlyt mondjuk jelent, pár kiló híján két tonna a Santa Fé, de a dízellel legalább fürge, ha nem álló motorról kell elindulni: 9,3 másodperc alatt van meg a 0-100.

Az is érdekes, hogy emlékeimben a Hyundai Santa Fé konszerntársa, a Kia Sorento valahogy jobb autóként él. Össze kéne kóstolni a kettőt, mert általában az ilyen benyomás-félék valós alapokon nyugszanak, máskor meg persze nem. A Santa Fé óriásplakát alapára a 2,4-es benzinessel 13,5 millió forint. A dízel 14,8-ról indul.

Frissítés: itt a Hyundai importőre óvott, mert a Kia jóval egyszerűbb felszereltségekkel, fronthajtással, kézi váltóval ennyire olcsó, ilyen nálunk nincs Santa Féből az árlistán. A komplett összehasonlítás itt olvasható. Utána folytatjuk adásunkat.

A Kia Sorento tény, hogy egy helyesírási hibával indul (Sorrento, amikor városnév, két r), a magyar Kia-honlap konfigurátora pedig 10,01 milliós induló árat mutat, tolatóradarral, elektromosan behajló tükrökkel, 17 colos alufelnikkel, fűtött kormánnyal, első-hátsó ülésekkel. Ha nem a forgalmazó árulná, gyanakodnék, hogy lopott.

Totalcar értékelés - Hyundai Santa Fé Executive Edition 2.2 CRDi 4WD - 2019

Nagyon jó autó, csak hát mit mondjak: egyik motorjával sem kéne. És ugyanaz a technika 15 centivel nagyobb tengelytávval, egy fokkal kevésbé béna KIA-emblémábal majdnem négymillióval olcsóbb.