Menetpróba: Renault Clio, 2019. – Mortefontaine, Év Autója-tesztelés

Idén olyan sorrendben jönnek a mortefontaine-i beszámolók, ahogy az autókhoz hozzájutottam az UTAC Ceram bázisán. Ha rajtam múlt volna, ezzel az autóval indul a beszámolók sorozata – nem általában a Renault Clióra gondolok, hanem kifejezetten erre a verzióra, az e-Tech-re. De előbb kaptam meg a nagy hibrides Corollát. Előbb a Model 3 Performance-t. Előbb a Ford Puma legdurvábbikát. Kis híján még Taycanba is előbb tudtam beleülni.

Mert mindenki a Clio-hibriddel akart menni, és hiába volt kettő, ekkora társaságnak ez nem volt elég. Végül csak ebéd után sikerült megkaparintanom. De legalább sikerült.

Utoljára december közepén, ködös vaksötétben, összesen nem egészen nyolc kilométert tudtam vezetni ezt az autót, apró, sok helyen egy sávra szűkülő, de kétirányú utakon. Nem volt az a baromi kimerítő teszt, hogy kicsit mondjak. Most viszont előttünk a mennyország – világos van, odakint az üres utak (bár hajszálpontosan ugyanazok, mert a Clio-bemutató is pont ezen a Ceram-bázison zajlott), odabent a bármennyivel-mehetek-tesztpálya, kanyarokkal, sok-sok padlógázzal.

Mert persze, a Clio nagyon fain kocsi, csak 4,05 méter hosszú, tehát még a mai kicsik között is rövid, ennek ellenére el lehet benne férni a hátsó üléseken is (so-so), amit a 208-as Peugeot nemigen mondhat el magáról. Még csomagtartója is van, mert a 391 liter ebben a méretben jónak számít.

A Clio új generációját azért is szeretjük, mert az utastere rém igényes, sok benne a puha, finom anyag, ami nem puha, az meg legalább annak látszik. Mindenfelé kitalált, matt króm betétek, egy jól használható központi kezelőrendszer, konfigurálható digiműszerek, merevebb kaszni, s egy csomó fajta motor, benzinesek, dízelek egyaránt. A legjobb azonban, hogy a Renault a hagyományos technikák mellett megcsinálta a világ legérdekesebb hibridhajtását is, amely tud párhuzamosan, sorosan, de függetlenül is működni, tehát a benzinmotor lehet benne simán áramtermelő, miközben a villany hajt, tud csak a benzinmotor hajtani, tudnak mindketten is, egyetlen kombináció nem megy, hogy a villanymotor gyártsa az áramot, mert az hülyeség lenne. Azaz – fékezéskor, lejtőn gurulva még az is megtörténik, csak önmagában nem.

Még jobb, hogy ebben a hibridben nincs folyamatos áttételváltozásra alkalmas mechanikai megoldás – tehát se csúszókuplung, se bolygómű, se szíjas CVT, csak a nyers, kapcsolt, fogaskerekeken érkező közvetlen nyomaték tol bennünket a horizont felé. Elmarad tehát a hibridek gyűlöletes befőttesgumi-effektje, a motor még nagy sebességnél is hosszú áttételben, duruzsolva áramoltat bennünket az úti cél felé.

A kis vezetésen már nagyon ígéretesnek tűnt a kocsi két hónappal ezelőtt, most, a tesztpályán végképp beleszerettem. Nemhogy a hibrideknél jobb ez az autó, hanem ha még egy picit reszelnek rajta (az első tesztek óta ez már a harmadik, frissített verzió és még javában folyik a munka), akkor a DSG-s, robotizált váltós többinél is sokkal jobb lesz. Mellékesen pedig képes lesz EV-ben menni, s a fékbetétek koptatása és fékpor levegőbe szórása helyett szépen eltenni a mellényzsebébe a különben veszendőbe menő energiát. Win-win-win!

Tényleg nagyon finom, tényleg nem erőlködik, a váltásokat pedig szinte egyáltalán nem érezni, csak a fülünk regisztrálja őket. Látom, mi az, amin még dolgoznak, mert van olyan, hogy nagy tempóról, óriásit fékezve, a sikánon átcikázva, majd nagyot gyorsítva túl sokáig alacsony fokozatban tartja magát a váltó, de ennek megoldásához csak a programon kell még finomítani. Máskülönben nagy-nagy ritkán hallani egy távoli, finom mechanikai kattanást, oszt« annyi.

Aztán mentem vele 140-et, igen. És közel síri csend honolt az utastérben, csak a tetőnél (milyen érdekes helyen) hallottam a szél sustorgását. Teszem hozzá, a Clio új generációja rendkívül csendes, szerintem marékszám pipálja le az eggyel nagyobb autókat is e tekintetben. Jó a kormányzás, jól ülök, istenien tudom használni a fedélzeti rendszert, maximum a túl keményre hangolt rugózás zavar. Ezért kár, mert akkor már milyen autóhoz menekülhet az ember egy kis puha rugózásért, ha nem egy franciához, ha tele a hócipője a mai, kőkemény modernekkel?

Ha muszáj, hátra is beférek, ha kell, még a hibridbe is tudok pakolni, mert csak 30 literrel kisebb a raktere a normál verziónál. Ha pedig mindenképpen villanyautóra vágyom, és Clióból nincs ilyen, akkor simán vehetek egy Zoét is. Az is Renault, az is ez a méret és tiszta EV. Erős ütőkártyák ezek, nem engedtek hibákat becsúszni a számításba.