Bemutató: Mini Cooper SE - 2020.

A Mininél nem ez az első alkalom, hogy villanyautót gyárt; 2009-ben próbaképpen 500 elektromos autót helyeztek forgalomba Amerikában, Mini E néven. A BMW-csoport számára azonban ez csak teszt volt, ami többek között a 2013-ban megjelenő i3-at készítette elő. Négy évvel később, 2017-ben dobták piacra az első, részben elektromos Minit, a Countryman plug-in hibrid változatát. Idén márciustól pedig már kapható a teljesen elektromos modell is, ami a Mini Cooper SE nevet viseli.

Az elektromos Mini egy méretben, háromajtós változatban, és eleve magasabb szintű alapfelszereltséggel érkezik – például állóhelyzeti fűtéssel és ledes lámpákkal. A karakteres dizájn nem sokat változott, méreteiben nem különbözik egy belső égésű motoros modelltől. Illetve másfél centivel magasabb, mert valahogy el kellett férnie a 32,6 kilowattórás, T-alakú aksinak az autóban. A megszokott külsőn viszont szembetűnőek a sárga elemek, amik az elektromos hajtást hangsúlyozzák – mint a BMW-nél a világoskék. Az elektromos modell különlegessége még, hogy más digitális hangokat ad ki – például ajtónyitáskor - mint belső égésű társai, amelyek először finoman szólva furák, de meg lehet szokni.

A belterén sem változtattak, de itt is megjelenik néhány helyen a sárgaság, ami feldobja az autó utasterét. A jellegzetes Mini-kapcsolók a megszokott helyükön vannak, a műszerfal alján, a váltó mögött. Ezzel alapjáraton nem is lenne gond, de nem a legkényelmesebb benyúlkálni a váltó mögé, hogy a négy vezetési mód közül válogathassunk; a négy fokozat között a komforton kívül van sport, green, és green+ mód. Annyit nem vezettük az autót, hogy alaposan meg lehessen vizsgálni a fokozatok közti fogyasztáskülönbséget, de egyértelműen fürgébb sport módban, mint a nagyon takarékos green+-ban.

Pár kapcsolóval arrébb a fékezési energia visszatöltődését is lehet állítani. Ez annyit tesz, hogy lehet állítani, mennyire erősen fékezzen az autó gázelvételkor, de anélkül, hogy ténylegesen rálépnénk a fékre. Két fokozat, egy gyengébb és egy erősebb közül lehet választani - az erősebbel jobban termel, és nagyobbat fékez, a gyengébbel kevésbé és kisebbet.

Ennek én is nagyon örültem, mert szokatlanul erősen fékezett az autó, amikor az erősebb állásban volt, mellesleg sose ott állt meg, ahol akartam. Nem sok időbe telt, hogy átállítsam a gyengébb fokozatra, így már jóval tűrhetőbb, és kevésbé egypedálos. Persze ezt megszokni valószínűleg csak idő kérdése, pár napon belül az erősebb fokozatra is rá tud állni az ember. Az egypedálos funkció egyébként már a Mini-E-ben is benne volt 11 éve, jó ötlet a Minitől, hogy ilyen funkciót is raktak az autóba.

Az SE villanyhajtásának és 184 lóerejének köszönhetően 7,3 másodperc alatt gyorsul 100-ra, 60-ra pedig 3,9 alatt. Nem olyan őrjítően gyors, de azért az ülésbe tud nyomni az autó induláskor az azonnali 270 Nm nyomatéknak köszönhetően. Ez arra, amire tervezték, azaz a városi rohangálásra tökéletes, kiváltképp az agresszív vezetési stílusúaknak. Hatótávját is a városi koncepcióhoz igazították, a WLTP szerint 232 kilométert lesz képes megtenni egyetlen töltéssel.

Ami a töltést illeti, 50 kW-os villámtöltéssel 35 perc alatt lehet 80 százalékra tölteni, a teljes feltöltés pedig kicsit kevesebb mint másfél órát vesz igénybe. Ami már érdekesebb, az az otthoni töltés: 7,4 kW-os töltővel 3 óra 15 percet, 11 kW-ossal pedig 2,5 órát vesz igénybe, hogy 80 százalékig töltsük az aksit. A teljes töltés pedig mindkét esetben plusz egy órát vesz igénybe - az utolsó 20 százalékot már kisebb árammal kell beletölteni a lítium aksikba.

A villany-Mini 4 felszereltségi szinten lesz kapható. Az alapverzió 10,5 millió forintról indul, akinek ez nem elég, vehet a drágább modellekből. Az XL ára kicsit több mint 13 millió forinttól kezdődik. A szintén teljesen elektromos Renault Zoe, vagy a Peugeot e-208 ugyanebben az árkategóriában vannak, de közel sem annyira vagányak, mint az SE. Nyilván lehetne nagyobb hatótávú, de nem ez volt a cél. Városi villanyautót akartak csinálni, nem távolsági járatot – és elég jól sikerült.