A Mégane RS Trophy-R a radikális változat, ami úgy drágább jelentősen, hogy nem erősebb. Mégis sokkal keményebb anyag, mint a sima RS, úgyhogy ez az a fajta limitált kiadás, amitől valóban többnek érezheti magát az ötszáz kiválasztott.
A sima, 280 lóerős Mégane RS 11,4 millió forint, a 300 lóerős RS Trophy 12,4 millió, a mindössze ötszáz példányban legyártott Trophy-R viszont akár húszmilliónál is többe kerülhet.
Legalábbis annak a pár szerencsésnek, aki megrendelhette a karbon csomagot hozzá, amiben hatalmas kerámiafékeket szénszál-erősítésű műanyag kerekek ölelnek. Most már e csomag nélkül sem rendelhető a típus, de kereskedőknél kiállítási darab van még pár, a normál fékekkel és -kerekekkel tizenhatmillió forint körüli áron. Egy Renault-ért még ez is baromi soknak hangzik, de a Mégane RS Trophy-R nem viccel. Ez egy pengeéles szerszám, amit szerintem nem jogosítványhoz, hanem versenyzői licenchez kellene kötni, mert ha ügyes kezű pilóta kormányozza, akkor nincs ellenfele a pályán.
Az a furcsa helyzet, hogy elképesztő túlzásai ellenére igazából nem lehet belekötni ebbe a kocsiba. Drága, de nagyon komoly technikával tömték tele, tehát ár-érték arányban tulajdonképpen oké. Nagyon spéci igényeket szolgál ki, de csak ötszázat gyártanak, márpedig ennyi szent őrült simán akad. Kizárólag versenypályán van elemében, de mégis kell rá a rendszám, mert így, hogy a pályagumi-szett elfér odabent, teljesen reális lábon kijárni vele az adott ringre. Szóval olyan ez, mint valami ritka és drága halfajból készített gourmet fogás egy Michelin-csillagos konyháról. Tökéletesen felesleges az emberek milliárdjai számára, de azon kevesek, akik kiélvezik, nyugodtan örülhetnek neki. Mert mint minden gondosan elkészített célszerszám, ez is egy csodás tárgy, ami kellemesen bizsergeti a külső szemlélő szívét is.
