A Suzuki próbálkozott már a megszokottnál föntebbi kategóriában, de a Kizashi orbitális bukás volt, többek között a dízelmotor hiánya miatt. Bezzeg ha ma jönne hibriddel, rögtön népszerű lenne – szerintem valahonnan innen indulhatott a gyáriak gondolkodása, aminek a Swace az eredménye.
Európában nehezen megy a japán autógyártóknak, már persze a Subarut kivéve, aminek mindig is nehezen ment. Az egyetlen erős játékos a Toyota, nem csoda, hogy a Suzuki hozzájuk fordult, amikor gyors megoldást keresett a szűkülő kínálat és csökkenő eladások problémájára. Meg arra, hogy az Európai Unió CO2-szabályozását elektromos autó híján csak hibridekkel, elsősorban konnektoros hibridekkel lehet teljesíteni . Utóbbi bevezetésére azonban tovább kell várni, mert az Across, ami a RAV4 PHEV változata Suzuki-jelvénnyel, a japán gyártás problémái miatt még csak az árlistára érkezett meg, testi valójában hónapokra van. Az angliai Toyota gyárban készülő Swace (ejtsd: Szvéjsz) azonban leküzdötte a Covid meg a Brexit dupla csapását, és már tényleg befutott – és a két Tozuki közül bizonyára ez lesz a népszerűbb.
A változtatások minimálisak. Új az első lökhárító, és természetesen Suzuki jelvény van a tetején, meg mindenütt másutt is, ahová jelvény kerül; illetve állítólag az üléskárpit sem egyezik meg a Corolláéval – de ennyi. Még a képen látható felnik is ott vannak a Corolla katalógusában. A gyári kommunikáció szerint a futómű beállításai azonosak, ahogy a kapcsolók, a műszerfal kijelzői, és a teljes hajtáslánc is. Letakart jelvényes játékban tehát kifejezetten nehéz kérdés lesz majd ez a páros, de az azonosság itt alapvetően előny, az 1,8 literes, 122 lóerős hibrid Corolla kombi ugyanis kiváló autó.
Vicces módon pont ezt a változatot nem vezettük még, csak emelt hasmagasságú Trek kiadásban, és a Swace-t is csak egy rövid próbakörre kaptuk meg ezúttal. A lényeg azonban már ennyiből látszik: tágas, kényelmes, csendes kombi, hatalmas raktérrel és a magyar utakra jól eltalált rugózással. Nem különösebben sportos, de a kanyaroktól azért nem ijed meg, és bár a hibrid hajtás erős gázadásra persze béget, azaz felpörgeti az 1,8 literes benzinmotort, de van elég nyomatéka ahhoz, hogy a legtöbb helyzetben szükségtelen legyen az erős gázadás. Így a végeredmény kellemes, gyors utazás, várhatóan viszonylag alacsony fogyasztással – bár ez utóbbi azon is múlik majd, mennyire tudja magához idomítani a hibrid a tulajt.
A vezető környezete egyen-Toyota. Nekem a Corolla óracsoportja, melyet a Swace változtatás nélkül átvett, továbbra sem tetszik, és a középső gombos-érintős kijelző grafikája, működése is ódivatú, de végső soron mindkettő megszokható. A kapcsolók pedig jó minőségűek, és a próbált GLX változatban sok is van belőlük, mert gazdag a felszereltség. Így rövid próbán tetszett a vezetőülés és a kárpitok tapintása is, meg egyáltalán: ez a drágábbik Swace szerintem kifejezetten kellemes autó. Amikor a Kizashi 2011-ben megjelent, mindenki sokallta a 9,3 milliós árát, egy ilyen Swace GLX viszont már 9,8 millió, állandó kedvezménnyel – mégis úgy érzem, hogy a jelenlegi piacon elfogadható ajánlat a tudásához mérten. Az alap GL+ műszakilag ugyanezt nyújtja 8,4 millióért, valamivel szerényebb felszereltséggel.
Érdekes módon a Swace alapára nagyon közel esik a Toyota árához, de ez nem lesz mindig így. A Suzuki azt mondja, a novemberi kezdetekkor megnézték, mennyi egy Corolla, és aszerint helyezték el a saját listán az újdonságot, de a későbbiekben önállóan, a bekerülési költségek és a piac reakciói alapján fognak árazni. Abban is külön modellként tekint rá a két cég, hogy a Suzuki saját 3 év általános- és 7 éves fődarab-garanciája érvényes rá, szemben a Toyota hibridek 3 / 5 éves lefedettségével. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ország lakosságának komoly része közelebb talál Suzuki márkaszervizt, mint Toyotát, és ott talán a rezsióradíj is alacsonyabb lesz – bár ez persze az üzemeltetőn is múlik – akkor az jön ki, hogy van néhány indok a Suzuki jelvény választása mellett.
Ám a helyzet valójában ennél jóval egyszerűbb. Az autóvásárlók túlnyomó többsége nem búja napi szinten a szaksajtót, ehelyett inkább reklámokból értesül az újdonságokról és a megszokott szalonban tájékozódik, a megszokott értékesítőtől. A Suzuki elsősorban rájuk épít, és arra, hogy ők nem az átjelvényezett Toyotát, hanem az eddigieknél nagyobb és elegánsabb Suzukit látják majd a Swace-ben. Valószínűleg pont emiatt éri meg a Toyotának is a biznisz, akik bizonyára úgy számolnak, jóval kevesebb Corolla-ügyfelet veszítenek a Swace miatt, mint amennyivel többet gyárthatnak le a Suzuki felől érkező megrendelésre. Meg aztán Swace egyelőre csak ez az egyféle lesz, a többi motor- és karosszériaváltozat marad kizárólag Corolla.
Én ebből azt is kihallani vélem, hogy a gyártás marad a Toyotánál, nem valószínű, hogy ebből, vagy az Acrossból Esztergom bármit is megkapna feladatnak. Ám hogy mit hoz a jövő, az nagyban múlik majd e két modell eladásain is. A Suzuki azt állítja, hogy ha nem lett volna Covid, most épp jelentős növekedési program közepén tartana az európai piacon, ám egyelőre csak a profiltisztítás sikerült a Baleno és a Celerio korábbi kivezetésével és a nem-hibrid benzinmotorok kiirtásával. Szóval a részükről tökéletesen érthető a Swace bevezetése, és a Toyota részéről sem hülyeség átengedni nekik a típust, pláne azután, hogy 2019-ben részesedést szereztek a Suzukiban.
De szerencsére ezúttal nem csak a két vállalat nyer, hanem a szokatlan körülmények közt piacra került típus vásárlói is. Mert végső soron teljesen vállalható, jó értelemben vett hétköznapi igásló lett a Swace, ami szerintem remekül illik a Suzuki listára. És biztos vagyok benne, hogy lesznek jó páran, akik örülnek majd, hogy van hová feljebb lépni az S-Cross után.
