Megvolt: Cupra Leon 2.0 TSI DSG

Patikamérlegen grammolták ki a sportosságot, centinként lőtték be az anyagminőséget a Cupra Leonban, erről suttog minden átkozott millimétere. Bármekkora barackot nyomnak a fejükre, a magasságos konszernnek hibátlanul megy az ilyesmi pozicionálgatás. Mármint az, hogy ennek a rengeteg márkának még akkor is legyen saját hangulata, ha pontosan abból a készletből dolgozik, mint az összes többi.

Szóval leosztották a lapokat, ahol az MQB-platformos kompaktok között a Volkswagen Golf maga a semleges pH-érték, az A3-as Audiba ülve csap meg a magasélet szele, a Skoda Octavia pedig ötletekkel telepakolt teret ad. Mindeközben a Leon leginkább a sportos modellekkel tudott kilógni a sorból, máshogy nem igazán lehetett rásütni a SEAT-ra a latinos szenvedély billogját. Nem a marketinges büszkeségtől dagadnak egyébként a betűk, hanem azért, mert valójában a Sociedad Española de Automóviles de Turismo rövidítése. De ez most mindegy, mert ugyebár ez teeeljesen más: ez egy Cupra (cup racing).

Csapott aljú, perforált bőrrel varrott kormány, rajta jobb oldalt az indítógomb, közepén virít karbonmintás plasztik háttérrel a réz színű logó, ami akár gamer laptopon is lehetne, olyan a rajzolata. Friss gegekkel van tele, de nem új és már csak azért sem érzem kezdőnek, mert valójában tagadhatatlanul régi ismerős. A kiugró szögletes légbeömlők és a körbefutó hangulatvilágítás (kétségbeesetten kutattam a menü mélyén a lila után, de nincsen) jó elemek, utóbbival szól pirosan villogva a holttérfigyelő és a vészfékező is, ami tényleg sokkal látványosabb, mint egy apró világító pont a tükrök szélén.

Éppen csak egy picivel több gomb van az utastérben, mint egy átlagos tableten. Szinte mindenért az érintőképernyőt kell taperolni vagy az alatta lévő fényes fekete felületen csúszkálni a hőmérséklet vagy a hangerő állításához. A menüje elég színes, éles, és legalább már a bootolás után gyors is, de kicsit kacifántos bolyongani benne. Igaz, csak akkor kell feltétlen mélyfúrásokat végezni az almenükben, ha nagyon muszáj. Nagy áldás az Apple CarPlay, ami a hétköznapi feladatok nagyját, tehát a zenélést, kihangosítást és a navigálást hibátlanul megoldja. Akár ergonómiai megfontolásból is lehet, de nehéz nem belelátni a rosszkedvű tanárnénis nevelő célzatot a befelé lejtő indukciós töltőbe, amire hiába pillantunk le, nem láthatóak a mobiltelefon értesítései.

Végtelenül egyszerű használni a Leont, hiszen tényleg tudja azt, amiért bőven elég egy kompakt. A bottal sem kell kavarni a kulisszában ahhoz, hogy haladjunk, csak gázt adni a menéshez és fékezni a lassításhoz. Segít tartani a sávot és a sebességet is, közben meg néha rátör a közlési kényszer, és telepakolja a digitális óracsoportot a tempón és a fordulatszámon kívül mindennel, amit az aggodalmaskodó segédletek fontosnak gondolnak. 4,4 méteres hosszával elég neki egy normális parkolóhelyet keresni, a közel 2,7 méteres tengelytávban már simán el lehet férni, az ülések után pedig marad még 380 liternyi csomagtartó.

Totál fekete bőrben (700 ezer) a beltér hátul már elég sötét és masszív sportülések is eszik a térérzetet, de ettől még tisztességes hely van benne mindenütt. Hátra is jutott klímazóna, így összesen három különböző éghajlatot lehet beállítani, és a kis kijelző alatt még két USB-C csatlakozón keresztül lehet etetni az okoscuccokat. Élhető használati tárgy és szinte már unalmas a Cupra Leon, ha nem veszünk tudomást arról az apróságról, hogy ez egy hot hatch.

Halványan húztak néhány lendületes ívet a rideg módon élére vasalt vonalak közé, a tükörházakat és még néhány elemet szürkére sminkeltek. Rengeteg friss levegőért kiált rajta a ritka rácsozás a hűtőmaszkon és még mindig baromi menő az izzó vörös fénycsík a hátulján. Négy kipufogócső mered ki a lökhárítójából, köztük pedig bordázott plasztik szeretne diffúzor lenni. A legfeltűnőbb mégis a lyuggatott, úszó ágyazású, 370 mm-es tárcsákat fékező négydugattyús Brembo (850 ezer) rézvörös nyerege a felnik súlyosan pornón kanyargó küllői mögött. Szédületesen jól néznek ki, de az irdatlan hevesen harapó fékeket nehéz volt megszokni, valahogy nem lehetett vele kicsit fékezni, kizárólag olyat, amitől leugrott a fejemről a szemüveg.

Klasszul útra feszülő kiállása van a 19 colos felnik (360 ezer) és az elöl 25, hátul 20 milliméteres ültetés miatt. Futóműve hátul multilink, elöl pedig MacPherson és őrületesen jól hangolták. Pont annyi feszesség van benne, amivel már könnyű magabiztosan beereszteni vállalhatatlan tempóval a kanyarba, de az esztergomi töredezett aszfalton vagy a bazaltkockás úton sem ráz kellemetlenül. Nagyon szépen rátámaszt az íven, és érezni, mikor könnyül el picit a feneke. A kormányzása hiába pontos, ha annyira szótlan, mint a hátsó padból felállított felelő a törióra elején.

Gázra az egykedvű mormogásból mélyebb dörmögés lesz, és elkezdi veszettül tépni az istrángot a 2,0 literből kifújt 300 ló meg a mindenütt húzó 400 Nm nyomaték. Vicces, hogy mennyire programozott az egész, mennyire kificcen a művisége, amikor 3500-nál felengedve a gázt mindig tökéletesen ugyanúgy durrog. Mindkét pedálra rátehénkedve veszi a lapot és kiírja, hogy aktív a rajtelektronika. Hihető az 5,7 másodperces sprintidő, mert a hétgangos, duplakuplungos automata hamar dobálja a fokozatokat, és hitelesen ugrik 100-ra a pixeleken futkosó digitális tű is, de egy hot hatchben inkább az önfeledt szerpentinezést keresem, hogy legyen kedvem vele a hosszabbik úton hazamenni.

Amennyiben inkább cél a vihogás, mint a sértetlenül hűtőig szállított tojások, akkor sokkal jobb a fülekkel kiválasztani a fokozatokat, mert a DSG nem mindig a huligánkodás oldalán áll, és érdemes számolni az elektronikusan vezérelt diffivel is. Helyette inkább egy rendes, mechanikus Torsen sperrt kérnék, ami nem kifelé maszatolja az orrát az ívről, hanem tőre húzza az autót.

13,6 milliótól indul a 300 lovas Cupra Leon, amit jó színnel, patent felnivel és panorámatetővel díszítve, pár vezetéstámogató rendszerrel, a Brembo fékkel megijesztve könnyű 16,5 millió forint közelébe emelni. (Csendben említem, hogy van belőle plug-in hibrid, 1,4-es TSI-vel azoknak, akiknek a füstmentes hatótáv képviseli a sportértéket.)

Pályanapokra inkább pakolnám a slickeket egy Renault Megane RS-be, lelkesítőbb hot hatch is bőven akad, hiszen ott a számokban valamivel gyengébb, de messze mókásabb és hangosabb Hyundai i30 N, viszont izmos kompaktnak, mindennapi csapásmérőnek ideális a Cupra Leon. Ha szerencsésen kiadja a péntek este, akkor ez is jó lehet a Vácin egy kúpra.