E-Trónok harca

Bemutató: Audi E-Tron GT

2021.09.28. 12:17

Súlyos dolog, amikor megdőlnek a dogmák. Az ember tanul, próbálja megérteni a világot, és ahogy egyre jobban elmerül egy témában, annál inkább rájön, hogy mennyire keveset tud róla. Ha valaki kezdő autós koromban mondja azt, hogy létezik vérpezsdítő villanyautó, kiröhögöm. Viszont óvatosan kipróbáltam a Porsche Taycant, és éreztem, ez valami más, most pedig két napja hajtom az Audi E-tron GT-t és egyre inkább fordul a világképem. Nem tudom, hogy megtérek-e, de remélem a cikk végére azért kitalálom.

Vertek már hátba 2300 kilóval? Engem az utóbbi napokban többször, és annyira jó volt, hogy mindig visszamentem még egy körért. Vannak helyek, ahol az ilyen mókákért sok pénzt kérnek, de nem azért, mert drága lenne az ostor. Állítólag. Az Audi hátbeverése sem olcsó, az E-Tron GT-ért 39 millió forintot, meg még 35 ezret kell utalni, természetesen alapáron. Ha még nem szakadt le az arcuk, rántok rajta még egyet: az RS E-Tron GT már több mint 45 mihály.

Prémiumtermékek árán ne akadjunk fel, akkor is drága lenne, ha benzint égetne, meg akkor is, ha maghasadás hajtaná. Régi üzleti trükk bedobni a drága modellt, hiszen a trendszetterek ilyenkor már hevesen olajozzák a pénzes talicska kerekét, csak vihessék már haza elsőként az újdonságot. Itt sem történt másként: a Volkswagen konszern első elektromos odabaszója a Porsche Taycan lett. Logikus is, hiszen ki tudna többet a gyorsautó-építésről, mint a gyártó, aki csak azon a versenyen nem nyert, ahol nem állt rajthoz?

Most pedig itt az E-Tron GT, mert jobban behozza az árát a platform, ha több gyártó építkezik rá, és az Audinak is lehet villanysportautója. Érdekes, hogy az E-Tron GT alapára hangyányival több a mezítlábas Taycanénál, de a Porsche itt még csak 322 lóerőt ad hátsókerékhajtással, miközben az Audi már tengelyenként egy motorral fut, 476 lóerővel. Van tehát átfedés, de nyilván nem csak a számok határozzák meg a beosztást, hiszen az Audi és a Porsche is tulajdonképpen vallás. Sokat mond mindenesetre, hogy az 598 lóerős RS E-Tron már 138 ezer eurótól kapható, míg a 760 lovas Taycan Turbo S alapára majdnem 200 ezer.

Át kell hangolódni fejben, mert 476 elektromos lóerő nagyon mást jelent, mint amikor ezt egy benzin-, vagy dízelmotor adja le. Képzeljék el azt, hogy egy rohadt erős belsőégésű motoros autóval minden tempóról úgy indulnak el, hogy felpörgő motornál leugranak a kuplungról. Na, ez olyan. Egy erős autóban először a pedál koppan, utána a tarkó, itt viszont a kettő egyszerre. A trükk persze a váltásban van, mármint, hogy van: az E-Tron GT hátsó tengelyére egy kétsebességes bolygóműves váltót építettek, feláras sperrel, amely az RS-hez alapból jár.

Mert a villanymotornak is van ideális üzemállapota, csak sokkal szélesebb: Comfort módban az E-Tron 50-es tempóig visszavált egyesbe, Dynamicban pedig egyesből indul, és 70-110 között húzza a kettest. A visszaváltás kemény gyorsításnál olyan, mintha egy szakadék peremén billegnénk egy széken, aztán lezuhannánk, az egyes tulajdonképpen felezi az áttételt. Nagyon súlyos az a fajta mozgásélmény, amit az autó átad, főleg, mert nincs dráma. Vagyis dráma van, csak nem a hangból és a motor rezgéseiből épül fel, hanem olyan hosszanti- és keresztgyorsulásokból, hogy az ember minden belső szerve valamilyen testnyíláson át igyekszik távozni. Akár 250-es tempóig.

Elöl 285, hátul 305 a gumiméret, az úthengereket több mint 2,3 tonna nyomja az útra, ha telepakolják, 2,8 tonna fölé mehet az autó legnagyobb tömege. Higgyék el, kerestem ezt az irdatlan súlyt, de nem találtam. Állítólag egy folyadékhűtéses, 650 kilós akkupakk van valahol, többnyire a tengelyvonal alatt, meg villanymotorok is, de mindebből semmit sem érezni. Az E-Tronnal olyasmi módon lehet kanyarodni, ahogy a könnyű, középmotoros sportautókkal. Agyatlan tempó a kanyarig, nyomasztóan rövid féktáv (naná, nem könnyül el a hátulja, az is kapaszkodik), aztán egy olyan kormánymozdulat, amit csak elvállalunk, de igazából tudjuk, nem fogja kiadni. Pedig kiadja, mindig, az E-Tron GT úgy cikázik, úgy vált irányt, mint egy RS3.

Az E-Tron GT intenzíven motorfékezve egyes fokozatban még a sperrt is zárja, nehogy megcsússzon féktávon a hátulja. Mindezt a prémiumipar által tökéletesre reszelt futómű-konfiguráció szolgálja ki: elöl kettős keresztlengőkar, hátul az oldalanként ötkarú. Meg a hátsókerék kormányzás. Meg a többkamrás légrugó. Aktív stabrúd ide már nem is kell, nem holmi hobbiterepjáró ez, csak akkor lehetne alacsonyabb a súlypontja, ha felmarnák előtte az utat, és a hasát az árokba lógatná. Nehéz autó, de a Porsch... Audi mérnökei nem tohonya masszát, hanem tapadást csináltak a súlyból, olyan precíz, gyors kormánnyal, amit kettővel kevesebb üléshez és egy légkonditlan, becsövezett bódéhoz szoktak adni.

Túl lehet persze tolni, ilyenkor audisan, az orrával csúszik meg, de ha van elég lélekjelenlét, és letiporjuk, hátra küldi a nyomaték több mint kétharmadát, és irányba fordít. Igazából lélekjelenlét kell hozzá leginkább, mert erő az mindig van. Talán túl sok is: pokoli nehéz felvenni vele a ritmust, mert itt a tempóról visszajelzés csak a derekunkba épített g-szenzorban van, a fülünkben nincs, márpedig itt kellemetlenül gyorsan pörögnek a számok a műszerfalon. Ezt lesz nagyon nehéz megszokni a villanyautóban, hogy sokkal kevesebb visszajelzéssel érünk majd el sokkal durvább sebességet.

Azt a békát le kell nyelni, hogy a villanyautók már gyorsabbak, mint a belsőégésű társaik, de az élményt eddig kajánul számon kérhettük rajtuk, a Taycan és az E-Tron GT után ezentúl ez eggyel kellemetlenebb önigazolási próbálkozás lesz. Próbálnék legalább azzal érvelni, hogy ezzel a súllyal nem tud megállni, ez sem lenne igaz, mert úgy áll meg, hogy az orrváladék a szélvédőig jojózik, a szemünk meg csak azért marad bent, mert minden lehetséges izommal feszítünk. Ezen az autón a második legjobb fék volt, a volfrám-karbiddal felületkezelt tárcsával, de az egyik tesztautón ott virított a karbon-kerámia, tényleg komikus méretekkel. Volt olyan autóm, amin kisebb volt a kerék.

A féknek mellesleg az is segít, hogy a rekuperációval is koptatjuk a mozgási energiát, nem minden a karikák fűtésére megy el, bele sem merek gondolni, mi történne, ha kapna egy szett ragadós slicket meg egy versenypályát. De a legjobban az lepett meg, hogy nem csak gyorsan menni jó vele. A bágyasztóan szabálykövető dán forgalomba simulva, csak 80-nal gurulva is érezteti, milyen nívós mechanikát pakoltak a bódéba. 80-nal is finom a kormány, a rugózás az anatómia révén ilyenkor is remek, és a csend, valamint az erő egyenletes leadása nyugodt közlekedésnél különösen megragadó.

Ha már kaszni: a taposó hidegen sajtolt acéllemez, az küszöbök és oszlopok viszont már nagy szilárdságú acélból készülnek. Extrudált alumíniumból formáztak szerkezeti elemeket, öntvény aluból futómű bekötési pontokat, mindezt ponthegesztéssel, lézerhegesztéssel, dörzshegesztéssel, szegecseléssel és csavarozással házasítva. Minden, amit kívül tapogatunk, alumínium, a tető viszont akár karbon vagy üveg is lehet. Nehéz elképzelni, hogy a jelenleg megvehető Audik között lenne feljebb.

És ez most egy kényelmes, négyszemélyes utazóautó, milliméterekre az ötméteres hossztól, tükrök nélkül is majd' kétméteres szélességgel, 450+100 literes csomagtérrel. Dobják bele ezt a technikát egy Boxsterbe, hozzák ki 1600 kiló környékére, és utána egy rossz szavam nem lesz. De ha már Porsche: máig nem tudom, venném-e Taycan helyett. Természetesen ott nagyobb tűzerőt kapunk, nagyobb pénzért, hiszen a Porsche a Volkswagen boltban magasabb polcon van, mint az Audi. De nem tudom, kéne-e valaha nagyobb tűzerő. Vezettem Taycan Turbo S-t, és sajnos annyira nem tudtam meghegedülni, mint az Audit, de arra tisztán emlékszem, hogy ott már a záróizmaim vesztettek.

Talán valamivel jobban tetszik az A7 markáns formája, viszont a belső egyértelműen jobbnak tűnik az analóg kezelőszervekkel, a Porschéban tényleg túlzás a négy kijelző. Csináljanak rá egy dögös Avantot, az még ütős lenne, de a csomagolás alapvetően mindegy, a lényeg, hogy nem ez a leggyorsabb villanyautó (a Model S Plaid kiröhögi a 4,1-es 0-100-at), de talán a legélvezetesebb, a szónak abban az értelmében, ahogy keresni szoktuk az élvezetet az autózásban. Röviden: vezettem már ennél sótlanabb, sterilebb V8-as, biturbó sportszedánt.

A végére a villanyautós kötelező körök: 90 kWh-s az akkucsomag, ezzel az E-Tron GT a gyár szerint 470 kilométeres hatótávot tud. Nekem egy délelőttnyi huligánkodással félig sikerült lemeríteni, bár ez nem egy tudományos meghatározása a felhasználásnak. 270 kW-os, 800 voltos gyorstöltéssel 5%-ról 80%-ra 23 perc alatt pumpálható fel, de tiszta közbeszerzésből több akad felénk, mint ilyen töltőből, 11 kW-ról 9,5 óra kell neki.

Tudom, a B5-ös TDI Passatot 10 perc megtankolni, és 1000 kilométert megy, de ennek a ténynek az ismeretétől sem kevésbé elszomorító, hogy nincs E-Tron GT-m. Azt viszont jó látni, hogy tényleg nem az elégetett hajtóanyag határozza meg a vigyort az arcunkon, legalábbis én ugyanazzal a hevülettel mesélem a haveroknak az e-tronos csapatást, mint a pár hónapja megélt Lotust. Hátha egyszer lecsurog ez a technika a földi halandók közé, ne aggódjatok, frankó lesz.

Hogy miket láttunk még Tannisban, arról alább egy videó, itt egy Égéstér, ez itt pedig az a gyűjtőoldal, ahol minden Tannis-i anyagunkat megtalálod.



Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.