Nagy kóla, nagy krumpli

Teszt: Toyota Highlander 2.5 Hybrid AWD-i Executive - 2021.

2021.10.15. 05:38

Adatlap Toyota 2.5 Hybrid AWD-i Executive - 2021

  • 2487 cm3-es,soros 4 hengeres benzin+elektromos
  • 248 LE @ 6000 rpm
  • 270 Nm @ 4400 rpm
  • fokozatmentes automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.3 másodperc
  • Végsebesség:
    180 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km

Úgy tűntek el a tágas, könnyedén megtölthető családi csapatszállító egyterűek, mintha sose lettek volna, pedig racionálisan volna rá igény. Csak amíg a bódé annyit mutat, hogy neked egy tolóajtós dobozra van szükséged, addig hiába éli meg ugyanazokat az unalmas hétköznapi rutinokat, mint bármelyik másik autó, a szabadidő-autós Toyota Highlander egyszerűen többet láttat.

Amennyiben a család élete kinőtte a kompaktot, akkor hely kell, márpedig az kizárólag úgy tud keletkezni, ha pincétől padlásig tartó téglatestet rendeznek be ülésekkel. Ennek a receptek a nyomán ott vannak ugyan a hagyományos egyterűek pótlására szánt, haszongépjárműből kicsinosított autók. Viszont azzal a gondolattal kevesen tudnak megbarátkozni, és amennyire jól mutat a barkácsbolt előtt, annyira furcsán néznek a sötétített ablakos furgonra, amikor megjelenik a budai magánóvoda előtt. Hatalmas piac, de már Amerikában is tűnnek el az egyterűek, a helyükre pedig a Highlanderhez hasonló, katedrális méretű szabadidő-autók jönnek.

Ez valójában egy kifejezetten amerikai piacra szánt, de ott csak közepes méretűnek minősülő SUV, ami mifelénk simán vitathatatlanul baromi nagy. Méghozzá annyira, hogy nem csak lazán leárnyékol egy kellemesen tágas RAV4-est, hanem simán fölémagasodik a marcona X5-ös BMW-nek is. Pedig az alapját pontosan az a moduláris TNGA-K platform adja, mint a négyajtós Camry-ét vagy a RAV4-ét, csak itt minden irányba úgy megnyújtották, mint nagymama a rétestésztát. Könnyű megtalálni a parkolóban, mert így a Highlander hossza alulról karcolja az 5 métert, a szélessége pedig bő 1,9 méteres.

Kívül nagy, de belül is?

Utastere annyira hatalmas, hogyha nem volna az Executive szinten járó panoráma üvegtető, akkor simán azt hinném, hogy raktárcsarnok. Elöl rendesen terpeszkedni lehet, a két ülés között pedig szalonnázódeszka méretű könyöklő van, aminek középre tolt fedele hátra csúszik, ezért pont arra nem jó, amire kitalálták: könyökölni. Alatta viszont van hasznos tárolóhely és vezeték nélküli töltő a mobiltelefonnak.

Óracsoportja meglepő módon nem digitális, két analóg mutató között van egy kijelző, amin a szokásos menetadatok, kis hibrid folyamatábra és hasonlók jelennek meg. Műszerfala pontosan olyan, mint a Toyotákban mostanság szokás, kissé kusza vonalakkal és vegyes stíluselemekkel, de könnyedén használható. Néhol olyan kapcsolók bukkannak fel, amik már egy ‘85-ös Starletben is véleményesek voltak, máshol pedig váratlanul igényes gombok kattannak. Közel esik a kormányhoz a 12,3 colos érintőképernyő, melyen egy teljesen átlagos fedélzeti rendszer fut, semmi különöset nem tud, csak a kötelező dolgokat a zenéléstől a navigálásig. Az Apple CarPlay-hez könnyen eljut vele az ember, onnantól pedig csak a hibrid folyamatábrát pakolgattam a képernyő egyik oldaláról a másikra. A pixelek alatt akad néhány hasznos gomb a klímának és a hangerőállításnak, majd következik két polc, amire a kisebb, mindennap használt motyókat lehet elporlasztani, mint a kaputávirányító vagy a belépőkártya. Apró figyelmesség, hogy a telefon töltőkábelének is csináltak átjárást a szintek között.

Nem kiugróan kényelmesek a második sorban az ülések, hiszen nem annyira formázottak, ellenben tényleg elfér rajta három átlagos termetű ember egymás mellett. A legmagasabb szinten már az üléspad két szélső helye fűthető, a sötétített ablakok elé pedig még rolót is lehet húzni, ha bántóan betolakodna a napfény a beltérbe. Arasznyi hosszan lehet tologatni az üléseket, de így sem könnyű bemászni a leghátsó két helyre. Ahogy fészkelődtem, a térdemmel a fülem mellett egyértelmű volt, hogy aki az autó minden pontján normálisan akar utazni, annak a Multivan a megoldás. A Highlanderben - sok más hasonló SUV-vel együtt - inkább csak gyerekek férnek el itt, őket sem sanyargatnám hosszabb távon a hatodik és hetedik széken. Olyan, mint színházban a pótszék: látod az előadást, de a valódi székeken azért mégis kellemesebben telik az idő.

Magasan van a csomagtér pereme, de a tér alapból 658 liter, tehát óriási. A harmadik üléssor mögött is simán marad egy kisautónyi hely a csomagoknak, 268 liter. Lehajtott ülésekkel pedig már kész lakossági Antonov, ilyenkor 1,9 köbméterbe lehet hanyagul porlasztani a nagy dobozokat. Vagy rögtönzött vadkempingen hátul fekve csillagokat bámulni az üvegtető alatt. A padló alatti rekeszben elfér a használaton kívüli kalaptartó, meg még pár lapos formájú kacat.

Mi hajtja?

248 lóerő a hibrid rendszerteljesítménye, de ez messze visszafogottabb, mint egy szintén 250 lóerő körüli megfújt benzines vagy turbódízel. Már csak azért is, mert egy benzinmotorból és egy maréknyi villanymotorból rakja össze. 

Pontosan ez a blokk van a Camryben és a kisebb szabadidő-autó testvérében, a RAV4-esben is, csak a Highlanderben valamivel erősebb, hogy megbírja a 2,1 tonnás autót. A 2,5 literes, takarékosan Atkinson-ciklus szerint működő négyhengeres szívómotor önmagában 190 lóerős és 239 Nm nyomatéka van.

Lassításkor és gázelvételkor az elektromotor-generátor termeli vissza az áramot, de ez röffenti be a benzinmotort is, ha a kacifántos rendszer úgy dönt. A hibrid rendszer 6,5 Ah-s nikkel-fémhibrid akkumulátorban tárolja az energiát. Több mint 180 lóerős az első villanymotor, az összkerékhajtást megvalósító hátsó pedig 54 lovas. Így aztán nem fut hátra kardántengely, csak vezetékek.

Benzinpárán elmegy?

Semmilyen komoly önmegtartóztatással nem jár a 7,5 liter körüli átlagfogyasztás (odafigyelősebben simán kijön 6-ossal kezdődő szám is), mert a Highlander annyira nyugodt és steril, hogy nem is vezetni kell, hanem inkább csak úgy használni, mint egy tetszőleges háztartási gépet. Autózás helyett a helyváltoztatás funkcióját adja meg, amivel nincs gond, hiszen sokan épp azért szeretik a Priust is, mert távol tart az idegesítő nyomulástól és a heves gépészkedéstől. A Highlander pedig ebben az értelemben egy hodály Prius.

Elképesztő, hogy mennyit fejlődtek a futóművek a szabadidő-autók alatt, és ezért egészen hihetetlen, hogy a Highlander megtartotta a kevésbé dicső ősi SUV-os hagyományokat: egyszerre képes lehetetlen mód rázni és hintázni, kanyarban gumisan billegni. Kevés autóban érezni ennyire, hogy az úthibák felpofozzák a 20 colos felniket, mintha befőttes gumin lógatott acélgolyók volnának alatta.

Autópályán tempóból kigyorsítani már nem a Highlander világa, bármennyire is elegendő dinamikát sugall a 8,3 másodperces gyorsulás a katalógusban. A gázpedál lenyomására beindul a hajtásmatek, elkezd bántóan bégetni a benzinmotor és nyúlósan lódul meg az autó. 9 liter fölé rúgdosni a fogyasztását így is lehetetlen feladatnak tűnik, szóval nem kell gyakran telecsorgatni a 65 literes tankot. Tempomattal, stabil sebességgel viszont majdnem olyan háborítatlan harmóniában suhan, mint városban.

Ülni a budapesti dugóban nem igazán volt bosszantó, rendesen kisimul a használati élmény, mert néha beindult valahol távol a zizegős hangú benzinmotor, de alapvetően araszolgatott szépen, csendben villanyról. Közben a JBL hifin szólt a zene és valamikor a végtelen nyugodtság közepette csak odaérek, ahová elindultam. Parkolni igazából a méreténél fogva nehéz vele, mert egész fordulékony a batár bódéhoz képest és fentről jól belátni a hasábot. Digitális visszapillantótükre van és tolatókamerája is, segédvonalakkal meg minden, de annak a képe kásásan jelenik meg a központi kijelzőn.

Mennyibe kerül?

16,7 millió forint a legolcsóbb, Comfort felszereltségű Highlander és a motoron nem érdemes gondolkodni, mert kizárólag a 2,5-ös hibridet kínálja a Toyota. Az égszínkék ezüstös metál színű tesztautó a legmagasabb felszereltségű 21,3 millióért. Az igazság valahol a kettő között van: a 19,5 milliós Prestige Tech-ben már van nagy érintőképernyős navigáció, fűthető és szellőztethető ülések, csak a Head-up Display-ről, a panorámatetőről és az elektromos csomagtérajtóról kell lemondani. Az árat csökkentheti a 2,5 milliós állami nagycsaládos támogatás.

Aki mindig ugyanazt a menüt kéri nagy kólával, nagy krumplival és szimpatikus a megbízható technika hírében álló Toyota hibrid, az biztosan megtalálja a helyét a Highlanderben, én viszont szívesebben ülnék bele egy autószerűbb és belül messze minőségibb belterű, jobban összerakott holminak érződő Hyundai Santa Fe vagy Kia Sorento Hybridbe. A japán autó évtizedes varázsa is csak addig tart, amíg a koreaiak be nem bizonyítják, hogy meg tudják csinálni jobban. Annak fényében, hogy a Highlander sokkal inkább az amerikai érzést hozza, én adnék egy esélyt a motiváltabbaknak.

21 millióért van RAV4 is, méghozzá konnektorról tölthető hibrid változatban, nézd!

Totalcar értékelés - Toyota 2.5 Hybrid AWD-i Executive - 2021

Nyugodalmas hibrid behemótnak jó a Toyota Highlander, de ma már sokkal autószerűbb és minőségibb 7 üléses szabadidő-autók vannak 20 millióért.

Népítélet - Toyota

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.