Teszt: Volkswagen Touareg R 3.0 V6 TSI eHybrid 4motion

Olyan tűpontos precizitással űzik a Volkswagen formatervezői a biztonság játékot, mintha ez nem is a kreativitásról szólna, hanem színtiszta sakkparti a pozicionálással és a semlegességgel. Hogy a csoport összes márkája milliméterre pontos távolságra legyen egymástól már első pillantásra is, így lehet a Touareg ugyanazt az építőkészletet használó, hosszmotoros MLB platformos autóként a Bentley Bentayga, a Porsche Cayenne és az Audi Q7-es mértéktartónak tűnő rokona.

Lemezein annyira élesen futnak a vonalak, hogy szerintem nem csak a présgép dolgozott rajta, hanem utólag még ki is vasalták a közel 4,9 méternyi szabadidő-autós bakancs formát. Az utolsó részlete is annyira tipikusan volkswagenes, mintha egy duplájára duzzadt kombi Passat volna 21 colos felniken. Akkora helyen terül el a világban, mintha az egész utca a tévé előtti kanapéja volna, hogy már annál fogva is komoly jelenléte van, de a mindent elnyelő fekete maszk csak nyomasztóbbá teszi a Touareg R-t a tükörben.

Ha nem ordítana rajta a zöld rendszám, akkor aligha tűnne fel, hogy konnektorról tölthető hibrid a Touareg R, hiszen a tág hűtőnyílásai mohón szippantják a levegőt, széles kerekeken gurul és alapvetően is elég barátságtalan jelenség. Viszont a két oldalon szimmetrikusan elhelyezett üzemanyag- és áramtöltő nyílások, valamint a ferdén felragasztott kis eHybrid logó árulkodik.

Szomorú, hogy minden idők legerősebb Volkswagenje végül nem a 12 hengeres Nardó sportautó koncepció vagy egy őrült, középmotoros Golf lett, hanem egy konnektorról tölthető hibrid toronyház. Komikus, hogy a Touareg R katalógusának legalább akkora arca van, mint a Touaregnek, így állítása szerint takarékosabb, mint egy Lupo 3L. Tehát papíron kevesebbet eszik, mint az az apróság, amiben mindent a kis fogyasztásnak rendeltek alá, ezért még a kormánya is magnéziumból készült.

Háromliteres fogyasztásával és 69 g/km-s károsanyag kibocsátásával a Volkswagen Touareg R elméletben messze alkalmasabb a jégsapkák olvadásának megállítására, mint egy kettes Prius. Mindezt úgy, hogy közben nem 11 alatt gyorsul 100-ra, hanem lezavarja 5,1 másodperc alatt a sprintet, amivel simán közelről nézheti egy Ferrari 360 Modena kerek hátsóját. Ez nem kis teljesítmény lenne, ha az élet nem volna annyira igazságtalan vele, hogy nem egy ideális mérőlabor az egész világ. Mert a valóságban ez a több mint 2,5 tonnás autó inkább 13 l/100 km-s átlagfogyasztást mutat, az akkumulátor lemerülése utáni ivópánikban pedig akár 20-at is.

14,3 kWh nettó (17,9 kWh bruttó) kapacitású lítiumion akkumulátora a csomagtérpadlója alatt található, de a raktér ennek ellenére is alapból 665 literes, tehát a kábelek méretes tárolója mellett is bőven van hely az utazáshoz szükséges motyóknak. Maximum 7,2 kW-tal tölthető, amivel kevesebb, mint 3 óra alatt szívja magát tele az akksi, ezzel pedig óvatosan alulról karcolja a 30 kilométeres elektromos hatótávot (a katalógus szerint 47 km-t), ami elegendő az agglomerációs napi ingázásokhoz. Villanyból képes felgyorsítani akár 135 km/órás sebességre is, de jóval hatékonyabb a dugóra tartogatni a helyi emissziómentes kilométereket.

3,0 literes, biturbó V6-os motorja 340 lóerős és 450 Nm nyomatéka van, mely bőven elég egy ilyen behemót mozgatásához, de itt még van mellé egy 100 kW-os villanymotor a 8 sebességes automataváltó előtt. Mögötte pedig Torsen differenciálműves összkerékhajtás, ami akár a nyomaték 80%-át képes a hátsó tengelyhez küldeni. Forgókapcsolón kínálja a 4motion a csúszós, sziklás vagy sáros járatlan utakra hangolt beállításokat, és tényleg baromi ügyesen mászik fel a laza homokos domboldalon, vagy kanyarodik rendíthetetlen stabilitással országúton. A kormányzása mindkét helyzetben teljesen érzéketlen irányválasztó eszköz, semmi több.

Mind a négy sarkában igényes, kettős keresztlengőkaros felfüggesztése van, adaptív légrugós futóműve az autópályás suhanáshoz laposra engedi a karosszériát, a terepfokozatokban pedig a magasba emeli. Mégsem képes enyhíteni az úthibákon, amik rendesen felpofozzák a nagy kerekeket, mintha gumiszalagon lógó ólomtárcsák volnának.

Teljesen feltöltve 462 lóerős rendszerteljesítményt és 700 Nm nyomatékot tud a Touareg R, ami elég masszív odacsapásnak hangzik, de az egészet végtelenül kelletlenül és szintetikusan csinálja. A hibrid rendszerek azonnali nyomatéka mindig nagyon jól kisegíti a benzinmotort, de itt ez nem így van, mert a gázpedál lenyomása után rendesen várni kell a meglódulásra, ettől végtelenül darabos lesz a közlekedés. Miután besegített a villany és a hangszigetelés dunyhája alól felmorog a biturbó V6-os, már jellemzően elmúlik a besorolás vagy az előzés lehetősége. Ekkor fékezni kell, ami újabb kellemetlen pillanatokat szül azzal, hogy az üzemi fék nem képes finom átmenettel átvenni a lassítást, így aztán legfőképpen a forgalomban lehetetlen szépen autózni vele.

Tágas utastere van, ami a sportosság jegyében padlótól plafonig fekete és az üléseken túl a csapott aljú R logós sportkormányt is perforált bőrbe varrták. Feszesen tartó helyett sokkal inkább komfortos fotel a két, elektromosan állítható, memóriás első ülés, amikben még masszázs funkció is van. A kettő között akkora könyöklővel, hogy közepes méretű középkori lakomákat lehetne rendezni rajta. Hátul is bőven akad tér a terpeszkedéshez, a szélesség megengedne 3 utast is, de a pad kialakítása inkább két főre kényelmes. A szellőzők és négyzónás klíma, az ülésfűtés és a panoráma üvegtető miatt itt is kényelmesen lehet utazni, a telefonok és tabletek sem maradnak töltés nélkül.

Ajtózsebeiben elférnek a palackok, a vezető körül pedig praktikus tárolóhelyek vannak pohártartóval, kis rekesszel és vezetéknélküli telefontöltővel, tehát kacatoknak bármennyi hely van a Touareg fedélzetén. A műszerfalon a volkswagenes sivárság van és a párezer kilométer után már visszataszítóan karcos zongoralakk betétek, amiket este beterít a hangulatvilágítás fénye.

Két irgalmatlanul nagy kijelző próbálja elvonni a figyelmet arról, hogy a Touareg R-ben, tehát a mindent leárnyékoló Volkswagen csúcsmodellben olyan műanyagok vesznek körbe, amikkel a Poloban már találkoztam. A két képernyő közötti egyre táguló illesztési hézagot legalább a kormány karimája eltakarja. 12 colos képernyője a digitális óracsoporté, melyet a kormány érintőgombjaival lehet kezelni, középen pedig a 15 colos érintőkijelzőn fut a fedélzeti rendszer, és fix helye van a klímának az alsó sávban. Erre szükség is van, mert amíg a legtöbb autóban beállítom 21 fokra a hőmérsékletet és automatán végzi a dolgát, addig a Touaregben folyamatosan állítgatni kellett, hogy a fagyos hideg és az arcpirító hőség közötti egyensúly meglegyen.

Bosszantó, hogy ezt a hatalmas képátlót nem tudták kihasználni a Volkswagennél, mert ugyanaz a zavaros és lassú rendszer, logikátlanul felépített menüvel fut rajta, mint bármelyik másik modellben, csak itt minden gomb nagyobb. A kínosan kivitelezett rövidítések, értelmetlen félrefordítások is ott éktelenkednek a helyükön. Végtelenül szerencsétlenül néz ki az is, hogy az Apple CarPlay kis ablakban jelenik meg az egész közepén. Adaptív tempomatja, holttérfigyelő rendszere, éjjellátó kamerája és minden vezetéstámogató asszisztense remekül működik, a nagy kijelzőt egyedül a több szögben is állítható 360 fokos kamera tudja rendesen kihasználni.

38,5 millió forint a Volkswagen Touareg R alapára, amihez sokszázezresével lehet pipálni az opciós tételeket, így a sötétkék metál tesztautón már simán bő 42 millió forintos árcédula lóg. Ennyi pénzért messze élvezetesebb, tényleg sportosan vezethető szabadidő-autók vannak azAlfa Romeo Stelvio Quadrifoglio-tól egészen a Porsche Cayenne GTS-ig. Amennyiben mégis hibrid dömper kell, mert fontos a környezettudatosság halvány látszata, akkor a házon belül az Audi Q7 hibrid változatának igényessége, a Volvo XC90 T8 eleganciája, a Mercedes-Benz GLE 350 de kényelme vagy a BMW X5 xDrive45e jobb vezethetősége, messze kellemesebb beltere, jobb összeszerelési minősége joggal röhöghet a Touareg R sötét arcába.

Konnektorról tölthető hibrid SUV-nek túlzás a Volkswagen Touareg R, a dinamizmusa és a vezetési élménye pedig távolról sem nevezhető élvezetesnek. Hiába ígéri mindkettőt, megadni egyiket sem tudja, de azt legalább jó drágán.