Honda Jazz használtan: ki kell próbálnod, hogy elhidd

Ha olyan közegben pendítjük meg a megbízható mindenes autó kérdéskörét, ahol autókkal foglalkozó emberek forognak, akkor olyan elemi erővel, kórusban fogjuk hallani a Prius és a Jazz szavakat, hogy a hajunk lerepül a fejünkről. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen ahogy megbízható, sokáig jól működő konyhai gépekre is nagy szüksége van a világnak, úgy autóból se árt, ha van olyan, ami kis túlzással elpusztíthatatlan, ráadásul még praktikus és tágas is.

A Honda Jazz például az egyik legtökéletesebb, kisebb családok számára is használható autó, ha a nyers funkcionalitás és az általános tartósság oldaláról, szigorúan közlekedési eszközként tekintünk rá. Már az első generációval is az volt a Honda célja, hogy kis alapterületen összpontosítsanak váratlanul nagy mennyiségű teret – vagy térérzetet –, hogy ezt aztán felüthessék okosan kimérnökölt, praktikus funkciókkal.

Például az megvolt, hogy az első, 1981-ben bemutatott Honda Jazz-ben – ami amúgy inkább nulladik generáció, mert Európában City-nek hívták – volt hely egy beépített robogónak? Igen, a Jazz hátuljában a szuperaranyos Honda Motocompónak csináltak helyet, ami egy összecsukható, ötvenes robogó. Az igazából is első generációsnak tekinthető, itthon is széles körben ismert Jazz-ben már nem voltak ennyire radikálisan elmeroggyant megoldások. Ugyanakkor a 2001-ben bemutatott, Európában első generációs Jazz alapozta meg a típus hírnevét: ez már nem volt annyira apró, mint a 1981-es változat, ezért nem csak magához képest volt benne értelmezhető mennyiségű hely, hanem abszolútértékben is.

A második generációs 2007-ben jött – mint tesztünk alanya is –amit 2013-ban következett a harmadik, majd 2020-ban a negyedik generáció. Ahogy egy ilyen, a használhatóságról szóló típustól elvárható, a második Jazz-t is a praktikum terén csiszolták az elődnél is fényesebbre. Az alapterület maradt kicsi: a harmadik generációs Jazz – vagy Fit – mindössze 3,9 méter hosszú, valamivel kevesebb, mint 1,7 méter széles és kicsit több, mint másfél méter magas.

A Jazz külseje egyik generáció esetén sem egy hatalmas tűzijáték, hiszen egy ékben végződő hasábról van szó. Tartalmazza a Honda mindenkori stílusjegyeinek egy részét, de láthatóan nem járt prémium a dizájnernek ha valami ügyes formai játékkal rukkol elő. Ez talán nem is meglepő, mert a formát teljes mértékben a funkciónak rendelték alá. A külső olyan, mint egy enyhén kigúvadt szemű, vidám aranyhal és egy kicsit élesre hámozott krumpli furcsa kombinációja. Egyesek szemében esetlen, mások szemében aranyos, mindenesetre abban könnyű megegyezni, hogy nem egy dizájntörténeti mérföldkő, de azért semmiképp se bántó jelenség. De a lényeg amúgy sem a külső, hanem a belső.

Ameddig nem próbáltam Jazz-t – ami egyébként a teszt pillanatáig így volt – addig nem tudtam elképzelni, hogy mire fel ez a hype körülötte. Persze, értettem, hogy ez egyrészt egy olyan kisautó, ami belül mégis nagy, másrészt meg ugye Honda, tehát iszonyú tartós is. Ez mind igaz, de sokkal többről van itt szó igazából. Például a belső nem úgy tágas, hogy kicsit kevésbé szűk, mint egy kisautó, hanem úgy, hogy egy tulajdonképpen a Honda valahogy alkalmazta rajta Hermione tágítóbűbáját. Szürreális, hogy a 184 centimmel kényelmesen tudok ücsörögni a hátsó sorban, miközben a vezetőülés is rám van beállítva. Lábtér és fejtér szempontjából is nagyjából 190 centis magasságig tudja ezt az autó hátsó sora.

Ez a váratlan térérzet egyébként már a nyolcadik generációs Civic-nél, sőt, az új HR-V-nél is jelen volt. Itt azonban jár hozzá még egy rakás nagyon állat, praktikus megoldás is. Például az, hogy a hátsó üléseket nem csak lehajtani, hanem felhajtani is lehet, ami akkor jön jól, ha valami nagyméretű cuccot kéne az utastérben szállítani. Az ülőlapok fém lábakon állnak, amik az ülések visszacsukásakor a helyükre érkeznek, így azzal sem kell szerencsétlenkedni, hogy azokat visszajátsszuk a megfelelő pozícióba. Az sem hátrány, hogy a hátsó sorban tologathatók előre és hátra az ülések, így növelni lehet a csomagteret, ha hátul nem kell akkora hely.

Mivel alapesetben egy tényleg kicsi autóról van szó, azt lehetne hinni, hogy biztosan a csomagtér kárára készült az utastér, de ez sem feltétlenül igaz. Azt az ügyes trükköt vetették be, hogy a tank az első ülések alá került, ezért a csomagtér padlója rendkívül alacsonyra került, így egy jól pakolható, viszonylag nagy – amúgy abszolútértékben sem kicsi, 399 literes – rakteret kapunk. Ez további 883 literre bővíthető, ha az üléseket lehajtjuk. Itt érdemes megemlíteni, hogy egy okos mechanikával az ülések támlástól és ülőlapostul egy mozdulattal lehajthatók és a művelet végén egy sík padló keletkezik.

Elöl is az volt az érzésem, hogy egy számmal nagyobb autóban ülök, amit úgy a legegyszerűbb tetten érni, hogy két nagyobb méretű ember vállai sem találkoznak romantikusan, mint sok más kisautóban. További királyság, hogy minden tökéletesen kézre esik és gyakorlatilag bármit hajítunk el vakon az utastérben, az szinte biztosan a körülbelül ezer tárolórekesz egyikében talál nyugalomra. Egyébként ez a példány kimondottan fapados: a klímán és az első elektromos ablakokon túl szinte semmilyen extra nincs benne. Legalábbis szériában, ugyanis utólagosan bekerült egy hatalmas tablet – amin Android fut – és egy tolatókamera is.

A sok pozitívum mellett azért azt látni kell, hogy a rengeteg praktikusság ellenére ez még mindig egy kisautó. Az anyagok teljesen átlagosnak tűnnek és az összeszerelési minőség sem emeli ki a többi hasonló kocsi közül. Ugyanakkor így bő 130 ezer kilométer és 11 év után se zörög semmi és a felületek sem tűnnek kopottnak vagy elhasználtnak. Az üléshuzatokon látszik, hogy messze vannak az újtól, de a tömésük még bőven tart, nem érződnek kiültnek.

A vezetéstől valószínűleg senki nem fog elájulni, hiszen ebben a 2011-es Jazz-ben egy egykettes négyhengeres motor van és a futóműve se olyan sportos és éles, amilyen a Hondáké szokott lenni általában. A motor 90 lóereje pont elég, de még ebben a könnyű, 1,1 tonnás autóban is sokszor nyomatékszegénynek érződik. Azt viszont tudja, hogy könyörtelenül lehet forgatni, ahol megérkezik a hangja is – ez itt dícséret, mert szépen szól – és némi tüzesség is felsejlik. A futómű rugóútjai nagyok, ezért a legtöbb egyenetlenséget ügyesen kimozogja, viszont a kanyarokban kevésbé tűnik stabilnak, mint mondjuk egy Civic. A kormányzáson is érződik, hogy ez egy főleg városba szánt kisautó: az áttételezés rövid, a szervó pedig olyan elemi erővel dolgozik, hogy itt tényleg nem túlzás azt állítani, hogy bármikor tekerhető egy ujjal a kormány.

Ugyanakkor a 90 lóerős motornak van két óriási előnye: egyrészt Euro 5-ös, tehát egy darabig még biztosan nem kell félni attól, hogy kihúzzák majd a használója alól, a másik pedig a fogyasztása. Mostanában épp jó szériában van a Jazz, hiszen épp 5,8-on áll a fogyasztása, de a vétel óta se sokkal több a hosszútávú átlaga, ami pontosan 6,4 liter. Általában kisebb távokat tesz meg egyhuzamban ez a Jazz, de előfordul, hogy a teljes család – apuka, anyuka és két kicsi gyerek – is ezzel ruccan ki valahova. Ez azért is érdekes részlet, hiszen ugyanannak a családi flottának a tagja a Honda, aminek a mostanában tesztelt Espace is. A tulaja elmondta, hogy a legtöbb esetben simán elég a Jazz négy főre is, ezért van, hogy azzal indulnak útnak.

Egy Jazz-t életben tartani sem egy zsebmetsző mutatvány, mivel az az egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem igazán szokása elromlani. Általában kopó alkatrészeket kér, azok viszont váratlanul drágák is lehetnek, ha jó minőségű alkatrészt választunk: például egy szett Bilstein lengéscsillapítóért 238 ezret is elkérnek. Szerencsére a gumi nem drága, mivel csak 175/65R15-ös méretűeket kér a Jazz, így a téli és a nyári szett is nagyjából 90 ezres tétel újonnan.

Honda Jazz
Alkatrész típusa	Alkatrész márkája	Kiszerelés	Ár
Első lengéscsillapító	Bilstein	1 db	72734
Hátsó lengéscsillapító	Bilstein	1 db	46967
Első féktárcsa	Textar	1 db	21982
Első fékbetét készlet	Textar	Készlet	24723
Vezérműlánc	Febi	1 db	47989
Kuplung szett	Japanparts	Készlet	116538
Nyári gumi (175/65R15)	Hankook Kinergy Eco 2	1 db	22304
Téli gumi (175/65R15)	Hankook Winter Icept RS3	1db	21000
Légszűrő	Alco	1 db	3838
Motorolaj	Eneos Premium ultra (5W-30)	5 liter	14820

Kevés jó alternatívája adódik a Honda Jazz-nek a használtpiacon, ami az árakon is látszik. A 2007-től kapható második generáció első példányai valamivel 2 millió alatt kezdődnek, de a keveset futott, fiatalabb példányok ára inkább olyan 2,5 millió körül alakul. Ha az összenyomott egyterűek között nézelődünk, akkor például a Nissan Note jöhet szóba. Ezeket a Hondához hasonló futásteljesítménnyel, hasonló évjáratban bő félmillióval kínálják olcsóbban, de nem is sűrűn merül fel, hogy valaki a Jazz helyett Note-ot ajánlana. Ha már egy használtpiaci aduász a teszt alanya is, vegyük még ide a másikat, vagyis a kettes Priust. Ezekből egységnyi összegért 4-5 évvel öregebbet és radikálasan többet futottat kapunk, viszont a fogyasztása még a Hondáénáél is kedvezőbb, a tartóssága és térkínálata pedig a Jazz-éhez hasonlóan remek.

A Honda Jazz meglepett, méghozzá nagyon. Nem hittem benne, hogy ez tényleg ennyire jó, mivel sokszor előfordult már, hogy a hatalmas felhajtás ellenére sem volt nagy szám a rajongás tárgya, inkább csak szemellenzősnek tűnt a rajongótábora. De a Jazz nagyon más. Egyszerűen irreális, hogy mennyi hely van benne ahhoz képest, hogy mennyire apró autó és süt belőle, hogy több ezer mérnökórát szántak rá, hogy ennyire praktikus legyen. Lehet, hogy amiatt is tetszik ennyire, mert rajongok az igényes és átgondolt műszaki megoldásokért. Ezeken felül már szinte csak bónusz, hogy szétüthetetlen a technika és még a fogyasztása is alacsony. Csak azt tudom tanácsolni, hogy ha nagyjából megfelel az igényeidnek a típus, még akkor is próbáld ki, ha alapvetően nem annyira jön be, mert simán lehet, hogy ugyanúgy meglep, ahogy engem is.