Használtteszt: Renault Megane 1,6 – 2000.

Egy haveromé volt, akivel egyszerre rendeltük a Teslánkat, és amíg várt rá, addig ezzel járt minden nap – kezdi Balló Marci a Kedvenc kereskedés egyik rejtett részén, ahol jellemzően az ilyen B-vágányos, kissé lesajnáltabb gépek állnak. Felcsillan a szemem a 295 ezer forintos márkatársra, egy Thaliára is, de Marci gyorsan lebeszél: annak rossz a kerékcsapágya, nem megyünk mi azzal sehova. Majd jó autókereskedő révén szemrebbenés nélkül folytatja a sztorit – a srác elég jó környéken lakik, szomszédai először azt hitték, a házfelújító mesterek járnak az autóval, azért áll mindig a felhajtón, aztán meglátták, hogy ő jár vele. Most végre megjött a Model 3, szóval ez feleslegessé vált. Érdekes váltás.

Annyi szufla még van az akkuban, hogy kehesen ugyan, de fülre körülbelül másfélszer átforgassa a főtengelyt, a motor pöccre indul. Feszült pillanatok ezek, ha épp nagyon kevés pénzért akarsz járós autót venni, ilyenkor minden zörgő hővédő mögött a motor csapágyait akarod hallani, a kipufogón keresztül gőzként távozó kondenzvíz miatt hengerfej-hibát látsz – ha bármi komolyabb baj van a motoron vagy a karosszérián, az gyakorlatilag azonnal bontóba küldi a kocsit.

De nincs itt semmi baj, kérem, stabilan és halkan jár benne a sima 1,6-os benzines, kívül pedig kisebb-nagyobb horpadásokon kívül sok hibát nem látni. Korához és árához képest alig van rozsda, ez sok korabeli francia típustársa jellemző, és ha a jó szerelhetőség nem is mindig volt szempontjuk, legalább szét se rohadtak az évek alatt. Feltéve, hogy nem voltak nagyon összetörve.

A francia autók kapcsán általános gondolat, hogy olyan dolgok is tönkre tudnak bennük menni, amik másban nem, és ezt már kezdtem is elhinni, mikor a rádió RDS-e a Rádió 1-et írta ki, közben pedig a hangszórókból Horváth Pista valamelyik ékes nótája szólalt meg. Végül persze kiderült, hogy én voltam rosszmájú: Balázsék reggeli műsora viccelt meg, tökéletesen működik a gyári, mai fejünkkel nyilván nagyon fapados multimédia-rendszer.

Ez a Megane egyáltalán nem akarja a szétesés jeleit mutatni. Minden kontrollámpa felvillan és elalszik, sehonnan nem jönnek gyanús zörejek, elöl valószínűleg néhány gömbfejet és motortartó bakot cserélni kell, picit ráz a kormány, ha az ember 50 és 70 között megy, és biztos, hogy a MűhelyPRN-ben össze lehetne még írni rá párszáz ezer forintnyi javítandó dolgot, de egyenesen megy, az úton marad, tisztességesen működő féke van, gusztusos a beltere, általánosságban véve sokkal több autó annál, amit 490 ezer forintért elképzelsz.

Ez egy teljes értékűen használható kombi, tágas első, passzentos hátsó helykínálattal és nagy csomagtérrel, ennek ellenére egyáltalán nem kelt melósautó-hatást, nincsenek lekarcolva az oszlopburkolatok és egyéb műanyagok, nagyon szép állapotú a padlókárpit, még az ülésen is csak egy darab kisebb szakadást találtam.

Hibái persze vannak, ennek például lötyög az ülése a helyén, ami engem roppantul felbosszant, de tudom, hogy sokan 10 évig is hajlandók eljárni egy ilyen hibával – mást meg az én autóm lemattult sárvédői és lötyögős váltókulisszája zavarna, ebben biztos vagyok. Ennek egyébként nagyon pöpec a váltója is, finoman veszi a sebességet, és kicsit délcegebb váltásnál sem reccsent a váltókulissza, ami szintén jó jel.

Kissé aggasztó, hogy meleg motornál, alapjáraton ki-kimarad a gyújtás – az előző tulaj már kicserélt egy gyújtótrafót, a kereskedés még egyet, de valószínűleg azt a másik kettőt is kéne, hogy minden rendben legyen, mert egyébként a motor tényleg egészségesnek tűnik, szépen húz, jó a hangja, nincsenek gyanús füstjei.

Kedvenc konstrukciós butaságom a nívópálca elhelyezése: biztos, hogy könyékig retkes leszel, ha az olajszint ellenőrzésére vállalkozol, szinte a karterig kell nyúlni a hűtő és a motor között. Szerencsére nem volt gond, nagyjából félúton volt a szint. Tipikus motortéri hiba még a szétporladó szívócső, amit ezen az autón is szövetszalaggal foltozgattak már.

A Megane franciás jellegét a vaskos tömésű üléseken kívül a korrekt zajszigetelés adja, bár ez is megkopott már az eltelt 22 év alatt: a motortérben, a tűzfalon lévő, egykor vaskos szigetelés is egységesen mállik már, valószínűleg nem nyest, hanem az idő rágcsálta meg.

Tudjátok, miért nem vették meg az első érdeklődők? A hátulján és a küszöbön lévő horpadások, illetve a néhol lakkhibás fényezés miatt. Marci szerint sok érdeklődő ezekre hivatkozva hagyja ott a filléres kocsikat, és hamarabb fennakad egy csúnya fényezésű elemen, mint hogy megnézné a gumik, a fékek állapotát.

Őszintén ajánlom mindenkinek, hogy ha nagyon limitált keretből akar használható autót venni, nyugodtan nézzen meg egy ilyen Megane-t (ez a konkrét példány időközben elkelt, mint nagyjából minden, ami olcsó és ígér még pár év aránylag gondtalan használhatóságot), vagy bármilyen kevésbé ismert és elismert francia vagy olasz típust. Egy ennyi idős autónál már tényleg csak az számít, hogy milyenek voltak vele az előző tulajdonosok, és mennyire igényesen tartották karban.