Teszt: Toyota Corolla Cross 2.0 Hybrid

Elértem abba a korba, hogy a gyerekem már felnőtt, saját családot alapított, így már csak én és a 'zasszony maradtunk a családi fészekben, olykor unokákkal. Összeszedtünk elég pénzt az évek során, hogy beújítsunk egy új autóra, ideje volt már. Már nem vonz a sebesség, a benzingőz sem dobogtatja meg a szívem, viszont egy kényelmes ülésért már bármit megadnék. Sok helyről hallani, hogy ha valaki megbízható autót akar, akkor Toyotát vesz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Corolla az egyik legnagyobb számban eladott modell a világon. Viszont az már túl alacsony, nekem olyan kell, amiből jól kilátok, és nem kell nyögnöm minden ki-be szállásnál. Így jött képbe a Corolla Cross. Picit drága volt, de mire való a megtakarítás, ha nem arra, hogy elköltsük? Ennyit mi is megérdemlünk.

Őszintén, nekem a RAV4 jobban tetszett, de az asszony szerint a Corolla Cross aranyosabb. Az ő szava pedig szent, ennyin ne múljon, idővel majd biztos megszokom a látványát (az autóét, nem a feleségemét). Ez pedig hamarabb bekövetkezett, mint gondoltam.

Mutatós, de csak szerényen

Az elsőre túlméretezettnek tűnő hűtőmaszkban megláttam a részleteket, amit egész pofásan körbeöleltek krómcsíkkal. A lökhárító alsó felének nem színre fújása pedig egész karakteressé teszi az orrát. Na de a fényszórói! A nappali menetfénye távolról nem egy nagy vaszizdasz. Viszont közelebbről megnézve már jól láthatjuk, hogy nemcsak egy nagy, a fényszórókat hosszában átívelő ledcsíkból áll, hanem felette van még további négy apró is, amik indexként is funkcionálnak. Féklámpája dizájnra semmilyen, de jól áll neki, hogy kiáll az autó formájából. Ennek viszont az a hátránya, hogy a legapróbb kosz is nagyon könnyen meglátszik rajta.

Oldalról nem mondható meg róla, hogy ez egy felfújt Corolla, méretarányos rajta minden, szögletesebb kerékjárait ívei karakteresek, mind az első, mind a hátsó lámpája elég mélyen belenyúlik az autó oldalába, több látnivalót adva hozzá. Méreteiben pedig nem tűnik ki a többi közül, de nem is tűnik el a mai SUV-k világában. Csaknem 4,5 méteres hosszával könnyű parkolni, mégsem kell szűkölködni benne. Ehhez mondjuk sokat hozzáad az 1,8 méteres szélessége. Magassága picit több, mint 1,6 méter, így fejtérben sincs hiány, még hátul sem. Főleg, ha panorámatetővel kérjük.

Egy része van az autónak, amiben fiatalabb énemmel nem értettünk egyet: a fellépőkben. Szerinte felesleges, ugyanis annyira azért nem magas az autó a maga - felnitől és abroncstól függően - 206 mm-es hasmagasságával, hogy létjogosultsága legyen, de ő még nem tudja, hogy milyen a korral járó állandó hátfájás. Akkor gyorsan megváltozna a véleménye.

Kényelem, harmónia, hiszti

Belterének szépségéről ódákat nem lehet zengeni, de a sárga földig sem lehet lehúzni. Fekete, sötétszürke borításét világosszürke elemekkel egészítették ki, amivel a puritán műszerfalára picit szívesebben néz rá az ember. Az előbb említett panorámatető pedig jól megtölti fénnyel a kabint, amitől jó érzés benne lenni. Nem úgy mint egy Aygo X-ben, ami egyszínű, műanyaggal telített belseje letargikus hangulatot váltott ki belőlem. A 10,5 colos infotainment-rendszer kezelése egyszerű, még ennyi idősen is könnyen ki lehet rajta igazodni. A kormányon rengeteg gomb van, amikben első pillantásra el lehet veszni, de ezeket is egy-két óra alatt meg lehet szokni. Üdvözlendő, hogy van klímapanel fizikai gombokkal, tekerőkkel, viszont a váltó és a panel körüli zongoralakkos műanyag nem ad sokat az összképhez, cserébe ujjlenyomat-mágnes.

Az elektromosan állítható üléseket nagyon eltalálták: külsőre nem egy nagy durranás, ellenben benne ülni csodálatos. Hosszabb úton sem éreztem kényszert arra, hogy mocorogjak benne, a ki-be szállás nagyon egyszerű, és asszony szerint aludni is jó benne – bár ez a felfüggesztés érdeme is, olyan 50-50 elosztásban. A hátsó ülések is kényelmesek, a három unoka kényelmesen elfér, de ha a fiamat és feleségét kell cipelni, ketten ők is elvannak hátul. Ilyenkor a középső kartámaszt is szokták használni, ami tisztességes emberi karra lett kitalálva. 

Az autó biztonsági rendszere pedig olyan, mint egy jó feleség. Mindenre figyel, olykor túlzottan is. Ennek az enyém nagyon örül, ha nem ül mellettem, mert van aki/ami figyelmeztet. Van benne PCS, EDSS, ACC, BSM, RSRS, SEA meg még rengeteg sokaknak semmitmondó rövidítések, amelyek mind azért dolgoznak, hogy biztonságban legyünk. Az ilyen szintű biztonság eredménye viszont a gyakori csipogás, pittyogás, hangjelzés, ami hosszú távon idegesítő, a magas fűben tolatás például egy rémálom. A biztonsági rendszerek miatt az autó tele van szenzorokkal, kamerákkal, a 360 fokos kamerakép hasznos tud lenni szűk helyre parkoláskor, bár ilyenkor a kijelzőn túlbuzgón mindent is mutatni akar, ami az első pár használatkor összezavart. Cserébe az automata parkolás használata egyértelmű, már első blikkre is.

A 433 literes csomagtartó bőven elég egy nagy bevásárlásra, amit a mindkét oldalon található akasztók segítségével praktikusabban is meg lehet tölteni, de egy hosszúhétvégés, unokázós nyaralás is belefér strandlabdástul, úszógumistul.

Nem száguldunk, élvezd a fogyasztását

Na, de milyen vezetni? Ahogy mondtam, öreg vagyok már ahhoz, hogy én legyek a leggyorsabb a következő piros lámpáig, hogy a mosolyom attól függjön, hogy mennyire lehet keresztbe tenni kanyarban, vagy hogy az tegyen boldoggá, hogy a kettővel arrébb lakó szomszéd is hallja, ha beindítom az autót. És a Corolla Cross ezekből egyiket sem tudja. Jó, ha közel van a következő piros lámpa, akkor a hibrid rásegítés nagy előny, de ez az előny 50-60-nál el is múlik.

A 2 literes sornégyes motorhoz egy 71 lóerős hibrid elektromos hajtás is társul, amivel az autó egységes ereje 196 lóerő. Mindehhez csatlakozik az eCVT váltó, ami ehhez az autóhoz tökéletes párosítás. Mindezt kiélezhetjük a sport módra kapcsolással, de felesleges, ugyanis alig ad többet, mint a normál, vagy eco módja, úgyhogy érdemes ennél a kettőnél maradni.

Szóval ezt nyugalommal kell vezetni, szépen, türelmesen. Ha pedig így teszünk, azt az autó egy igen alacsony fogyasztással hálálja meg. Városban 5-5,5 liter környékén eszik, ami nagyon barátinak mondható, főleg, hogy ez még lejebb is tornázható, ha valaki már tapasztalt a hibridekkel. A Toyotának megvan a tapasztalata a hibrid hajtáshoz, és ez ebben a modellben is meglátszik.

Országúti fogyasztása csak picivel több a városihoz képest. Egy Budapest-Hollókő oda-vissza távot kitérőkkel együtt 5,8-as fogyasztással zártam. Ebben túlnyomó részt autópályán haladtam 120 km/órával, adaptív tempomattal. Ez pedig még mindig egy szép eredmény egy olyan autóhoz, ami ekkora dimenziókkal rendelkezik és 1385 kg – bár mai sztenderdhez képest ez nem mondható soknak.

Elég ez?

Az autó három felszereltségi szintben kapható: A legolcsóbb a Comfort, ami 12,85 millió forintba kerül, azt követi a Style a 13,48 milliós árával, a felső polcon pedig a Premiere Edition foglal helyet, ami csaknem 16 millió forintba kerül. 

Ha beletörődtünk abba, hogy egy autó nem arra van, hogy élmény legyen vezetni, hanem sokkal inkább egy eszköz, ami a mindennapok megkönnyítésére szolgál a maga kényelmével, akkor a Corolla Cross egy remek választás. Én viszont még fiatal vagyok ahhoz, hogy ezt teljesen megértsem, de amíg teszteltem, részben megértettem, hogyan lehet jó egy unalmas autó.