Simán lehet, hogy sokaknál azért nem Skoda Superb parkol, mert egyszerűen megfeledkeztek a létezéséről, amikor nézegették a használtpiacot. Ha valaki a konszern cuccai között keresi leendő családi mindenesét, egészen biztosan felmerül benne a Passat, a Golf és az Octavia, de kevés embertől hallom a Superbet. Egy barátomnak is úgy lett, hogy alapból a Passat B7 és a hármas Octavia között lamentált, aztán egyszer csak TDI-re és kombira szűrt, és akkor rájött, hogy basszus, létező opció a második generációs Superb is, egységnyi technikával, ráadásul elég jó áron.
A Skodánál azóta kiváló stratégák dolgoznak, mióta a márkát bekebelezte a népautós konszern. Valahogy mindig autójuknál megoldják, hogy vonzó legyen a kínált csomag, sokszor vonzóbb, mint a cégcsoport bármelyik másik márkájánál. Okosan kommunikálják és elültetik a fejekben, hogy ezek tulajdonképpen Volkswagenek, csak épp látványosan kevesebb pénzért, minimális kompromisszummal.
De nem állnak meg itt: nem csak a jó árazással támadnak, mindig adnak is valamit mellé, ami miatt sokszor még az is megfontolja a Skodát, aki alapból fauvében gondolkodott. Simply Clever, ugye, ami, ha jól belegondolunk, nem csak a termékre, hanem a céges stratégiára is kiválóan illik.
Több modellnél sunyi csalás és ármány is felfedezhető, méghozzá a méretkategóriák laza értelmezésénél. A Skodák egyszerűen nagyobbak, mint a többi, kategóriatársnak mondott autó. Mint amikor a csipszre nagyban, sárga alapon piros betűkkel ráírják, hogy +20% INGYEN. Ez akkor is egy hatalmas fegyvertény, amikor újak, és akkor is, amikor már a használtpiacon landoltak.
Bár az utóbbi években már ez is alakul, valahogy a presztízsük még mindig nem az igazi. Ez hatványozottan igaz a Superb második generációjára, ami nem csak a forgalomba, hanem a kínálatba is beleszürkül. Ha valakinél becsípődtek a népautós konszern termékei, és valami nagy, praktikus családi mindenest kezd nézegetni, azonnal felmerül a Golf, a Passat, sőt, még az Octavia is. A Superb jóval ritkábban opció, pedig annak kéne lennie, hiszen egységnyi összegért szinte mindenben sokat ad, a technika pedig konfekció, tehát abban sem lesz rosszabb, mint a többi autó.
A Superb nem szuperbé, mint ahogy azt oly sokan használják, hanem szuperb. Nem tudni, hogy a köztudatba hogyan fúródott bele a különálló B egy egybeírt szó végén, de semmiképp nem helyes. A superb egyébként egy létező angol szó, a jelentése nagyjából az, hogy nagyszerű, remek, fenséges.
A méltatlanul elhanyagolt státuszát valószínűleg részben a külsejének köszönheti a kettes Superb: a B7-es Passat, a hármas Octavia, a VI-os és a VII-es Golf egyszerűen jobban néz ki. Dávid barátom is Passatot szeretett volna, de miután megnézett több, sok pénzért is igen hervadt B7-est, eszébe jutott – igazából eszébe juttatta egy szellősebben beállított kereső – a kettes Superb, mint reális alternatíva.
Végül kitúrta ezt a 2010-es, facelift előtti darabot, aminél tökéletesen érvényesül, hogy az állapot fontosabb, mint az óraállás és az autó kora. A kitűzött célhoz képest magasabb futás – 331 ezer kilométer van benne – és idősebb kor ellenére messze ez a Superb volt a legszebb állapotban, ráadásul az előbbiek miatt az árcédulánál se fogott vastagon a ceruza.
Ahogy nézegettem a Skodát, ambivalens érzéseim voltak a külsejével kapcsolatban. Egyrészt teljesen megértem azokat, akik bénábbnak mondják egy Passatnál, mert valóban sutábbak az arányai és a részletei. Közben valahogy mégis kedvesebb a szememnek, mert nem olyan rideg, nem olyan középvezetős, van ebben a kicsit aránytalan, óriási gombócformában valami megmagyarázhatatlanul szimpatikus, valami emberközeli.
A magához képest rövid, tömpe orrán hordja a furcsa fazonú lámpáit, így aztán a nézése sem olyan siváran agresszív, mint amit a konszerntől megszoktunk. A váratlanul hamar kezdődő megdöbbentően hosszú utastér méreteit sem akarták cirkalmas dekorelemekkel szellősebbé tenni kívülről, ez még nem az a korszak. Egyedül egy, nagyjából az ajtók alsó harmadában húzódó, vízszintes él teszi némileg szellősebbé az oldalát. A hátsó rész sem különösebben érdekes, itt két, mérsékelten ügyes részlet a lámpákat összekötő él, amitől valamivel könnyedebbnek tűnik a far, illetve a szépen, hosszan lefelé ívelő tetővonal.
Egyáltalán nem izgalmas, klasszikus értelemben véve abszolút nem ötletes, sőt, sok szempontból suta a dizájn. Nekem mégis adja. Mert maradt benne karakter, egy csipetnyi egyéniség, pont azért, mert baromi messze van tökéletestől, ezért aztán nem is olyan unalmas. Ez a furcsa, halványbarna metál is jól áll neki, aminek mindjárt több oka is van: egyrészt így megmutatkozik az a kevés külső részlet, ami van az autón, másrészt tökéletesen megmutatja, hogy mekkora egy tank ez valójában. Mert akárhonnan nézzük, ez a Combi egy 4,84 méter hosszú szörny, 2,76 méteres tengelytávval. Utóbbi még úgy is olyan hosszúnak néz ki oldalról, mint egy ebéd nélküli vasárnap, hogy az első és a hátsó túlnyúlás is átlagon felüli.
Ami még átlagon felülnek tűnik – és érződik –, az a hasmagasság. Volt már olyan SUV, amivel nagyobb parának érződött egy-egy magasabb padka, vagy mélyebb kátyú, mint ezzel a Superbbel. Erre egyébként szükség is van, hiszen a hosszú tengelytáv miatt muszáj, ha a gyártó azt szeretné, hogy ne akadjon fel az autó közepe. Az átlagon felül tengelytáv mellett szerencsére átlagos méretű gumikat kell húzni a kimondottan jól kinéző, 17 colos felnikre: a 225/45 annyira konfekció, hogy váratlanul olcsón hozzá lehet jutni egy szetthez.
Egyébként annak ellenére, hogy egy 13 éves autóról van szó, a külső állapota váratlanul kiváló, a 331 ezer kilométernek első ránézésre semmi nyoma. Itt az némileg csalás, hogy a tulaj a vétel után elvitte egy autókozmetikába, ahol kapott egy alap, egylépcsős polírt is, de láttam előtte is az autót, és úgy se nézett ki hervadtnak. A remek állapot valószínűleg a tartós autópályás használatnak köszönhető.
Utóbbinak van azért pár apró jele: pici kavicsnyomokat lehet találni a sárvédő elülső élén, és a szélvédő fölött is, amiket később majd kijavíttat majd a tulaj. A rétegvastagságmérő szerint egyedül a géptetőt fényezték, ami valószínűleg hasonlóan kavicsos volt már. A bal első lámpa viszont kimondottan csúnya, amit egy elcseszett polírozás okozott, azt valószínűleg később majd cserélni kell. Utóbbinál lehet cserélni külön a búrákat, ami mindössze 30-40 ezres tétel párban, így nem kell fájdalmas összegeket kifizetni egy új, kanyarkövetős, bi-xenon fényszóróért. Ez amolyan Simply Clever dolognak tűnik. Itt azonban véget is érnek az esztétikai hibák, mindez pedig igen derék egy ennyi idős, sokat futott autó esetén.
A beltér is nagyon hasonló, mint a külső, mind az állapotát, mind a kinézetét illetően. A beltérre valószínűleg senki nem fogja azt mondani, hogy szárnyaló és ötletes lenne, cserébe viszont otthonos. Hiba nincs – kivéve a kormányt, mert az kimondottan csúnya –, nem arról van szó, egyszerűen csak semmilyen a bél, némi retró beütéssel.
Az otthonosságát a színkomináció adja: a vajszínű elemek, az ezzel harmonizáló, (mű)bőr és (mű)alcantara kárpitokkal és a kontrasztos, sötétszürke műanyagokkal nagyon jól állnak a nagy kombinak. A barna fa és a zölden világító részek ma már viccesen retrónak hatnak, és sokat öregítenek az összképen, de a végeredmény így is vállalható. Különösen vicces a gyári, zöldes grafikai elemekkel operáló, de érintőkijelzős fejegység, amiben a zenét még merevlemezen is tárolhatjuk. Van navi is, de az ma már inkább csak érdekes, mint hasznos. Vannak azért olyan extrák is, amik nem avultak el úgy, mint a navi: például elektromos, memóriás ülés, ami fűthető, vagy épp a kétzónás, automata klíma.
Amiből viszont kis túlzással végtelen mennyiségű akad, az a hely: szinte már komikusan tágas a Superb kombi. Elöl nagyot lehet terpeszkedni, de az igazán meglepő a hátsó sor, ahol még magasabb emberek is jól fogják érezni magukat. A 2,76 tengelytáv miatt gigantikus a tér hosszában, és a relatíve magasra húzott tető miatt a fejtér is becsületes. A képen jól látszik, hogy Dávid is könnyedén elfér, pedig ő bőven 190 centi fölött van.
A hátsó üléssornál is viccesebb a csomagtér, ami szintén pofátlanul nagynak tűnik. Tulajdonképpen az is: 603 literes, ami az ülések lehajtásával bő 1,8 köbméteresre növelhető. Vannak praktikus rekeszek, dupla padló, sőt, még kivehető zseblámpa is. A csomagtérajtó elektromosan nyílik és csukódik – de van gumi lehúzó, ki tudja miért – és még egy teljes pótkereket is elnyelt a feneketlen csomagtartó.
A második generációs Superb motorterébe nagyon sokféle motort szereltek: a benzinesek között a legkisebb az 1,4 literes TSI, a legnagyobb a 3,6 literes V6-os, míg a dízelek közül 1,6 literes, 1,9 literes és 2 literes TDI-k közül lehetett választani. Ebben az esetben kimondottan vételi preferencia volt a 2 literes CR TDI – a Passat is ilyen lett volna – és a manuális váltó. Bár az egyhatos TDI is remek konstrukció, a Superbet nem viszi elég fickósan, így a szintén tartósnak mondható, kétliteres tűnt az igaz útnak.
A PD TDI-k között is akad jó választás, de a kétliteres CR TDI-k tűnnek a legjobb opciónak. Dávid 2010-esébe az erősebbik, 170 lóerős, CBBB kódú turbódízelt szerelték, 350 Nm-es csúcsnyomatékkal. Létezik egy alacsonyabb teljesítményszintű, 140 lóerős és 320 Nm-es változat is, az is nyugodtan megvehető. Itt érdemes megjegyezni, hogy mivel modern dízelről van szó, még egy a tesztben szereplő autóhoz hasonló, kiemelkedően jó állapotú darab is rejthet aknákat. Ebben az esetben olyan hibákról van szó, amik jobb hírű motornál is előfordulhatnak – magasnyomású szivattyú, turbó és ehhez hasonló elfáradó alkatrészek –, a javításuk pedig szinte mindig zsebmetsző mutatvány. Ezért aztán érdemes megbízható helyen átvizsgáltatni a kiszemelt autót, hogy csökkentsük a kockázatot.
Ebben a motorban a számláló szerint 331 ezer kilométer van, ami az állapota és a felhasználás módja miatt reálisnak tűnik. Ez a konkrét motor nagyon szépen, egyenletesen járt, minden fordulaton nagyon jól húzott, az égvilágon semmi jelét nem mutatta annak, hogy bármennyit is kopott volna. Sőt, a kraft gyanúsan soknak tűnt, a magyarázatra viszont csak gyanakodunk. Ez a motor már érintett volt a dízelbotrányban, így ez a Skoda is részt vett a visszahívásban, ahol megkapta a javított, immár nem csalós szoftvert. Azt mondják, hogy a legális szoftver ront az autók menetteljesítményén, így van, aki lép, és inkább átprogramoztatja utólag. Ennél az autónál még egy matrica is a gyanús volt a csomagtérajtó sarkában, viszont a céget nem találtuk meg.
Szóval elég állatul megy ez a Superb, és ahogy vezetem egyre inkább biztos vagyok benne, hogy Dávid igen jól választott. A futómű bár gyárilag kényelmesre hangolt, hajókázós darab, amikor kell, akkor stabilan tart, semmilyen rendellenes hang, kopogás, bizonytalanság nincs. Ez elég meglepő lehetne, de ha belegondolunk, hogy ez a Skoda csak idén februárban érkezett Németországból, ahol valószínűleg céges autóként futott, és rendszeresen szervizelték, ráadásul autópályán használták nagyrészt, már egy kicsit kevésbé tűnik mindez sci-finek.
A vezetési élmény jóval kevésbé adta, mint a hármas Octaviáé, vagy épp a VII-es Golfé, mivel a Superb jóval utazósabbra, még azoknál is kényelmesebbre hangolt batár, ami az én ízlésemnek néha kicsit túlzottan puhán rugózott. Nem kétlem, hogy ezt sokan imádni fogják benne, de nekem nem jött be. Ugyanakkor a kormányzás ebben is váratlanul jó volt: pontosnak érződik és még visszajelzések is vannak. Nyilván nem egy Civic Type R vagy egy MX-5 kezelhetőségét kell belelátni, de egy ekkora, közel 1,6 tonnás kombihoz képest meglepően élénk a kormányzása.
Annak ellenére, hogy állatul megy, hatalmas a térbeli kiterjedése és nem is kimondottan könnyű, szinte alig eszik. A tulaj közepesen hosszú távokon használja általában, de mivel családi mindenesről van szó, gyakorlatilag minden táv és helyszín beesik néha. Autópálya, főút, város, meg ami még. A vétel óta 6,8 literes az átlag, ami mindenhonnan nézve igen derék, de abból a szempontból különösen, hogy manapság elég sok szerényebb méretű, kisturbós autó is könnyedén lenyel 8 litert 100-on.
A fogyasztás tehát nem robbantja fel a családi kasszát, és szerencsére az alkatrészek árai se vészesek. A lengéscsillapítók, fékek, és egyéb kopó, fogyó alkatrészek ára átlagosnak mondható. Azonban ha például kettőstömegű lendkereket kell cserélni, vagy kuplungszettet, az mindenképp zsebbe nyúlós, de egy modern dízel esetén ez más autónál is ehhez hasonló nagyságrend. Ugyanakkor a gumik ára nem rossz: egy szett Hankook gyári simán megáll 120 ezer forint alatt, ami a mai árak mellett kimondottan baráti. Mindez így jól hangzik, de egy nagyobb egység hibáját nem tartalmazza az iménti lista, ami egy ilyen korú autónál még akkor is tényező lehet, ha egyébként egy jó állapotú példányt zsákolunk.
| Skoda Superb II 2.0 TDI alkatrészárak | |||
| Alkatrész típusa | Alkatrész márkája | Kiszerelés | Ár |
| Első lengéscsillapító | Bilstein | 1 db | 43 500 |
| Hátsó lengéscsillapító | Bilstein | 1 db | 30 374 |
| Első féktárcsa | Bosch | 1 db | 37 230 |
| Első fékbetét készlet | Bosch | Készlet | 29 807 |
| Vezérműszíj készlet | Contitech | Készlet | 101 989 |
| Kettőstömegű lendkerék | Sachs | 1 db | 236 989 |
| Kuplung szett | Valeo | Készlet | 280 655 |
| Nyári gumi (225/45R17) | Hankook Ventus Prime 4 | 1 db | 28 990 |
| Téli gumi (225/45R17) | Hankook Winter i*cept RS2 | 1db | 34 990 |
| Légszűrő | Alco | 1 db | 4 188 |
| Olajszűrő | Mahle | 1 db | 4 092 |
| Motorolaj | Eneos Ultra 5W-30 | 4 liter | 12 795 |
Sokféle autó jöhet szóba, ha egy nagy, dízel kombit szeretne valaki, a konszernen belül különösen nagy a választék. Utóbbinál maradva a Superb mellett még szóba jöhet például a Volkswagen Passat hetedik generációja, vagyis a B7-es. Konszernen kívülről nézegetve látótérbe kerülhet a Ford Mondeo vagy épp az Opel Insignia.
Ez a 2010-es Skoda Superb így, a magyar szemnek soknak látszó 331 ezer kilométerrel, elég jól extrázva kereken 3 millió forintba került. A kínálat egyébként 2 milliónál startol, de annyiért még jóval hervadtabb példányokat találunk. A 4,85 méteres Skodánál 9 centivel rövidebb B7-es Passatok ára 2,5 milliónál kezd, és akadnak 3 millió körül hasonlónak ígérkező darabok, Dávid közeli tapasztalata alapján még 3,5 millió forint környékén se egyszerű tényleg jót találni.
A 4,83 méter hosszú és 2,74 méteres tengelytávú Opel Insignia kombi látszólag csak centikre van a Superb méreteitől, a valóságban a térkínálat szempontjából az egy szűk verem hozzá képest. Mivel a híre sem túl jó, ez az árakon is meglátszik: az első, hasonló évjáratú, 2 literes dízellel szerelt kombikat 1,5 millióért mérik. Az első ránézésre is értelmesebbnek tűnő darabokért minimum 2,5 millióig kell nyújtózni.
Mondeo kombik alatt is roskadozik a piac, rengeteget kínálnak eladásra, így aztán van választék bőven. A 4,84 méter hosszú gigantikus, 2,85 méteres tengelytávú – ez 9 centivel több még a Superbnél is –, harmadik generációs Mondeo méretben kecsegtető, de ez a típus se tartozik a legjobb hírű autók közé. A 2 literes dízellel szerelt kombik ára az Insignia áraihoz hasonlít: az alja másfél, az első normálisan kinéző példányokért pedig minimum 2,5 millát kell fizetni.
Manapság brutális kínálat van a nagy, dízel kombik piacán, az árak pedig ennél az évjáratnál 2,5 millió és 3,5 millió körül alakulnak. Az látszik tehát, hogy a Skoda Superb nem a legolcsóbb választás a piacon, viszont minőségben és térkínálatban egy igazán jó ár-érték arányú típusról van szó. Az pedig sajnos az összes, itt felsorolt autóra igaz, hogy vásárló legyen a talpán, aki ekkora merítésből ki tud választani egy igazán jó darabot, amire sokáig nem kell vagyonokat költeni. Dávid Superbje egyelőre nagyon bíztató, de azt gyanítom, hogy ilyen szép, 13 éves dízelből jóval kevesebb van, mint szemétdombból.
Nekem kellemes csalódás volt a Skoda Superb, nem is ültem előtte még második generációsban, és meglepett, hogy mennyire rendben van a típus. Bejön a karaktere, még úgy is, hogy van benne valami sutaság, de pont ez ad hozzá egy kis extrát, amitől szerethetőbb autónak tűnik. Az igazi fegyvertény azonban a nyers funkcionalitás és a váratlanul jó minőség: komikusan óriási a beltér, szinte már furgonosan nagy a csomagtér és az autó szinte minden eleme sokkal méltóságteljesebben öregszik, mint vártam. Ne feledjük, hogy ez itt most a korához képest egy kiemelkedően jó állapotú Superb, de ezt fogjuk fel pozitívumként: nem reménytelen a sokat futott, nem fiatal dízel kombik tömött piacán se kihalászni egy tényleg remek autót.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
