Menetrpróba: Ford Bronco Badlands és Outer Banks

A Ford egy korábbi periódusában elképzelhetetlennek tűnt a Bronco visszatérése, az meg pláne, hogy ha limitált mennyiségben is, de Magyarországra is elérjen a termék. Aztán jöttek a Raptorok, a Ranger pickupok már-már F-150 méretben, valamint a felismerés, hogy a Ford valójában egy globális márka, az emberek pedig imádják a nagy járműveket.

Igaz, a Bronco Raptor nem jön majd felénk a hivatalos csatornákon keresztül, de a kipróbálásuk után azt gondolom, a terepre szánt Badlands, illetve az inkább az imázsra játszó, de így is elég sokat tudó Outer Banks verziók is bőven elegek lesznek a hazai piacra. Kevés ilyen szórakoztató terepjáró kapható manapság, a Bronco pedig egész más közönséget szólít meg, mint mondjuk a szerintem szintén remek Ineos Grenadier. Az ár/érték arányt nézve a Jeep Wranglernek is van miért aggódnia.

Ha nem is sokkal, de a Bronco nagyobb, mint egy Mercedes G-osztály. A Grazban gyártott német terepjáró mostanra egy mindent tudó vetítőgép, a Dearbornban épített amerikai pedig egy olyan létraalvázas óriás, aminek fényezésének épségéért gyéríteni kell a Tokod-Ebszőnybánya Motocross pálya nyáron elburjánzó növényzetét. A hasmagasság 259 mm, a sarkokat jelző lekötő pontok 68 kilót bírnak, a lengéscsillapítók pedig sárga Bilsteinek a Raptorok több karbantartást igénylő Fox Racing egységei helyett.

A beltér egyszerű, a funkciók egyértelműek, az összeszerelési minőség jó, a keret nélküli ajtókat pedig csak csodálni lehet. Két csavar tartja őket a zsanérnál, és bár itthon közúton nem lehet ajtók nélkül közlekedni, a hat leszerelhető elemből négy befér a csomagtartóba is. Tehát vagy az egész tetőt visszük, vagy mondjuk a négy ajtót.

Őszinte, kifinomult és átgondolt gép a Bronco, és talán ettől a kombinációtól olyan szerethető az első perctől fogva. Aztán az is kiderül róla, hogy pillanatok alatt szétkapható, az elemek alatt pedig csak a puszta fém van, de abból jó sok. Ez megnyugtató, ami pedig a technológiát illeti, a Ford komolyan veszi a G.O.A.T. rendszerét, vagyis a Goes Over Any Type of Terrain szlogent is.

Bár az Outer Banks az életmód-rajongók fegyvere zárható differenciálművek nélkül, műanyag lökhárítokkal és könnyen felakasztható fellépőkkel, én azért nem írnám le olyan könnyen, mert a V6 563 Nm nyomatéka és a tízsebességes automata a felezővel nagyon sok szituációt megold már önmagában is. 2H-ban huligán, 4H-ban még mindig sok mindenre elég, 4L-ben pedig 64,33:1 a kúszófokozat, ami 6 km/h-t jelent 2,400-as fordulatszámon.

A Badlands ehhez képest a teljes csomag, acél lökhárítokkal, elől-hátul zárható diffikkel, magas és erősített küszöbökkel. Van benne az első stabilizátorrudat kioldó rendszer az igazán nagy gödrök ellen, valamint a felezője is egy elektromechanikus kétfokozatú szerkezet, ami automatikusan vált a két- és négykerékhajtás között. Egyébként minden Bronco egyedi gyártási plakettel támad az utastérben, ezzel is hangsúlyozva, mennyire limitált kiadás.

Személy szerint a Suzuki Jimnyt tartom az ideális terepjárónak Magyarországon, ám az mostanra egy haszongépjármű, és amúgy sem abban a ligában játszik, mint a 335 lóerős, grafitvas-blokkos twin-turbó Bronco. Csak azért merült fel bennem, mert a kétméteres szélességgel a terepen használt Fordok fényezésére előre keresztet vethetünk. Pedig a zöld, vagyis az Eruption Green Metallic gyönyörű.

A mindenhol fellelhető lovacskás logók mellett van az autóban egy csomó elrejtett utalás, többek közt az eredeti Bronco prototípusok tesztelési helyének koordinátái is. Nem mondom meg, hová dugták, de az internet biztos segít.

A hajtáslánc tekerő közepén található gomb aktiválja az egyik legnagyobb trükköt, a terepezést, vagy legalábbis a meredek emelkedők leküzdését gyerekjátékká tevő egypedálos üzemmódot. A gázpedál felengedésével az autó megáll, majd újra elindul, ha újra megnyomjuk a pedált. Nagyjából bármilyen szögben, a fékezés teljes automatizálásával.

Az off-road tempomat akár 31 km/h-t is enged, a terepes kanyarodási asszisztens pedig úgy osztja szét a nyomatékot, hogy akár negyven százalékkal is csökkenthesse a fordulókör méretét, leginkább egy kontrollált farolással.

Talán mondanom sem kell, hogy az elérhető kiegészítők listája igen hosszú a Bronco-családhoz, a tetőkapcsolók pedig a Ranger Raptorhoz hasonlóan készen állnak az extrák bekötésére. A beltér is tele van rögzítőpontokkal, és a 12 colos központi érintőképernyő ellenére a vizet is jól bírja a kabin. Legalábbis ezt állítja róla a gyártó, mert mi most csak finom porral szórtuk meg, újra és újra.

A kamerákkal, a SYNC 4-es szoftvercsomaggal, valamint ennyi rendes mechanikus szerkezettel a retro köpeny alatt talán a Broncóval a legkönnyebb a terepezés, ha a méreteivel tud mit kezdeni az ember az adott környezetben. Az ajtók pedig nem csupán menők, de roppant könnyűek is, úgyhogy tényleg bárki extrém nyitott off-roadert csinálhat a Fordjából, saccra tíz perc alatt.

Nem lennék meglepve, ha nagyot futna a termék itthon is, de hamarosan rendesen is teszteljük az egyik Bronco Outer Banks kiadást, úgyhogy készüljetek fel az életmódosnál egy kicsit merészebb megközelítésre, akár van differenciálmű, akár irigykedünk a Badlandsre. Addig is csak azt erősíthetem meg, hogy a Bronco nem csupán remek játék, de jól kitalált munkaeszköz is. Kár, hogy kéne hozzá Utah, Arizona, Kalifornia, vagy éppen a Sziklás-hegység Coloradóban. Egy volt bányában, egy technikás motocross-pályán kvázi 4H és nagy gáz, vagy 2H, és még nagyobb. Nem bánja, és ezzel a hajtáslánccal a vezetője sem fogja.