Menetpróba: Mini Countryman - 2024

Az egész Mini márka megújulás előtt áll, persze még nem a 2030-as elektromos átálláson lihegnek, csak előkészítik. Tavaly nagy volt a csend, de 2024-ben a teljes modellpalettájukat felújítják. Ez a kijelentés álom egy jó marketingesnek, miközben valójában 3 modellről van szó, ha szigorúan vesszük. Van a klasszikus Cooper, a nagyra hízott SUV Countryman és a mind stílusában, mind méretében hamarosan a kettő közé ékelődő elektromos Aceman.

Az átállás során három alapelvet tűztek ki: a digitalizációt, a go-kart feeling megtartását és a kis ökológiai lábnyommal való működést. Utóbbi azért fontos, mert mind a Cooperből, mind a Countrymenből lesznek tisztán elektromos kivitelek is, illetve az Acemanből eleve nem is lesz más. Két előbbi modellnek valószínűleg ez lesz az utolsó generációváltása, melyben még lesznek belsőégésű motorok, hiszen 2030-ig még nagyjából 6 év van, ez pedig pont egy egészséges modellciklust jelent.

Tudja, hogy nagy és élvezi

Egészen a festői Vecsésig utaztunk ezekért az infókért, ám nekünk most inkább a Countryman volt az érdekes, hiszen azokat vezethettük is, méghozzá egy sima C és JCW változatot hoztak el nekünk. Előbbi a polgári Mini SUV, míg másik a kanosra hergelt vaddisznó John Cooper Works (JCW) változat, egyértelmű, hogy melyik izgatott jobban.

Bár külsőre egyiket sem gondolom unalmasnak és kicsit örülök is, hogy még tudják hova ragozni a klasszikus Mini formát. Még mindig nem unalmas ez a stílus, benne vannak a klasszikus Mini jegyek, miközben egyértelműen valami nagyon modern eszköz áll a rendelkezésedre. A belső kialakítás ezt még tovább emeli és nem csak a modernitást, de a klasszikus formákat is szem előtt tartották. A középre állított kijelző mindig is szerethető volt, most sem engedték el, csak becsomagolták 2024 fejlettségével.

A dizájn és a stílus minden csavarjában Mini, csak az autó méreteiben nem. A friss Countryman 14 centit nőtt az elődjéhez képest (4,45 méter hosszúra), ami elég nagy lépés. A helykínálat parádés, nagyon kényelmesen elférek magam mögött is és nagyjából 10 centi hely marad még a térdem előtt. A műszerfal nagy és bumfordi, az ablakok pedig kicsik, ezért enyhén tankos élmény vezetni, de még így sem tör rád a klausztrofóbia, inkább a biztonságérzet. Ha már a család befér, akkor a cuccaik is: hátul van 460 liter raktér, sőt ez akár 1450 literesre is bővíthető az ülések ledöntésével - igaz akkor a család otthon marad.

Tehát a nagy Mini, minden, csak nem mini. Baj ez? Nekem nem, hiszen ma már nem egy egyszerű, olcsó válságautó kell legyen, hanem egy jól használható divatcikk. Ezt pedig remekül tudja, sőt, még rá is játszik. A Countryman szerintem egy ideális családi autó lehet, ha valakit megnyert a formája.

Fedélzeti DJ, robotkutya és lövöldözős autóverseny

Az angolok rájöttek, hogy egy olyan márkán ülnek, aminek a célközönsége nagy számban impulzusvásárló. Ez azt jelenti, hogy emberek meglátják, szerelembe esnek és megveszik az autót. Miért? Mert megnyerő, szerethető, jópofa és végtelenül kedves. Olyan szinten, ami egyeseknek már bazári lehet, de nekik van más, nem kell mindenkinek Minit venni.

Ilyen az, hogy a központi OLED kijelzőn futó 9. generációs operációs rendszer rendkívül képlékeny dizájn szempontjából. Nem csak, hogy 7 nagyon menő téma közül választhatunk, de ha akarjuk, akkor könnyedén személyes ízlésünk szerint alakítható a rendszer. Háttérkép? Amilyet csak szeretnél, akár váltogathatod is heti rendszerességgel. Apróság, de más ilyet nem nagyon csinál. A másik a Spyke nevű digitális kutya, mely az autó személyi asszisztense. Nekem a Microsoft Word ikonikus gémkapocs figurája ugrott be, ám Spyke akár hangvezérléssel is előhívható – csak annyit kell mondani, hogy: Hey Mini.

A rendszerben egy rakás gaget is elrejtettek, ilyen például a személyre szabott DJ felület. Egy zene lejátszása közben akár egy forgó bakelitté is változhat a kör alakú fedélzeti számítógép, és az ismert mozdulatokkal scratchelhetünk. Unaloműzésre van még osztott képernyős autós játék, amiben nem csak versenyezni, de lövöldözni is kell – ilyenkor a telefonod a joystick. Lehet károgni, hogy miért kellenek ilyen funkciók egy autóba – ezek menet közben nem működnek –de miért baj, ha van? Ettől is egy kicsit egyedibb és biztos vagyok benne, hogy sokak szemében szerethetőbb lesz a márka.

Ezt az érzést fokozza majd, hogy nem csak belső személyreszabhatóságról van szó. Az autó első és hátsó fényszórói is képesek más-más üzemmódban világítani, gondolok itt a nappali menetfényre. A hátsó lámpában lehet Union Jack vagy valami sportosabb dizájn, míg elöl is állíthatjuk, hogy hol világítson a hexagon LED egység.

Villany, dízel, benzin és nagyon benzin

Még mindig sokakban van szkepticizmus a villanyautókkal szemben, de ez a réteg fogyóban van. Viszont amíg lehet, addig a gyártó mindenkit kiszolgál és ezért az 3. generációs Mini Countryman még nem dobja el a teljes motorválasztékot. Plug-in hibrid már nincs, viszont van hagyományos benzines egy 1,5 literes, háromhengeres, 156 lóerős turbómotorral, ami váratlanul nem kellemetlen. Ezen egyébként van egy lágy hibrid rendszer, amivel megvan a 170 lóerő, ám jelenléte inkább a fogyasztásban köszön vissza. A motortér többnyire magában tartja a működés zaját, ám a háromhengeres BMW motor még fordulaton sem emlékeztet egy haldokló kávédarálóra, a JCW pedig egyenesen csúcs.

Rendesen orgazmikusan viselkedik a 2 literes, négyhengeres turbómotor, de 300 lóerővel és 400 Nm nyomatékkal legyen is benne akarat. A karakter állati jó, csak turbónyomás alatt haldoklik kicsit, de ez belefér. A váltó nem csapja agyon, fickósan pakolássza a fokozatokat és visszagangolásnál úgy röfög a kipufogó, mint egy náthás vaddisznó. Nagyon klassz hangja van és még a turbósivítás mellett a lefújást is lehet hallani úgy 70-ig, ami egy hozzám hasonló autóbuzinak nagy élmény.

A JCW ráadásul külsőre is jóval agresszívabb, a kormányzás pengébb és a futómű is feszesebb, miközben nem műti ki a vesekövemet, a futómű is remek kompromisszum. Ebből a szempontból nekem nagy meglepetés volt a dömper Mini, hiszen a márka modelljei alatt gyakran nagyon kemény a futómű.

Az első igazán német Mini

Érdekesség, hogy az új Countrymant már Németországban, egészen pontosan Lipcsében gyártják. Ez először van így a márka történetében, bár szerintem az értékéből nem vesz el – főleg a vásárló szemében. És ha már az értékről van szó, akkor érdekes, hogy a Countryman egyszerre drága és nem drága. Hiszen mint hagyományos kompakt crossover, nem olcsó, ám mint divatcikk, meglepően kellemes.

A legegyszerűbb Countryman C 13,5 millióról indul, bár már ez sem fapad. Az S ALL4 karcolja a 16, a JCW ALL4 pedig túllövi a 20 millió forintos nyitóárat. A dízellel köthetünk még jó üzletet, mert már 14,7 millióért elérhető, ám az E 17,1-ról, az SE ALL4 19,6-ról indul. Én értem, hogy ez elsőre soknak hangzik, az is, ám itt főleg azért fizetünk, mert egy ennyire szerethető divateszközt kapunk egy tradicionális angol gyártótól. Csupa izgalmas részlet, vagány megjelenés és finom német technikáért ez jó ár, hiszen egy Volkswagen Tiguan jelenleg 14,5, egy Opel Grandland pedig 14,2 millió forintról indul. Azok is jó autók a maguk nemében, de egyet nem tudnak. Nem Minik.

Pedig ahhoz jár a klasszikus brit kisautós dizájn, a körműszer középen, az álló kilincsek és szellőzők, a mintás, szövet huzat a műszerfalon és az, hogy már nincs hagyományos bőr a beltérben, csak vegán eredetű bőrök. A Mini márkaidentitását könnyű meghatározni és ezt az új Countryman csak tovább erősíti majd. Én eddig is nagyon szerettem a márkát, a menetpróba óta viszont még lelkesebb vagyok.