Tartósteszt: Fiat Idea Emotion, Dualogic - 2005.

Mindenki másképp fura. Én - többek között - úgy ütöttem be a fejem, hogy amikor valamit mindenki kánonban szid és óva intenek tőle még a sarki fűszeresnél is, akkor azt nekem ki kell próbálnom. Az empirikus tapasztalásban hiszek, na! Mert, amit egyként szidalmaz a közösség, az vagy valóban hülyeség, vagy valami olyat tud, amit a többség nem ért. A meg nem értett zsenik pedig mindig előrébb viszik a dolgokat. 

Tavasszal úgy éreztem, hogy nincs elég probléma az életemben, intéznem kell magamnak egy jó cupákos szopórollert. Nem csoda, a Puntóknak egy szavuk sincs soha, néha kérnek egy kopó-forgó alkatrészt gumicukor árban, aztán békén hagynak évekig. Így rájuk nem számíthattam az önsorsrontásban. 

A Fiat Ideákkal viszont egy évtizede üldöz a sors. Még 2013-ban használtam egyet a hanyatló nyugaton napi szaladgálósnak, már akkor biztos voltam benne, hogy itthonra is kell egy ilyet rendszeresítenem öreg koromra, már csak a kényelmes beszállás miatt is. Ez ilyen, 40 felett már ezek a szempontok is játszanak. 

Szerencsére E-Manuelt sem kellett nagyon keresnem. A gondolat szárba szökkenésének napján meg is talált a hirdetés: Fiat Idea robotizált manuális váltóval, a kínálat legaljáról, 300 ezer forintért. Olasz is, robotváltós is, felfújt Punto is egyben. 

Annyira olcsó volt, hogy csak a karosszéria számított az átnézésnél. Rozsda nem nagyon akadt, az eladó pedig reálisan mérte fel a piaci helyzetét. Az autó millió körül ért akkor éppen, a váltója viszont bemelegedés után kidobálta a fokozatokat, a javítás félmillió feletti összeget is felemésztett volna a szakértelem korlátozott elérhetősége okán. Így inkább meghirdette a piaci ár harmadáért, egy lelkes szarolaszos majd jól jár vele alapon. Igen, az szerettem volna lenni én. Na, de vajon sikerült? 

Hazafelé még önerőből indult, megérkezni már csak vontatókötélen tudott. Az eladó diagnózisa helyes volt, ez a robotizált manuális váltó bemelegedést követően rendre üresbe váltott, majd alkalmanként bő 10 perces hűtést követően volt hajlandó csak újra üzemelni. Nem a legoptimálisabb interurbán utazáshoz, ennyire senki sem ér rá. Inkább hazarángattuk kötélvégen.

Tehát igaz az autós bölcselet, a robotváltó használtan nem jó vétel? 

A valóság szerencsére ennél differenciáltabb. Egy kis utánajárás és némi mágia a motortérben, aztán majd meglátjuk, mit tud ez a konfiguráció, nyugtattam magam hazavontatást követően. Persze mondogattam magamban a hobbiszerelők mantráját szüntelen: Én ezt élvezem! „Tényleg? A faszt!” A 30 fokos tavaszban senki sem élvezi a vasárnap délutáni vontatást, de hát valamivel meg kell magyarázni a megmagyarázhatatlant is, ugye. 

Közben kiderült a szervizelőzmény. Friss volt a kuplungszett az autóban, a szoftveres illesztés viszont elmaradt. Így nem csoda, hogy kidobálta a fokozatokat a robotika, azt sem tudta, merre van arccal előre. Nem ártott volna őt is tájékoztatni a kuplungozásról, úgy nem a kopott tárcsával és a nyeszlett szerkezettel kalkulálna... Végül kapott egy szoftveres kalibrálást, friss hidraulikaolajat, meg egy hibakódtörlést. Azóta köszöni szépen, jól vált. Télen legalábbis biztosan. A nyári problémáit majd orvosoljuk nyáron. 

Én régóta tudom, hogy a robotizált manuális váltó valójában a gondviselés egyik bonbonja, csak tudni kell befogadóan közelíteni hozzá. Kicsit olyan, mint a 7 fok Celsius, meg a téligumi esete. Mindenki tudja, hogy az úgy van, de azt senki sem tudná pontosan megjelölni, hogy miért.

A robotváltóval az a félreértés oka, hogy az autós újságírók megkapják pár napra (jobb esetben egy hétre) és mire ráéreznének, már vége is a tesztnek. Így nem mondhatnak mást, mint hogy bólogatós, lassú, rosszkor vált, sokat eszik, darabos, megszokhatatlan ésatöbbi. Az olvasók pedig inkább elhiszik a beszámolót, belevágni nem mernek, mert még a javítása is drága és macerás. Akinek meg ténylegesen van ilyenje és volt ideje hozzáadaptálnia az érzékszerveit, az köszöni szépen, imádja! 

A robotváltó ugyanis más. Nagyon más, mint amihez a manuális váltón cseperedett autós nemzedék szokott. Csakhogy, ez a másság valójában jó. Tökéletes egyvelege az előnyöknek, hátrányként pedig csak a drága javítás hozható fel a valóságban. Úgy képzeljétek el, mint egy olyan manuális váltót, aminél nem kell kuplungolni. Vagy egy olyan automatát, amibe bármikor beavatkozhattok kézzel is, de sem a fogyasztást nem növeli, sem a manuális csapatás élvezetét nem vonja meg a sofőröktől. 

Ha akarod, kuplungolás nélküli manuál, ha dugóban araszolsz, akkor meg full automata

A mindennapi közlekedésben egy ilyen robotizált váltó gyakorlatilag észrevehetetlenül végzi a dolgát. Nyomod a gázt, emelkedik a fordulat, a váltó pedig elvált. Hiszti, rángatás és bizonytalankodás nélkül. Én nem is értem, miért húzza mindenki a száját, amikor szóba kerül. Lehet, hogy ki kellene próbálni először, aztán lesajnálni? Lehet.

Az tény, hogy az első napokban az elindulás darabos, bólogatós, kelletlen tud lenni. Pont úgy, ahogyan egy automata dízelen jogsit szerzett zöldfülűnek a benzines manuál nem áll "kézre". Aztán egyszer csak összeáll a kompozíció, és kirajzolódik a nagykép: ez valójában baromi jó. Jé, már egy ideje nem is bólogat induláskor az autó. Hm, a fogyasztás is alacsonyabb a sima manuális váltóshoz képest. És még gyorsan is vált. Mi ez, valami tiltott okkultizmus? 

A "lassú" váltásról az emberi reakcióidő jut mindig eszembe. Ami 0,7-1 másodperc közötti. Bármit is tervezel tenni autóvezetés közben (például fékezni vagy kézzel-lábbal váltani), ez az idő mindenképpen eltelik a szándék megjelenése és a tényleges cselekvés között. E-Manuel mindeközben 0,78 másodperc alatt elvált bármelyik sebességből bármelyikbe. Vagyis mire a sofőr elhatározza, hogy sebességet fog váltani és a karért nyúl, a Fiatokba szerelt Dualogic fantázianevű robotváltó már végzett is, rég a következő váltást tervezgeti. És ez még a "lassú", polgári szoftver. A Selespeed verzió az Alfákban 0,60 másodpercet kér csak, a Ferrarik és Maseratik F1 váltója pedig beéri 0,22 másodperccel is. Én azért csínján bánnék azzal a lassú jelzővel.    

Hogy néz ki a matek? 

Az autó piaci értéke - a legmagasabb Emotion felszereltség és a jó általános állapot miatt - millió körül áll. A vételár a váltóhiba okán 280 ezrest emésztett fel. A váltójavítás nem kért pénzt, csak időt és típusismeretet. Ha mégis beütne a dögvész és elhalna a robotika, 450 ezresből beszerezhető a gyári felújított darab olaszföldről, a csere pedig nem rakétatudomány. Ilyen leosztás mellett nem is olyan rossz vétel. Már annak, aki szereti a szarolaszokat. 

• A fogyasztás remek, nyáron 6, télen 7 liter, ECO váltóüzemmódban. Konkrétan alig eszik többet pár decivel, mint a 200 kilóval könnyebb Sporting Punto, ugyanazzal a motorral és váltómechanikával. Mágia? Inkább a robotváltó áldásos hatása.
• Az alkatrész- és szervizárak kettes Punto magasságban vannak, vagyis nevetségesen olcsók. Így nagy kockázat nem rejtőzik a konstrukcióban, maximum egy kis kaland. 
• Az autó dinamikája megegyezik a klasszikus manuális váltós klónjainál tapasztalhatókkal. A 0-100 ugyanúgy 11,5 másodperc, a motor bármikor leforgatható tiltásig (6500-as fordulat), nem kell áldozatot hozni a kuplungnyomogatás-mentesség oltárán ezen a területen sem.

A tartósteszt nyomán én nem ijesztgetnék ezzel a Dualogic váltóval senkit sem

Akinek tele a hócipője a váltásokkal, de nem szeretne klasszikus automatát, annak mindenképpen ajánlott. Akár teljes áron is. Nem ok nélkül tették le a voksukat a Lancia marketingesei a "Dolce Far Niente (DFN) - Édes Semmittevés" fantázianév mellett anno. Mert amikor jó, akkor baromi kellemes útitárs egy ilyen váltóval szerelt autó. Amikor pedig rossz, akkor pont úgy javítható, mint bármelyik "luxusváltó". Vagyis drágán. 

Cserébe csak annyit kér, hogy ne felejtsd el, ez egy robotizált manuális váltós autó. Amikor átülsz egy ilyenbe, az első pár indulás valóban bólogatós lesz, a kanyarban-fékezve visszaváltás is meglep pár alkalommal. Aztán beszivárog a tudatalattiba, hogy mit is vezetsz éppen, onnan már flottul megy minden. 

Olyan dolgokkal kényezteti a sofőrt, mint a magas üléspozíció, a kényelmes ki-be szállás, az átlag feletti extrázottság, a meglepően kompakt kialakítás, vagy éppen a variálható egyterű beltér. Egészen jó kis vasak ezek, kár, hogy itthon rossz volt a marketingjük.A robotváltó egy plusz meglepetéssel is kedveskedik a sofőrnek téli útviszonyok közepette: tudja csúsztatni a kuplungot, akár második sebességi fokozatban is, így segítve a csúszós emelkedőkön való elindulást.

Aki pedig szemrángást kap a Fiat márkanév hallatán, annak ott az ikerklón, a Lancia Musa. Ahogyan Marci kollégám szavajárása tartja: a kastélybelsős Fiat. Annál léleksimogatóbb egyterűt nehezen tudnék említeni a használtpiacról. Az egyetlen dolog, amit valóban kerülni kell vásárlóként, az a rozsda. Na az tényleg szopóroller tud lenni ezeken a 20 éves olasz vasakon. Olyat sose vegyetek, amin hangosan csámcsog a vasoxid. Minden más olaszt ér közel engedni a garázsajtóhoz.