Használtteszt: Volkswagen Touran 2.0 FSI - 2004.

Késve érkezett középszerű sikertermék

A Volkswagen a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején túl sok erőforrást fektetett olyan ambiciózus tervekbe, mint a Phaeton, a W12, a Bentley, a Lamborghini és a Bugatti. Ezek mind izgalmasak, de nem hoztak (elég) pénzt a házhoz. Ha pénz kell, akkor a nép vágyait kell kielégíteni, amely ekkor egy dologért volt igazán megőrülve: a mini-MPV-kért, vagyis a kisebb egyterűekért. A Volkswagennek ilyenje nem volt.

A Sharan ugyan létezett '95 óta, de az egy nagyobb kategóriába tartozik, amit a Forddal közreműködve készítettek. Nekik ebből a kooperációból született a Galaxy. A kis egyterű hiányát végül Bernd Pischetsrieder vezetése alatt pótolták a Tourannal 2003-ban.

A Touran a Volkswagen-csoport első autója, ami az új A5 platformot használta, amely az V-ös Golf miatt lett ismert. A platform legnagyobb előnye a többlengőkaros hátsó futómű és a merev karosszéria. További új technológiák közé tartozik az elektromos szervokormány, az FSI közvetlen befecskendezésű benzinmotorok megjelenése, a 16 szelepes dízelmotor és a hat sebességes kézi váltó. Hétüléses verzióban is kapható volt, ezekkel együtt pedig a kategória legjobbja volt a német konszern új terméke a papírforma szerint, de csak egy rövid ideig.

Az újságírók dicsérték a futóművét, kormányozottságát és erőteljes dízelmotorját. Viszont ez kevés volt ahhoz, hogy a legjobbnak titulálják. Sokan nem szerették a már akkor unalmasnak tartott formát és stílust, a beltérben domináló műanyag elemeket, valamint a kicsit sem praktikus és embertelenül kényelmetlen harmadik üléssort. A kicsit később, de még ugyanabban az évben, megjelent Renault Scénic II sokkal minőségibb anyagokkal rendelkezett, kényelmesebb volt és külsőre sem úgy nézett ki, mint a 2001: Űrodüsszeia felborított monolitja.

Legyen bármennyire középszerű az elmúlt 22 évben mégis közel három millió darabot adtak el belőle. Ugyan éves eladások egyre csökkennek, de még mindig kapható, ami elég nagy szó 2025-ben, a SUV reneszánsz közepén. Ez nem marad így sokáig, már hallani pletykákat a modell búcsúztatásáról.

Svájcból, idős házaspártól

A mi Touranunkra még igaz is lehetne a svájci idős házaspártól felütés, mert élete nagy részét tényleg Svájcban töltötte, onnan is hoztuk haza, valamint hamarosan egy idős házaspár lesz a tulajdonosa, mert anyumék nem tervezik eladni.

Ez a mi svájci bicskánk, mert 2017 óta a családi flotta bármelyik autóját képes helyettesíteni. Ha csapatszállító kell, ha sok csomagot kell szállítani vagy csak messzire kell utazni: a Touran tökéletes választás.

Kevés autóról merem állítani, hogy második üléssorába kényelmesen elfér három felnőtt, de ez ilyen. Ehhez jön 662 literes csomagtartója, ami könnyedén elnyel egy hóeleji nagybevásárlást. Mindezt úgy, hogy a hossza nem haladja meg a 4,4 métert, tengelytávja pedig a 2,7-et. Viszonyításként a TC-nél közelmúltban megfordult tesztautók közül a sokkal nagyobb Kia Sorento büszkélkedhet ehhez hasonló méret-térkínálat aránnyal.

Műbőr ülései a vezető oldalit leszámítva jól tartják magukat. Feszességét nem vesztette el, párnázása nincs kivetemedve, vagyis továbbra is olyan kényelmes, hogy akár egy ezer kilométeres utat is ki lehet benne bírni - már tapasztaltam, ezért állítom biztosra. Ülésfűtése négyes fokozatban pedig kisebb túlzással ételek melegen tartására is alkalmas.

Nem egy féltett kincs, soha nem is lesz, de ez nem jelenti azt, hogy ne vigyáznánk rá. Ettől függetlenül egy lassan 22 éves autó, tehát vannak olyan alkatrészei aminél elkerülhetetlen az amortizáció: ilyenek például a gumihatású festékkel bevont műanyag elemek. VW-konszern korbetegsége, hogy az ilyenekről lekopik a bevonat, amitől ragadóssá válnak a műanyagok. Ezt a folyamatot nem lehet elkerülni, csak késleltetni.

Hatsebességes kézi váltója eredeti, a mai napig pontos, nem lötyög. Kormányzása is hasonlóan kifogástalan, viszont nehéz élményt találni vezetésében, még úgy is, hogy 150 lóerős, kétliteres szívó FSI motorja meglepően jól mozgatja a kasztnit. De egy családi egyterűről van szó, szóval nem is ez a lényege.

Amíg az autót Svájcban használták a kötelező szervizeken túl alig kellett vele foglalkozni. Ebben leginkább két dolog játszott fontos szerepet: főleg hosszú utakra használták és akkor sem városban, valamint a jelentősen jobb minőségű úthálózat. Az előbbi a motornak kedvezett, az utóbbi a futóműnek.

Amióta pedig Magyarországra száműztük, azóta jó pár alkatrészt cseréltünk:

• Üzemanyagszűrő ház
• Nitrogén oxid (NOx) szenzor
• Vezérlés elöl, hátul (220 ezer kilométer környékén)
• Vízpumpa
• Klímamotor
• Hűtő (210 ezer kilométernél)
• Rugók (220 ezer km-nél)
• Lengéscsillapítók (szintúgy)

A felsorolt cserék a klímamotor, vízpumpa és futómű kivételével típushibából erednek, ezekre érdemes figyelni, cseréjükkel számolni. Ezen túl az EGR szelep is szeret eldugulni, meghibásodni, ami a miénkben is kezd gallyra menni - ez azért van, mert leggyakrabban belvárosban vagy rövid távon használják.

A lista hosszúnak hangzik, összességében mégis megbízható konstrukciónak tartják (majd erre jönnek az olyan kommentek, hogy ez hülyeség, mert az övék darabokra hullott és már egy rákosrendezőnyi pénzt rááldoztak). De ha biztosabb konstrukció kell, akkor ott a világhírű 1.9 TDI-vel szerelt verzió. Ezen kívül kapható még az 1.6 FSI-vel és a 2.0 TDI-vel is.

Nem hagy mély nyomot a családi kasszán, ha szerencsés vagy

Egy 2.0 FSI motoros Touran értéke egymillió forintról indul, a teteje pedig három millió környékén van - ezek viszont már jó pár évvel fiatalabb, frissített modellek. Többségük bőven túl van a 200 ezer kilométeren, vagyis előélet ismerete nélkül bele lehet futni olyanokba, amelyeknél hamarosan előjönnek a típushibák - ilyenkor egy drága nagyszervizre kell számítani, de ha ezen már előttünk átesett, akkor szerencsével egy több évig hibamentes autóval gazdagodtunk.

Átnézve riválisait a Használtautón, a Touran csak minimálisan drágább, de úgy is mondhatnám, hogy jobban tartja az árát. Konszern testvére, a Seat Altea hasonló ársávban mozog, viszont a Renault Scénic II és a Toyota Corolla Verso használt értéke már alig éri el a három millió forintot. Valamint ne feledkezzünk meg az Opel Zafiráról, ami még egy méltó kihívó az egyterűek piacán, OPC-s verziója pedig kimondottan kívánatossá teszi.

2003-ban lehet, hogy középszerűnek tartották, hiszen nem kimondottan szép, nem a legtágasabb, de két évtized elteltével is közel olyan középszerűen jó, mint újkorában volt - ez pedig riválisaira már nem annyira mondható. Visszautalva szlogenjére, hogy mitől több, mint egy családi autó? Attól, hogy ennyi év után is tartja magát.