Kamucápa

Egy benzines és egy dízel motorváltozatot próbálhattunk ki, mindkettőt V6-os hengerelrendezésben. A háromliteres Otto-motorhoz hatsebességes kézi váltót kaptunk (ez rendelhető automatával is), a 607-esből már ismerős 2,7 literes HDI-hez hatgangos automatát (ehhez viszont nem rendelhető kézi). Van még a kínálatban egy 2,2 literes négyhengeres benzinmotor is, ami a limuzinban szerzett tapasztalataink alapján méltatlan lehet egy bő másfél tonnás GT-hez - ilyet most, ki tudja miért, nem is találtunk a tesztflottában.

A 407 Coupé mindkét hajtáslánccal ugyanúgy viselkedik: elutasít minden gyermeteg fickándozást, nem alázza meg magát azzal, hogy incifinci városi vagányokkal szemben felvegye a kesztyűt. A kézi váltó hozza a legendásan gyatra Peugeot-érzést, a japán AISIN automatája padlógázra előbb kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, aztán alaposan megfontolja, mi is a teendő, mielőtt munkához látna.

A V6-os motorokhoz 18 hüvelykes, 235-ös gumik járnak. A benzinessel még lehet is valamit bohóckodni indulásnál, de a dízel az automatával aszfalton minden trükk ellenére kizárólag elegánsan, csendben képes rajtolni, csikorgás kizárva. Az ESP 50 km/h-nál automatikusan bekapcsol, ami az autó durva orrnehézségét figyelembe véve nem is baj.

Házak, autók közé szorítva nem is valami mozgékony jószág, a fordulókör járdák között 12 méter átmérőjű. 100-120 km/h sebességnél vagyunk alaphelyzetben, ekkor kezdtem megérteni az autó karakterét. Csend, béke, nyugalom, esetleg JBL-hifi, és ha akarom, ugyanez 200-nál és fölötte is. Persze ilyet nem szabad csinálni, de hát mit tegyünk, ez az autó erre való, erre tervezték. Egyedül a változó rásegítésű elektrohidraulikus kormányműtől féltem kicsit az emberiséget: nagy tempónál is túl könnyen, túl kis mozdulattal lehet túl nagyot rántani az autón. Ha apu ivott, és kivételesen átadja a rutintalan anyunak a kocsit, előtte szóljon erről neki, nehogy egy megijedésből szalagkorlát-szakítás legyen az autópályán!

A 407-es szedánhoz képest az első nyomtáv a V6-os Coupéknál 23, a hátsó 46 mm-rel szélesedett, az autó szabad magassága a rövidebb rugók miatt elöl 10, hátul 23 milliméterrel csökkent. A vezetőülés legalsó pozíciója is lejjebb került két centivel, így még jobban érzékelhető, ahogy a széles gumik tempós kanyarokban is biztosan íven tartják a kasztnit.

Céltalan vadulás tehát kizárva, a 407 Coupét terelgető célközönséget (yuppie-k, akiket lenyűgözött a forma, középkorú szülők, akik végre megszabadultak gyerekeiktől, lelkes Peugeot-fanatikusok, akik megajándékozzák magukat az újdonsággal, ilyesmi) inkább a beltér és az elektronika próbálja meg elkápráztatni. Sport, Sport Pack és Griffe felszereltségben kérhető az autó, az igazán exkluzív 407 Coupé memóriás, akár világosszürke vagy bordó bőrülést és bőrrel kárpitozott műszerfalat, kanyarkövető xenonlámpát, navigációt, automata ablaktörlőt, világítást, Bluetooth-kapcsolatot is kínál; fura, hogy a sok szolgáltatás közt nincs ott a hangvezérlés lehetősége. Minden 407 Coupé utasaira hét légzsák vigyáz.

Elöl pazar a térkínálat, két langaléta újságíró is elfért egymás mellett, sőt, akár egyszerre könyökölhettek is a középső karfán! Hátul a lábér még épp elegendő ahhoz, hogy ne kritizáljam meg - bár rezeg a léc! -, 181 centim azonban csak úgy férne el normálisan az első ülések mögött, ha a tetővonal harmonizálva a fejemet is lecsapatnám. És nagy szívfájdalmam, hogy nem lehet leengedni a hátsó ablakot, ez olyan apróság, ami elkelne az ablakkeret nélküli, szélesre táruló ajtók mögé.

Forintban egyelőre nem tudunk árat mondani, de a nyugati piacokon már rendelhető az autó. A 2,2-es benzines 28 900, a benzines V6 kézi váltóval 33 80, a V6 automatával függetlenül attól, mit szürcsöl, 35 300 euróba kerül. Természetes ellenségeként hirtelen az Alfa GT-t tudnám említeni, ami hasonló teljesítményszinten hasonló piacon hasonló árfekvésben mozog, de a 3-as kupé-BMW hasonló teljesítményű modelljei sem sokkal, egy-kétezer euróval drágábbak csupán. És ez akkor is csak egy Peugeot, az általam sokszor kiátkozott 206-os bajuszkapcsolókkal és a C5-407-607 egyenközépkonzollal.

És most nem tudok dönteni a Nagy Kérdésben. Ezúttal igazán kíváncsian várom az Ezerfejű Cézár állásfoglalását: mit gondolnak Önök, hogy sikerült a Peugeot modellváltása?