Jumurdzsák visszavág

2003.06.04. 08:28

Fiat Albea, fiatal Bea, höhö, mondja a magyar piac, amikor a reklámokban először találkozik az új olcsó szedán nevével. Node sebaj, hiszen hol is van ez a kis gixer az Almera Tinó-hoz, vagy régmúlt Seat Rondá-jához képest.

 
 

No comment, a névvel nem játszunk többet. Inkább szálljunk gyorsan, kíváncsi izgalommAL BE Az autóba, amely nagyon is érdekes lehet az árérzékeny és méretigényes magyar piac számára. Mert ez viszonylag nagy kisautó, 4186 mm hosszú, 1703 mm széles és 2439 mm a tengelytávolsága. Az 515 literes csomagtér pedig egyértelműen a kategória legnagyobbja, még a Renault Thaliáé is kisebb 5 literrel.

 
   
   

Az autó kívülről nem bántja a szemet - igaz, nem is nyújt semmi különöset; egy Világautónak nehezen lehetnek karakteres stílusjegyei. Márpedig az Albea ugye gyakorlatilag egy Palio limuzin. Olaszos design-nak nyoma sincs, az Albea leginkább egy hároméves koreai négyajtós benyomását kelti. Az egyetlen érdekességet a kékesen csillanó index-izzók adják - no meg a magasan álló karosszéria alatt kissé hitványnak ható 14 collos, 175/70-es gumikkal szerelt gyári kerekek. Az autóba beülve viszont már igen érdekes disszonanciákat figyelhetünk meg.

Finom, kék plüssel borított fotelekben foglalhatunk helyet, az üléspozíció a deréktámasszal és a kedvemrevalóan könnyed, utoljára a Citroen Xsarában tapasztalt teleszkópos magasságállító karral a sofőr számára nagyon kényelmessé alakítható. Az utasoknak sem lesz nehéz mukkanás nélkül tűrni több száz kilométeres túrákat is akár: a hátsó ülések kifejezetten kényelmesek és a lábtér is elegendő marad átlagos termetű elöl pöffeszkedők esetén.

 
   
 

Hátul középen azért az Albeában sem öröm az élet: se fejtámla, se automata öv, viszont hogy ne érezzük túl jól magunkat akkor sem, ha csak egyen vagy ketten kerülünk hátra, kartámasz sincs. Van viszont hamutartó a jobb hátsó ülésen (a balon nincs), és van számtalan tárolórekesz különböző alternatív funkciókkal: szenteltvíztartó és lábmosó a műszerfal tetején, távcsőtartó a kormány alatt balra, tízescsomag-zsebkendőtartó a középkonzolban és még rekeszek és még zsebek mindenfelé.

 
   
   

A padlószőnyeg, a tetőkárpit kellemes, finom anyagból készült, az ajtókra is elegendő textil jutott. No de a műszerfal! Ilyen kopogós műanyagot már nagyon rég láttam, viszont ennyire sorjásat talán még soha. Ráadásul az egész kialakítás a Volvókat idézi fel az ember fejében (szürke keretben világos, enyhén szögletes keretbe foglalt műszeregység, kissé a vezető felé fordított középkonzol), de az imitáció csak annyira hiteles, amennyire Bud Spencer és Terence Hill indiánokat gyilkolt a Vadnyugaton. Az ajtók zsanérján a XXI. század legigénytelenebb hegesztése figyelhető meg -stabil technológiai fegyelmet sugároz, hogy valamennyi hegesztés egyformán ronda. A török üveggyártás sem állhat a helyzet magaslatán, mert a szélvédő kivételével valamennyi ablak erősen torzít.

 
   
 

Van a HL-felszereltségben gyári rádió is. A Blaupunkt mintha tartana az Albeával való együttemlegetéstől: a logót jó mélyen elrejtették a kazetta-bedobó fedelére, úgyhogy eleinte nem is tudtam, milyen márkának szidom a nagyon rossz kezelhetőségét és dicsérem a viszonylag jó hangzásvilágát.

Ne csak nézegessük és hallgassuk az autót, menjünk is vele! A 76 lóerő 5000 1/min-nél és a 114 Nm 4000-nél nem tűnik rossz értéknek - főleg nem egy 1.2-es motortól -, de az Albea azért messze nem megy úgy, mint a hasonló motorral és hasonló paraméterekkel rendelkező, szintén 16 szelepes Punto. A motor az 1040 kilóval és az Euro 3 szmötyi-kibocsátási szabvánnyal is megbirkózik, másra már nem marad ereje.

 
   
   

A gyári adatok szerint 13,5 másodperc alatt kellene 100-on lennie - nekünk ezt az értéket nem sikerült reprodukálnunk. Középhosszú egyes, hasonló, 97 km/h-nál végződő második fokozat, melynek kiforgatása végeérhetetlennek tűnik, majd egy rántással a harmadik - és már benne is voltunk a 14. másodpercben. A leszabályzás 6700 körüli fordulatszámon érkezik. A rajtolás, a gyorsulás, a gyors kapcsolgatás amúgy sem okoz nagy örömet: nagyon könnyű, határozatlan fogáspontú kuplung, szinte semmi alapjárati nyomaték, szintén pillekönnyű, de annál hosszabb járatú gázpedál és lassú gázreakció - bár a váltó nem rossz, az majdnem olyan jó, mint a kettes Puntóé. Amit viszont nem vártam volna az Albeától: 175-öt mentünk vele óra szerint (a gyári csúcsérték 167 km/h), és még egy pici tartalék volt is a motorban.

<

>