Persze ez az autó nem való ilyesmire. Az Albea családi
jövés-menésére való:
telekre járáshoz, gyerekszállításhoz, munkába menni - néha
egy-egy leruccanásra a nagymamához a magyar viszonyok közepette
megfelelő partner. 47 literes tankja ritkán kér inni: 6,66 litert
sikerült vele megetetni normál használatban (100-140 közötti utazó
és ź-nyi város), de agyongyötörve, végsebességet és
kanyarstabilitást, kitörési hajlamot és gyorsulást nézegetve is
7,77 liter volt a legtöbb, amit ledugtam a torkán.
Apropó stabilitás: az Albea terepjáró képessége meghökkentő,
az ember megesküdne rá, hogy akár be is tud feküdni a kocsi alá (de
nem, megpróbáltam). A felfüggesztés kórosan lágy, a csillapítás
minimális - ez viszont országúton nagy hátrány. Az Albea
Wartburgszerűen képes billegni, az egyenesfutás 70 felett pedig a
legkisebb szellőre megszűnik. A 175/75-ös, semmitmondó márkajelű
csikorgós gumik semmit nem tesznek a helyzet javításáért. A teszt
egy hete alatt azért megszoktam a sodródást, a billegést és a
hintázást, 100-nál már nem is volt halálfélelmem, és gyakran
megesett, hogy - a gyenge ellentartású gázpedál miatt - 140-nél
vettem észre, hogy veszélyben a jogsi.
Ha már letöltöttük az ismerkedés idejét, kitapasztaltuk
sajátosságait, a billegés
a közlekedőtársak szándékos meghökkentésére és vicces
hölgyutas-rémisztésre is alkalmas lehet. A kormánymű jó partner
ebben, az Albea kormánya végállástól végállásig mindössze kettőt és
egy negyedet fordul! Ha rosszul lenne valaki, gyorsan meg lehet
állni, a fék kellően hatásos. Kár, hogy fékezéskor a lazán
rögzített vezetőülés billegéssel jelzi a terhelésváltást és az is
kár, hogy a pedálrend kuszaságán még a fékpedál oldalára helyezett
vastagítás sem segít: volt rá példa, hogy a cipőtalpam pereme
beakadt pár pillanatra, kellemes stresszhelyzetet teremtve.
A többi kezelőszerv sem tökéletes: a rádió gombjait
állandóan félrenyomtam, az irányjelzőt a kormányról az ujjaimmal
alig értem el. Az ablaktörlő intervallumkapcsolójának kivárási
ideje egyszerűen és jól eltalált lépcsőkben állítható, ráadásul az
elektronika tudja, amit a Ford Fusioné: spriccelésnél a törléseket
követően kis szünet után ismét töröl egyet, az időközben előbújt
vízcsepp-hátvédcsapatok felszámolására. További hab a tortán a
spriccet nem azonnal és nem szükségszerűen követő törlés: ha nem
akarjuk, nem kell karistolnunk a feláztatatlan kosszal a még száraz
ablakot. A marcipánrózsa a cukrászsüteményen pedig a 2 X 3, nagy
vízhozamú sugár, ami egyrészt kamion-feelinget nyújt, másrészt
mindent beterít.
A csomagtér és a tanksapka belülről nyitható, az utasoldali
lufi egy randa műanyagfedél mögött elhelyezkedő kulcsos kapcsolóval
inaktiválható. Van még Ford-módra kilincsbenyomással reteszelhető
centrálzár és a vezetőnél egy darab automata ablakemelő -
becsípődésgátlás nélkül. Érdekes, hogy az utas kényelmesen,
könyökből mozgathatja az ablakát, míg a pilóta nyújtott karral,
nehézkesen találja meg a számára már máshová helyezett kapcsolókat.
A Fiat Albea alapára 2.390.000 forint, a legolcsóbb
verzióban még az osztott hátsó ülés és a vezetőülés-magasságállítás
is extra, olyan finomságokról, mint ABS, vagy utaslégzsák nem is
beszélve. Van benne viszont kormánymagasság-állítás, első
villanyablak és centrálzár. Mi a HL jelzésű, klímás, légzsákos,
rádiós verziót teszteltük, ezt 2.690.000 forintért vihettük volna
végleg haza. Az ár a kategória többi autójához viszonyítva
tulajdonképpen versenyképes. A Thalia, ami talán az Albea
legnagyobb konkurense, alacsonyabb áron kezdődik, és az autó által
sugallt minőség - legalábbis belül - kissé azért más világot tükröz
- mintha nem is ugyanabban a Törökországban készülne. A HL-hez
hasonlóan motorizált és felszerelt 1.4 8V Oasis modell ára
2.585.000 forint. Tessék beléjük ülni, tessék kipróbálni őket és
tessék dönteni - ki-ki ízlése szerint.
|
|
< >