 | |
| |  |
Nőtt tehát a teljesítmény, 150-ről 165 lóerőre, ez már több, mint érezhető, főleg mert a nyomaték is gyarapodott. De a legjobb ez a versenylósan érzékeny reakció a gázadásra. Nem turbósan harap, nem kell tehát pörgetni, mert már alacsony fordulaton is húz, és aztán végig, végig, egyre jobban, egészen hétezerig, ami persze már a kegyetlenkedés határát súrolja, de a szexshopok sem véletlenül csinálnak annyi pénzt a selyemkorbács-forgalmazásból.
Alfások számára a fogyasztás valahol a huszadlagos szempontok környékén van, ott is kell, hogy legyen, de a JTS ezen a területen is nem várt fordulatot hozott. Téli üzemben, végig városban, úgy, hogy legalább négy reszkető kezű, csillogó szemű kolléga vitte el egy-két órára tesztelni, meg jómagam is nyomtam, hisz' ki tudja, mikor látok legközelebb Alfát közelről. És így evett a gép 12 és felet! Ez pedig azt jelenti, hogy normális ügyfél esetén városban eljárhatunk vele 10-11 literrel - hát ezt is megértük, hogy egy gyors Alfa takarékosnak mondható.
| | |
 | |
Ilyen futómű pedig nincs és mégis van! Kényelmes, de nagyon finom, közvetlen kormányzással. A kormányt jó fél fordulattal többet kell tekerni faltól falig, mint a GTA-ban (ott másfél fordulat), de ez még így is nagyon direkt kormányzás. És a kettős keresztlengőkaros megoldásnak köszönhetően akár csukott szemmel is (jó, nem próbáltam, de így kell, hogy legyen) jobban érezni, mit csinál az autó, lehet-e még tolni neki a kanyarban, vagy mindjárt elindul kifelé az eleje, vagy akár a hátulja.
A csomagtartó nem tartozik azon dolgok közé, melyek miatt Alfát vesz az ember. Papíron 378 liter, ha nem is jó, önmagában még nem volna rossz. Viszont olyan szűk a nyílása és magas a pereme, hogy míg a (papíron) sokkal kisebb Kalos csomagtartójába könnyedén be tudtam feküdni, az Alfáéba legfeljebb beszorulok, ha nagyon erőltetem. Ez biz' a szépség ára, mint ahogy a 156-os kombija is kiugróan a kategória legszebbje, kiugróan a legkisebb csomagtérrel.
| | |
| |  |
Nem Alfa az Alfa elektronikai parajelenségek nélkül ("ha jobbra indexelek, és ég a ködlámpa, magától bekapcsolódik az ablaktörlő, stb, stb."). Tesztautónkban a fűtés néha a legváratlanabb pillanatban kezdte rá. Talán ha ideadják egy fél évre, rendszert is felfedezek a meglepetésszerű hőhullámokban, így azonban csak azt mondhatom, ez az igazi alfás poltergeist, ennél nehezebben már csak azt lehet megfejteni, miért villan fel időnként a légzsák hibáját jelző lámpa (ilyen persze a legtöbb légzsákos autóban megesik).
A másik, meghatóan olaszos figyelmesség az összeszerelési (minőségellenőrzési ?) slendriánság. Tesztautónk kesztyűtartója tökéletesen nyílt, ha nyitva volt az ajtó. Csukott ajtónál viszont megszorult, és csak ráncigálással volt nyitható. Ha nem szerelték volna be fél milliméternyit csálé szögben, semmi gond. Még jobb, hogy valaki elfelejtett meghúzni egy csavart a belső visszapillantó tükörben, így állításkor szépen a kezemben maradt az egész. Jó, vissza tudtam rakni, és ha nagyon keresem, nyilván azt is megtalálom, hol kell meghúzni a csavart, de ez akkor is Giovanni dolga lenne, valahol Lombardiában.
| | |
 | |
Miként egy alfás a 147-es nem túl biztató törésteszt-eredmények napvilágra kerülésekor megjegyezte, Alfa is for driving, not for crashing, az alfások akár angolul is képesek aforizmákban beszélni. Tehát vezetni, nem törni, de mint a legtöbb tetszetős aforizma, ez is tartalmaz némi csúsztatást. A jó törésteszt-eredmény jó torziós merevséget (is) feltételez, a merev karosszéria pedig szélsőséges körülmények, vad kanyarok közepette sem engedi torzulni a futómű geometriáját - önhordó karosszériás autóknál a futóművet a karosszéria tartja. A 156-os mérsékelten merev szerkezete rossz úton határozottan érezhető, kis nyeklések-nyaklások, nyiszogások formájában.
De természetesen inkább egy Alfában nyiszogjon az ember, mint bármi másban.
| |
< >
