Cefetül szép

A motor gombbal indul, amivel rendesen indítózunk, nem elég csak megpöckölni. Mint annak idején megtudtuk, ez azért van, mert az Alfa Romeo driver's car, vagyis a sofőrnek szóló élményautó. Ahol motor, váltó, futómű és fékek együtt birizgálják a tarkópihéket a vezetés kéjes élményével. Lássuk azt az 1,9-es JTS-t. A közvetlen befecskendezéses benzinmotor korszerű, és jó erős is a maga 160 lóerejével. Bár a GM tulajdonában lévő gyár pőre motorblokkjai itt-ott megegyeznek a GM (Opel) blokkjaival, a lényeget az Alfa önállóan teszi hozzá, az Alfánál jobb hangulatú és hangú motorokat pedig senki se nagyon gyártott soha. Ez viszont nem szól szépen. És nem megy.

Nehéz és nagyon biztonságos autó a 159-es, 9 légzsákkal és temérdek acéllal, és ez az alapmotor ide bizony csak közlekedni jó, sportolni nem. Alul-középen végtelenül kulturáltan nem húz egyáltalán, aztán, ha kiforgatják a belét, a leszabályozás előtti 1500 fordulaton megszépül a hangja, és lesz egy kis ereje, de ez soványka vígasz. Egy prémium szedánt ne kelljen úgy kínozni, mint egy Integra Type-R-t. Alig több pénzért van már kiváló turbódízel, tiszta szívvel ajánlom, főleg az erősebbet. Különösen a fogyasztás miatt: a kehes motor városban 13 liter felett fogyasztott, mielőtt még érdemben kipróbáltuk volna. Később sportos üzemben 15 liter fölé ment, ami megbocsáthatatlan, különösen, ha a sportosság ezt a verejtékes erőlködést jelenti.

Aztán itt van a kuplung, ami annyira homályosan meghatározható ponton tapad meg, hogy mindenki félénken csúsztatva vagy bakkecskézve szokta jó sok kilométeren át. Miért? Hogy legyen minek kompenzálnia az egyébként kifogástalan, egészen meglepően jó váltót? Kell pár nap összecsiszolódás, amíg az ember felveszi a 159-es ritmusát. Megtanulja annak szeretni, ami - most éppen egy gyönyörű, kifinomult bulvárcirkáló. Nyilván a V6-os, összkerekes változat vagy valamelyik erős dízel már meghozza a driver's car hangulatot.

Ha a tévés forgatás kedvéért nem kellett volna rengeteget száguldozni vele kanyargós utakon, a futóművet se dicsérném agyon. Városban hol váratlanul kifog valami úthiba az általános kényelmen, hol meg mintha túl lágy lenne, sehogy se állt össze. Aztán a felszabadult autózásnál egyre nőtt bennem a tisztelet: ez egy egészen különlegesen remek felfüggesztés. A kormány direkt, de nem idegesen, mint régen, hanem sportosan, ösztönös ügyességgel fordul be vele a 159-es. A gyors kanyarokban pedig annyira - nem tudok jobb szót - elegánsan tapad az ívre, hogy ennél jobbat talán sose tapasztaltam a környéken.

Meglepően gyorsan lehet vele menni, és hihetetlen, hogy ilyenkor mennyire az elemében van, minden gyengesége dacára olyan örömmel lehet végigkergetni egy kacskaringós úton, hogy egy BMW szeme is összeszűkülne az irigységtől. Nagyon-nagyon jó autó ez a 159-es, csak ügyesen vegyen bele motort az ember.

Az a legérdekesebb, hogy hogyan sikerült az Alfának hihetővé tenni a prémiumságot. A 159-es meglepően drága autó. 5,99 millióról indul, ezzel a motorral és felszereltséggel pedig 7,75 millió, ami már vastagon BMW-vadászterület. Ugyanennyiért 2,4-es Honda Accordot is adnának, szintén minden jóval. Viszont az Alfa olyat tud, amit senki más; különlegesnek érződik és különlegesnek mutatja a tulajdonosát.

A nálunk töltött egy hét alatt mindenkit lenyűgözött, aki látta vagy ült benne. Még bennem is kínos birtoklási vágyat ébresztett, pedig épp elég bajom van vele. Annyira szép mindenhol, annyira fensőbbségesen más, mint a mai autók általában, hogy mélyen megértem, ha valaki pont egy ilyennel akar különbözni a többiektől. Karl-Heinz, vágj rendet a gyárban és a szervizekben, a világ megérdemli az Alfákat. Csak legyenek jók.

<

>