Vágyni a tökéletlent

Aztán átraktam manuális módba, és beleszerettem. A gázt - a rángatás megelőzése végett - ilyenkor is érdemes elvenni felváltások előtt. Erre oda kell figyelni, de legalább kiküszöbölhető a probléma. Ami viszont még jobb: a robot nem gondolkozik, nem hezitál, nem bírál felül, pontosan, gyorsan végrehajt minden parancsot. Jön a féktáv, vissza kéne váltani két fokozatot úgy, hogy a fordulatszámmérő valahová 6000 környékére érkezzen. Nem gond; beletaposok a fékbe, meghúzom a fülecskét kétszer, két szép gázfröccsöt hallok, s miközben befordulok, látom, a váltó ott van, abban a fokozatban, ahol kell, a motor szépen pörög, ennél fogva húz is: kezdhetem tolni neki.

Persze a fülecskékkel akkor is jó a Selespeed, ha lazán kóricálunk. Ilyenkor csak fölfelé kell váltani - kétezernél, négynél, hatnál, ahogy éppen kedvünk tartja - lefelé szépen visszateszi magától, ha leesik a fordulat. A végén azon kaptam magam, hogy nagyon megszerettem. Automatában nem, így nem is használtam soha, de a félfülecskés, felkapcsolós üzemmódot nagyon csíptem, és még dugóban sem fárasztó, hiszen nem kell kuplungolni, váltókart tologatni, csak az ujjunkat kell mozdítani valamelyest.

A motorjával is csak félig voltam elégedett. Jó érezni a 185 lóerőt, a 230 Nm-es csúcsnyomatékot még inkább, mégsem mondanám, hogy a 2,2 literes benzinmotorral a 159-es nagyon sportos lenne. Lendületautózáskor, amikor nem forgatjuk a motort, s csak dinamikusan haladunk közepes fordulaton, nagyon meggyőző, de amint igazán gyorsan mennénk, elvérzik.

A gyár szerint 8,9 másodperc alatt ugrik 0-ról százra; nem mértem meg, de nem úgy tűnt. Bár egészen más - sokkal jobb - vezetni, nem lehet sokkal gyorsabb, mint egy 110 lóerő körüli alsóközepes, nekem legalábbis ez volt az érzésem. A motor magas fordulaton már nem ad akkora pluszt, mint reméltem, és a hangja sem az igazi. És sokat is fogyaszt, dinamikus használat mellett, városban majdnem 15 litert.

A 159-es futóműve nagyon jó, sportos, precíz és közvetlen, ahogy a kormányzás is. Magam sem tudom pontosan miért, azt hittem, bálna lesz, de nem. Tapad rendesen, és a fenekét is meg-megmozdítja; nem kisautósan, de kategóriatársaihoz képest bátran. Amikor először mentem vele, azt hittem, megbolondultak a gyárban. Minek keményítenek meg ilyen könyörtelenül egy középkategóriás kocsit?

Aztán láttam, a megannyi sportos kiegészítőt, többek között sportfutóművet, valamint Brembo fékeket kínáló TI felszereltségi szinthez 19-es felnik is járnak, amit egy kicsit túlzásnak tartok. Nem volt elviselhetetlen, de az elcsépelt frázis, hogy nem a magyar utakra találták ki, nagyon is illett rá. Kisebb felnikkel sokat nőne a használati értéke.

Amennyiben nem kérjük a sportfutóművet, a Sportiva felszereltségi szinthez 17-es kerekeket adnak, melyeken minden bizonnyal jóval kényelmesebb a rugózás, és talán a sportosság élménye sem csorbul olyan sokat. Az egyszerűbb kivitel 9,8, a tesztünkben szereplő drágábbik 10,7 millióba kerül.

IVB-pályázatunkra érkezett Alfa 159 SW paparazzo videó - kattintásra indul

A 159-est öröm volt vezetni. Csöndes, dinamikus, és - nem utolsósorban - gyönyörű. Igaz, sokat fogyaszt, automata üzemmódban rángat a robotváltó, de ez utóbbi probléma kiküszöbölhető, az elsőért meg annyi minden kárpótol. Riválisaihoz mérten nem túl nagy a csomagtere és kicsit szűk a második sor, viszont annyira, de annyira kellemes társ, hogy csak szeretni lehet.