Utazóautók nyolc kilóért

Ha van két azonos céllal készített autó, amik a legtávolabb állnak egymástól, ez a kettő az. Mindkettőt az E-Klasse és a BMW 5 ellen küldték harcba, mégis máshogy sikerültek. Nincs jobb vagy rosszabb, csak egy földesúr és egy dzsigoló, akikkel jó utazni. Az előbbi megbízhatóbb, de a trükköket az utóbbi ismeri. És nem olyan kicsapongó, mint mondják.

Az Alfa Pininfarina kasztniját nehéz lenne felülmúlni bármelyik, akár szalonállapotú kortársának. Ez a Scorpio viszont 2007-ben szépségversenyt nyert. Na nem a fajtársai között, hanem korosztályos beosztásban nyomta le az Escortokat. Tudom, senki se tartja a Scorpiókat kimondottan szépnek, ezt az autót is inkább az állapota teszi különlegessé: készül a majdani veteránminősítésre.

A rozsdafoltokat skorpiómatricával álcázó csótányok többen vannak, percekig nem tudom feldolgozni a hiánytalan krómlécekkel, egészséges kasztnival és ragyogó metálkékben parádézó egyedet. A szerencsés tesztautó hardcore citroëneseké, akik elég egyhangú flottájukba automata gépet kerestek, de nem volt megfelelő ajánlat a márkából. Így lett Edináé a Ford, hét Citroënjük mellé.

Az Alfa is megszállotté, egy GTV flottatársa, ami elég jellemző kombináció. Láttunk már ilyet, de olyat már ritkábban, hogy a 164-gyel járják be a napi rutint, ahogy ezzel.

A monomániás hidro-addiktok hajlamosak fanyalogni vasakon rugózó autók láttán, ma sem hagyhatjuk ki az új C5 - ó, borzalom - opcionális acélrugóin szomorkodást, de a Scorpiót nagyon kényelmesnek tartják.

Valóban az. A nyolcvanas-kilencvenes évek tepsikirályságának egyik élharcosa a tespedést szolgálja. Nem elég, hogy nagy, de a vízszintesen elnyújtott fényszórók és a hátsó lámpákat összekötő műanyag elem még szélesebbnek és laposabbnak mutatja. A kasztni és az autó karaktere között tökéletes a harmónia.

A műszerfalon sem szórtak szét sok poént, a nyolcvanas évek lekerekített érdektelensége uralkodik, pontosan így nézett ki minden átlagos autó. A klíma kapcsolója az egyetlen szokatlan részlet, nem is értem hogy nyomhatták át a szürkeség-ellenőrző bizottságon.

Ha jó ötletek nem is, kényelmi extrák bőven kerültek a Scorpio Ghiába. Az európai Fordok között ezekbe került először elektromos napfénytető, légkondi, elektromosan állítható ülések, a tesztautóban még a hátsó ülés támlája is elektromosan dönthető, ami egy négyszemélyes túrán komoly érv.

A metálkék iskolaköpenyes lomha rája kétliteres, 115 lóerős motorja az automata váltóval szintén a kényelmet szolgálja. Nem tesz hirtelen mozdulatokat, ebben bátran ihatnak az utasok szélesszájú üvegből. Nem fog rájuk borulni a narancslé és nincs fulladásveszély, mint amikor az életemre tört az ásványvíz a már oly’ sokszor megvolt Saab 9-3-ban egyik ebéd után. Majdnem turbóhalált haltam.

A négyfokozatú automata nem húzatja a végtelenségig a motort, meglepően finoman váltogatva tartja a kétezres fordulatot. Az autónak nincs markáns gyorsulása, eléri a kívánt sebességet, de még jóval száz felett sincs nyoma erőlködésnek, a 160-as utazó sem okoz neki gondot. A futómű is puhán ringat, ebben az autóban mindegy mikor érünk oda, mindenki kényelmesen ül, fejtér-lábtér rendben. A Népítéletet író tulajdonosokat is országúton teszi boldoggá

A hátsókerék-hajtású Scorpio meglepően fordulékony, de hajlamos elszállni a hátulja, télen meg csak kaparja a jeget az útról, ezért lesúlyozva közlekedik, ahogy társai. Csak ez nem kényszerből viszi a homokzsákokat a jól pakolható, gigászi csomagtartóban, hanem biztonsági okokból.

Az Alfát is autópályára tervezték, ebben is mindegy, mikor érünk oda. De hamarabb fogunk, anélkül hogy észrevennénk. Teszt-164-esünk nem elkényeztetett vasárnapi örömautó – az a GTV –, hanem mindennapi kocsiként él. Pontosabban a tulaj felesége nyúlta le magának. A Scorpiót is nő hajtja, ennyit a női autókról, a csajok nem csak a konyhában szeretik a tepsiket. Előítéletekről még lesz szó, egy Alfáról írva nehéz mellőzni az ilyesmit.

Tényleg, a Ford vagy az Alfa rohad jobban? Meglepetésre készüljenek!