Az Alteának szinte mindene jó, de az erős mezőnyből a formája emelkedik ki. Az újabb Seatok általában is jól néznek ki, de ez már kifejezetten durva, ezt a kasztnit rettenetesen eltalálták.
Az első lámpák formája a cicaszem-téma elegáns és hatásos újraértelmezése. Cicás metszés de viszonylag kis méret, ebből aztán az következik, hogy ez egy nagymacska szeme - a gerinceseknél a szem mérete nem arányos a testtel. A legnagyobb dizájner-fegyvertény az a könnyedség, ahogy a még DeSilva által feltalált oldalsó dájnemik lájn lesz a lámpa alsó széle, a motorháztető V alakú domborítása meg a fölső, miközben a tekintet szigorát - megint csak dicséretes zoológiai hűséggel nagymacska-szemöldököt imitálván az övvonal becsatlakozási pontja hozza. Igazi csoda, no, főleg mert ha valaki nagyon elkezd következetesen formatervezni, abból könnyen születnek olyan rondaságok, mint a New Edge Design tombolása jegyében alkotott Ford Focus.
A hűtőrács is összejött, szép átmenet a hagyományos Seat-féle kicsi, fordított trapéz és az új Audi A6 nagy, bugattis orra között. Az Altea oldalán a legmarkánsabb elem természetesen a DeSilva-lájn, ínyencek azonban még annál is jobban örülnek a kerekek feletti domborításnak: a Seat végre szakított a lemezollóval körbevágott kerékív wartburgos hagyományával.
Okos dolog, hogy a Stylance felszereltségnél a hátsó oldalablakokat lesötétítve kapjuk, ami még szebben kiadja az autó formáját. Így értünk a hátuljához, ami egy szép kis retro-hotrod hát. Kicsit olyan, mint a Chrysler PT Cruiseré : kevésbé direkt utalással, de hasonlóan sugall erőt. A pórnép számára ugyanis először az 50-es években jött el a nagyon erős autók kora, ezeket a hotrodokat általában 40-es évekbeli autókból barkácsolták, azoknak volt ilyesfajta hátuljuk. És ez az egyetlen nézet, ami alapján az Alteát megkülönböztethetjük az új Toledótól: az Altea hátulról hotrod, a Toledo gömbölyített Megane.
Finom, trükkös, de határozott és nagyon erőteljes, nálam egyelőre ez az év formaterve. És mivel sok szép autóban ültem már, a legkevésbé sem lepődtem meg, hogy az Alteából nem lehet kiátni. Ez valahogy teljesen normális, megszoktuk a szép Alfákban, nem beszélve azokról a szerencsésekről, akik egy Pagani Zondában bosszankodhatnak, miért is nem vettek inkább Alhambrát, amiből szépen kilátnának.
De legalább még ez a rossz kilátás is szép tud lenni, hátrafelé például olyan belülről a C oszlop, mint egy modern szobor. Előre se szuper-szélesvásznú produkció az Altea, viszont a gigászi dór A-oszlopok legalább egy technikai érdekesség miatt is ilyen igalmatlan vastagok: az Alteában függőlegesen állnak az ablaktörlők! Tekintve, hogy a nemrég bemutatott új Mitsubishi Colt is érdekes, aszimmetrikus koncepcióval kedveskedett az ablaktörlés gourméjainak, meg most itt az Altea - hát, ahogy a karizmatikus keresztények mondanák, nagy az ébredés az ablaktörlő-szektorban.
Nem csak az avantgard látvány miatt jó, de észérvek is szólnak mellette: jobb a légellenállás és kisebb a szélzaj. És ez nem puszta katalógusadat, én aztán értékelem az aerodinamikai zajcsökkentést, mióta tudom, hogy az MX-5-ösömben 140-es tempónál nem a tetőnyitó vasak adják a rettenetes sivító zajt, hanem a rádióantenna.
Még egy fontos okosság van a felülről érkező ablaktörlőben: ablakmosáskor a lapát már a nedves felületre érkezik. És a letörölt üvegfelület arányában is verhetetlen: gyakorlatilag csak a belső visszapillantó tükör által amúgy is eltakart részt hagyja érintetlenül.
A belsejét szívesen intézném el annyival, hogy ronda, de ez egyfelől túlzás volna, másfelől bizonyos részletek esetében erős szépítés. Az üléskárpitok például szépek, és egyébként is olyan jól tartanak, hogy az még kedvencemet, a Honda Civic-et is felülmúlja. Testesebb pilóták talán nem szeretik annyira, de dobóatlétán innen igen finom, sportosan kényelmes ülések.
A műszerfal nem vész, a legszebb talán a cseppkőszerűen lenyúló hifi-rész (az Altea gyári CD-je egyébként nagyon csúnyán szól). Szóval dizájnilag jó a hifi-nyúlvány, a szellőzőrendszer viszont sajnos nem a Cordoba haladó hagyományát viszi tovább: picike gombok, LCD-képernyő, amit nézni kell, az egyszerű tekerőgombok helyett.
A középkonzol kis folytonossági hiány után alant folytatódik, kicsit a Mazda RX-8 kézifékére emlékeztető kardmarkolat-szerű kapaszkodóval. Sajnos az elhelyezése miatt csak a térdünkkel tudnánk belé kapaszkodni, kézzel nem érjük el, terpeszkedési lehetőségeinket viszont csökkenti. Ráadásul kemény, ahogy már ezekkel a műanyagokkal lenni szokott, és hamar megfájdul rajta az ember térde. Térdre pedig sem gyúrni, sem hízni nem lehet, az ödémát nem számítva természetesen.
