Kék az ég, vagy hull a nyári zápor

2002.10.14. 01:04

 
   
 

Tudományos kísérletekben a TotalCar sohasem szűkölködött. Egy péntek éjjel bebizonyítottam, hogy kiváló szerzőktől halálra magasztalt A4 cabriót az Astra vidáman legyorsulja. A kísérlethez közvetítő közegként egy Fiat Barchetta kellett. Ugyanis előző nap a Barchetta legyorsulta az A4-et. Nem volt más feladat csupán, a Barchettát kellett leverni. Sikerült. A Barchetta könnyebben indult, de nyolcvan fölött nem ellenfél.

Sajnos hiába a turbó, tuti felni és gumi. Hiába az erősített futómű, az elöl hűtött 308 mm-es, hátul 264 mm-es féktárcsák, az Astra Astra marad. Élvezzük a dinamikát, de ne ragadtassuk el magunkat, ha úton szeretnénk maradni.

 
   
   

Ráadásul egy száguldó autóból mit lehet látni? Maximum a hátsó lámpát, ami nem az Astra büszkesége. Elegánsan guruljunk, hadd csodálják a népek. Mert megnézik nagyon. Nem csak megnézik, át is szólnak, fényképezik. És ha véletlenül szembejön egy másik ugyanilyen - ami velem előfordult a Moszkva téren - a sofőr integet és dudál, ahogy igazi márkatársakhoz illik.

Ha egy klasszikus testvér mellett áll, azonnal feltűnnek a különbségek. A vászontetőn kívül a legradikálisabb eltérés a sokkal kisebb szögben dőlő, jóval nagyobb szélvédő. Ez jól áll az Astrának. Az első és hátsó spoilerek minimálisan különböznek, az első és a hátsó fényforrások tökéletesen megegyeznek.

 
   
 

Sajnos belül is túl sok a hasonlóság. A hihetetlenül unalmas műszerfalat króm karikákkal nem lehet feldobni, és a homokszín klasszikus Astra műanyagoktól sem tapsikoltam. A kedvencem mégis a teljesen oda nem illő alumínium váltógomb volt.

Ki találta ki, hogy sportos autóban kötelező az alumínium váltógomb? Talán aki a hetvenes években bevezette a "hekus" szót, amitől azóta egyik szinkronstúdió sem tud szabadulni. Lehet, hogy ezzel a nyomorult váltógombbal is így járunk? Nyáron kafán átforrósodik, télen meg hozzáfagy a kezünk. De legalább jó sportos.

 
   
   

Az Astra Cabrio unalmas belsejét csak a kiváló székek dobják fel. Nem csak szépek, nagyon kényelmesek is. Az Astrák kínpadjairól legendákat hallottam, így örültem a kellemes, jó oldaltartású műremekeknek.

A hátsó ülés fejtámlája nem illik a képbe, de mentségére legyen szólva, boruláskor biztonsági szerepet tölt be. Hátul különben boldogan elfér két ember, és közben az egyiknek még kispárna is jut. Középről ki lehet emelni a kartámaszt, amit egy madzag rögzít, megelőzvén az elvesztést. Az így keletkező lukat a csomagtartó felöl átjárhatóvá tehetjük, és így akár sílécet is szállíthatunk leengedett tetővel.

 
   
 

Nyáron elengedhetetlen a klíma. Az Astra Cabrio digitális klímáján a megszokott módon állíthatjuk a hőmérsékletet. Természetesen csak amikor tető alatt utazunk. Leengedett állapotban értelmét veszti a konkrét érték, és ezt az okos klímaberendezés is belátja. Ilyenkor 0-tól 10-ig állíthatjuk a hűtés mértékét.

 
   
   

Utoljára egy, a Bertone stúdióhoz méltatlan, gagyi megoldást szeretnék megemlíteni. Ez nem más, mint a fröccsöntött műanyagból készült napellenző. Nem akartam hinni a szememnek. A 408-as Moszkvicsban szebbek voltak. Ahogy recsegve lehajlik, már az is borzalom. Emberek, miért kell ilyet csinálni?

Nekem mégis megtetszett az új, vad Italo-Opel. Árával igazi vetélytársa a teljes értékű négyszemélyes, négy évszakos konkurenciának. Ha nem az egyik legnépszerűbb és leggyakoribb típusnév lenne ráírva, tökéletes megjelenésű, szép autónak tartanám. És akkor az előítéletekre alapozott kérdés sem hangozna fel minduntalan: egy Astrát? Kilencmillióért?!