Egy töredelmes beismeréssel indult a sajtótájékoztató: eredetileg eszük ágában sem volt négyajtós Astrát gyártani. Ugyanis a nyugat-európai piacon az alsóközepes szedánok marginális, 5 %-os keresettséggel bírnak. Kontinensünk középső és keleti felén viszont inkább ezt viszik. Vétek lenne kihagyni a ziccert.
Ha alsó-középkategóriás autó után ácsingóznék, nálam nagyon kicsi esélye lenne az Opelnek. Az ötajtósuk formája kétségtelenül praktikus; ezzel le is tudtam az összes jelzőt, amit negyedóra tanakodás után ki tudnék nyögni egy autós-újságíró vizsgán. A kombira vonatkozó mentő kérdésnél sem lenne jobb a helyzet, vöröslő képpel, izzadó tenyérrel a "még praktikusabb" szavakat dadognám. A háromajtós pedig eleve csalás, én legalábbis nem a Golf-kategóriából választanék, ha úgymond sportos járműre lenne szükségem.
Bezzeg egy jó szedán, ami többnek mutatja magát. Ahol elegancia is jár a kompakt mérethez. Aminél nem emel kalaptartót a csomagtér-tető. Amibe csak hányom befelé a sok csomagot, sose' lesz teli. Ugyanígy gondolkodik, sőt - tőlem eltérően - cselekszik a rengeteg ekkora autót vásárló. Főképpen két szép nagy országban: "a lépcsőshátú karosszéria különösen ezeken a feljövő piacokon nagyon keresett. A török kompaktautó-vásárlók 67 százaléka dönt ilyen mellett; Oroszországban 65 százalék az arány, Lengyelországban és Délkelet-Európában 15 százalék részesíti előnyben a különválasztott csomagtartót."
A szedán sikere előre nehezen jósolható meg. Bár a célpiac simán beveszi a korábbi divatot, az első H-Astra már évvesztes alsós lesz az óvodában, mire jövő nyáron elkezdik gyártani a lépcsőshátút Gliwicében. Hatalmas szerencse, hogy a nála kisebb négyajtósokhoz (Renault Thalia, Fiat Albea, Honda City, Dacia Logan) viszonyítva nagyvilági, elegáns limuzin.
Kezdjük a külső méreteknél: 4,61 méter hosszú. Nem szívesen froclizom a Volvót vagy az Audit, de legkisebb limuzinjuk rövidebb. A kombi alvázára épül, ami 2703 mm tengelytávolságú; igen tágas belsőt sejtet az adat. A valóság persze kissé keserűbb, hátul továbbra sem fogjuk gondtalanul tornáztatni az indulás előtt a vécédeszkán elgémberedett lábainkat. Ami hiányzik a lábtérből, az ott van a csomagtartóban. 500 liter, ennél ma csak az hoz ki kisebbet a kis szedánoknál, aki elviseli, hogy ujjal mutogatnak rá. Félelmetes mélységű, az egyik játékos kedvű újságíró kolléga azonnal beugrott, és kényelembe helyezte magát.
A belső tér egyébként a jól megszokott astrás. Hogy tudjunk azért újdonságot is mondani, az eddig egyedüli bemutató példány az új Corsa zongoralakk színű középkonzolját kapta. Szerintem túl komolykodó, pedig ízlésem inkább konzervatív. Akár ez a félig bőr, gyászos szürke és fekete kárpit. Remélem, annak ellenére széles lesz a választék, hogy indulásnál kizárólag Közép- és Kelet-Európában forgalmazzák majd.
A külsőt csak dicsérni tudom. Szép, elnyújtott alakzat, a legokvetetlenebb kritikus sem mondhatná rá, hogy utólag kapott egy puttonyt. A hátsó lámpára sem sajnáltak némi időt a tervezés folyamán. Az eleje előrevetíti a jövőre esedékes modellfrissítés utáni új arculatot. Legalábbis ezt mondják, de hazudnék, hogy a vetítőn megjelenő "ilyen volt" és "ilyen lett" feliratú képek között a legkisebb különbséget is fel tudtam volna fedezni. Állítólag szélesebb lett a középső krómcsík, és elhangzott egy bizonytalan mondat a sportosabb ködlámpáról. Nem véletlen, hogy fenékkel kifelé állították, azon azért el lehet csemegézni egy kicsit.
Az egyetlen, féltve óvott bemutató autót persze nem vezethette ez az eszetlen újságíró banda. Így feltétel nélkül el kell hinnünk, hogy "a típus további előnyei, az élénk menetdinamika és a nagy biztonsági tartalékok." Ehhez persze ismerni kell a technikai adatokat.
A fejlődő országoknak szánt autók átka a lebutított motorpaletta. Esetünkben némileg meghasonlik az ember, mivel egyértelműen sem dühödten szidni, sem lelkesen ünnepelni nem lehet az Opelt. Két benzines közül választhatunk, a kisebb az új 1,6-os, 115 lóerővel. Ha ez kevés, megvehetjük majd az egynyolcast, ami 140. Nem hangzik rosszul, igen kellemes meglepetés, hogy nincs 1,4-es. Nem hiába hangoztatjuk régóta, hogy vétek ekkora autót keservesen szenvedő kis blokkal eladni.
Dízel nélkül halálra lenne ítélve a lépcsőshátú Astra, így természetesen nem hagyják ki belőle a modern gázolajosokat. Lesz jó kis Fiat Multijet, 90 lóerővel, egy és egynegyed liter űrtartalommal. Aztán az új 1,7 literes, de abból csak a leggyengébb, 100 LE-s. Hát, az 1,9-es Fiat-blokkot hiányolom.
Nem tudom, árban is így következnek majd: 1,3D, 1,7D, 1,6i, 1,8i, követve a maximális teljesítményt? Attól tartok, nem. De árról úriember nem beszél. Főleg, ha leghamarabb jövő ősszel találjuk az első példányokat a kereskedőknél. Pedig ezen áll vagy bukik az Astra szedán. Remélem, nem a pokolian drága Volkswagen Jettát tekintik legyőzendő ellenfélnek.
