A lengyelországi Opel-bázis nem tekinthető az importvámok elkerülésére alapított apró összeszerelő üzemnek. A Classic Astra és az új Zafira után már a harmadik modell, ami itt készül. Igaz, egyikük sem nyugati mércével mért húzómodell, G Astrát nyilván nem árulnak arrafelé, illetve a mostani szedánt is a fejlődő piacok családi autójának szánták.
Nincs ezzel baj. Miért kéne erőn felüli vagy igények alatti vásárlásra rávenni a török, orosz, magyar családokat? Az Astra 4,6 méteres hosszával, 2,7 méteres tengelytávjával pár éve még a középkategóriás limuzinok táborát erősítette volna. Bőven elfér benne négy megtermett ember, belső méretei gyakorlatilag azonosak a Megane Limousine-nal, kicsit nagyobb a Fiat Lineánál. Az a furcsa, hogy e kettő tengelytávja kisebb (Megane: 2686 mm, Linea: 2603 mm), mégis a hátsó lábtérnél 23 centijével veszít az Astra. Ez sem kevés, egy 180 centis ember kényelmesen terpeszkedik maga mögött.
A csomagtartónál sem törekedtek a kategóriában szinte kötelezően elérendő 500 literre. Egy tízessel sikerült kisebbre; a pazarlás mintha irányított lenne az Opelnél, 10 litert vékonyabb kárpitozással vagy az oldalburkolatnál egy homorú betéttel nyertek volna, mégsem tették. Akinek ez nem elég, az úgyis erején felül sznob, gondolhatják. Egyébként ez az egyetlen különbség, amit elmondhatunk a többi Astrához képest.
Elmebeteg forgalom, ólálkodó kecskék
A bemutatónak helyet adó törökországi Antalya kedvencei vitathatatlanul a helyi gyártású autók. A Tofaş mindent visz a virító sárga taxikkal, a Fiat 131-es késői utánérzésével. Dacia sem ritka, szeretik a Mégane limuzint is. Egyáltalán, az összes négyajtóst. Amiből nincs ilyen karosszériaváltozat, az gyakorlatilag elásta magát Törökországban. A kombi sem kevés, de csapott hátút nem érdemes keresni. Minek, ha kisebb, csúnyább, és bőven van hely közlekedni és parkolni? Vezetni meg tudnak.
Ha kíváncsi, hogy kóbor kecskéből vagy kóbor rőzsehordó asszonyból van-e több Antalyában, olvassa el útibeszámolónkat a Belsőségen .
Bent annyira egyformák, hogy a GM hazai sajtósa konkrétan azt javasolta, fotózzak le egy ötajtóst itthon, ha már nem volt idő a beltér megörökítésére. Ezen a maradiságon csodálkozom kicsit, a H Astrának 2-2,5 éve lehet hátra, persze nem ennyi időre építenek limuzint. Tulajdonképpen most látszik, előre eldöntötték, a szedán igen sokáig klasszikként tengeti éveit, ha már jó három évet késlekedtek piacra dobásával.
Bár vitathatatlanul elkéstek a bevezetésével, az évi 1500 darab itthoni eladása nem tűnik nehéz feladatnak. Csomagtartója nagy, formája sokkal kecsesebb, mint az érthetetlenül divatos egyterűeké. Lehet, hogy elvesz néhány vásárlót a Zafirától, de nem bánom. Az nehezebb, többet fogyaszt, több helyet foglal, ha nem csak az alapterületet nézzük. Sok százezernyi török csak nem téved, hogy szedánt vesz, nem pedig dagadt kisbuszt.
