RS6 Avant
Megilletődtem az R8-tól? Nesze nekem, itt ez a szörnyeteg. Tízhengeres, 580 lóerős turbómotor: uramatyám! Mit művel vajon ez a rettenet a pályán? Hát, jó nagyokat gyorsul.
Bámulatos teljesítmény, nagy, nehéz, böszme test. Ez volt az érzésem, amikor a könnyed, kezes, légies R8-ból átültem a családi kombi álruhájába bujtatott izomautóba. Pár kör a Hungaroringen nyilván nem elég ahhoz, hogy az ember elkezdje értékelni azt, amivel az RS6 többet nyújt az R8-nál – tehát hogy van egy csomó hely, a csomagtér akár 1600 literig bővíthető, meg akad benne egy halom érdekes elektronikus extra, meg finomabb anyagok, ilyesmi. De hát mindez megvan egy takarékos dízel A6 kombiban is. És az is megy tartósan 160-180-at a német sztrádán, tempomattal.
Ez a kocsi, azonkívül, hogy erősebb az M5-ös BMW-nél, szinte semmire nem való. A rettenetes motorerő teljességgel kihasználhatatlan egy olyan autóban, amelyet nyugodt, kényelmes, csendes utazásra terveztek. A futómű még sport üzemmódban is túl lágy, a fékek túl puhák, a kormányzás túl nyugodt ahhoz, hogy a sok lóerő érvényesülni tudjon.
A tömeg-teljesítmény arány elképesztő, 3,2 kiló alatt üget egy-egy ló. Tehát gyorsulni jókat lehet vele. Viszont az autó saját tömege több mint két tonna, ekkora súly pedig kanyarban, lassításkor nem tud olyan könnyed lenni, hogy – haladjunk bármilyen gyorsan is – ne legyen tankszerű az RS6 Avant.
Jó lesz mesélni, hogy ilyet is vezettem, de nem leszek szomorú, ha többet nem kerül a kezeim közé. Az RS6 24 831 000 forintba kerül alapáron. Nem kéne. Ha lenne érzékem a tőzsdézéshez, és két év múlva meggazdagodnék ezen a mostani világválságon, az RS6 árából inkább vennék egy alig használt R8-at meg egy öreg kombi dízel A6-ost, és boldog ember lennék.
A technika
5,0 literes, V10-es, száraz karteres orrmotor, hengersoronként egy turbófeltöltővel. Teljesítménye 580 lóerő, maximális nyomatéka 650 Nm. 2025 kilót nyom. A váltó hatfokozatú automata, Tiptronic. Összkerékhajtás, alapértelmezésben a nyomaték 40%-a jut az első, 60 a hátsó tengelyre. Elöl négy lengőkaros, hátul trapézkaros felfüggesztés. Állítható karakterisztikájú lengéscsillapítás. Felárért 20 colos felnikkel, kerámiafékkel is rendelhető. 4,6 másodperc a 0-100, 250 km/h a vége, mert az elektronika nem engedi tovább gyorsulni.
TTS Coupé
Van ugye az a remek kétliteres turbómotor, amit nagyon szerettünk a Golf GTI-ben, és egy kicsit a Skoda Octavia RS-ben. Na most a TT legerősebb változata nem 200 lóerő, hanem 200 kilowatt teljesítmény leadására képes – ugyanezzel a blokkal. Az alaposan felhúzott motor a dupla kuplungos automata váltóval került a kezeim közé a Ringen.
És tetszett. A nyolc- és tízhengeres rémek után harmonikus, könnyed sportkocsinak hatott a TT, bár felfüggesztése, fékjei jóval puhábbak az R8-éinál. A kormány viszont nagyon direkt, és a lapos kis kocsi a hirtelen irányváltásoknál sokkal könnyebbnek érződött, mint amilyen valójában (másfél tonna).
Nagyon jó játék a DSG váltó, jaj, pardon, az Audiban S-Tronicnak kell mondani. Általában azt tartom, egy sportos autót semmivel sem lehet jobban elrontani, mint ha egy kemény, pontos kézi váltó helyett valami automata izével szerelik, de a DSG jó. A kétkuplungos rendszer, a szívmelengető puffanás kíséretében lezajló gyors váltások nem ölik meg az élményt, sőt.
Az utolsó körökben azért egy kicsit megutáltatta magát az autó. Hirtelen intenzívebben nyomtam a gázt, mint addig, és az S-Tronic önálló életre kelt. Hiába akartam hármasban mondjuk 3000-től kigyorsítani, a váltó – kézi mód ide, kézi mód oda – visszacsapta magát kettesbe, és hajrá. Mikor ijedtemben elvettem a gázt, ő is megijedt, és nem igazán tudta, mitévő legyen, a kanyar végére négyszer váltottunk sebességet, ebből egyet akartam én, a többit a váltó intézte.
Hát igen, ez a DSG sajátossága. Egyrészt padlógázon hajlamos felülbírálni a vezetőt a maximális gyorsulás érdekében (ez érthető, hátha jön szembe egy kamion, a sofőr meg balfasz). Másrészt, bár normál gyorsításkor-lassításkor olyan gyors váltásokra képes, mint az istennyila, ha hirtelen mégsem az történik, amire felkészült, és a padlógázból egy finom gázelvétel, majd új gázadás jön, néha elvéti a lépést.
Ezzel együtt ez az Audi is kéne. A váltó rigolyáit örömmel megtanulnám kezelni, ha egy ilyen élvezetes, könnyed, ép ésszel használva kifejezetten takarékos (gyári átlag vegyes üzemre 7,9 liter/100 km) kis sportautóm lehetne. Csak azt a 13,6 millát kéne összegazdálkodni, amibe kerül. És ha megvan, meg kéne győzni magam, hogy tényleg szükségem van erre a 2+2 üléses kocsira egy hasonló méretű és teljesítményű családiasabb, de szintén élvezetes valami, mondjuk még nagyobb szerelmem, a kétharmad ennyibe sem kerülő, gyengébb, de nyomatékosabb, és szerintem férfiasabb hátulkaparós 123d BMW helyett.
A technika
2,0 literes, soros négyhengeres, feltöltött benzinmotor. Teljesítménye 272 lóerő, maximális nyomatéka 350 Nm. Tesztautónkban hatfokozatú, kétkuplungos, automata üzemmódra is képes sebességváltó dolgozott, amely két tizedmásodperc alatti váltásokra képes. Haldex-kuplungos összkerékhajtás. Elöl MacPherson, hátul négy lengőkar. 1455 kilós saját tömeg. 120 km/h sebességnél kiemelkedő hátsó spoiler. 5,2 másodperc a 0–100, 250 km/h a vége, elektronikus leszabályzással.