Játék az Erővel

2008.09.20. 11:43
Az Audi nem szívbajos. Driving Experience, illetve Sportscar Experience néven olyan rendezvénysorozatot bonyolít le Európában, melynek lényege, hogy nagyon erős, nagyon drága autók tucatjaiból álló flottát tesz újságírók és reménybeli ügyfelek feneke alá, versenypályákon. Az eredmény: harmincezret futott, szétkuplungolt, hullámos féktárcsájú, recsegő váltójú, kéken füstölő R8-as szupersportautók. Meg üdvözült újságírók, boldog vásárlójelöltek.

Bekanyarodok a Hungaroringre, leparkolom 26 éves, 105 lóerős – volt valamikor – autómat. Látványos falatkák, kávé, baracklé, majd egy deres hajú német magyaráz trivialitásokat alulkormányzottságról meg féktávokról. Aztán kimegyek, meghúzok egy gyönyörű kilincset, és máris bent ülök egy autóban, amely négyszer olyan erős, mint az enyém. És köröznöm kell vele egy versenypályán, mert fizetést kapok érte. Mondtuk már, hogy az autós újságíró az élet császára? Meg a vastag bukszájú potenciális Audi-vevő.

Az Audi Driving Experience/Sportscar Experience egyszerre közvetlen értékesítési módszer, PR-fogás és sajtólekenyerezés. Visszautasíthatatlan program azoknak, akik talán rávehetők arra, hogy BMW, Merci, Lexus helyett Audit vegyenek, ha megint autóvásárlásra szánják el magukat. Gyakorlati oktatás azoknak, akik sűrűn vezetnek erős autókat: az Audi ezzel is biztonságosabbá teszi a közlekedést. És persze lehetőség nekünk, újságíróknak, hogy ideális körülmények között, zavaró forgalom nélkül, hozzáértő instruktorok felügyelete alatt határhelyzetekben próbálhassuk ki a márka büszkeségeit.

R8

Bevallom: megilletődötten, majdhogynem remegő lábbal ültem be az autóba. Eddigi praxisom legerősebb, legdrágább kocsija – nem is az nyomasztott, hogy jajistenem, össze ne törjem, inkább hogy képes leszek-e vele úgy autózni a Hungaroringen, hogy ne én legyek a nap végére a mezőny mazsolája. Vagy, ami még rosszabb: szalagkorlátra akadt autója ablakából pislogó szerencsétlenje. Nem én lettem, de nem csak rajtam múlt: az R8 sokat segített.

Üvegtető alatt lakó irdatlan középmotor, összkerékhajtás, de hátsókerekes viselkedésre állítva, bődületes teljesítmény. Normális esetben ilyen autónál kevés veszélyesebb dolog volna a világon, de az R8 mind alapvető fizikai adottságait, mind elektronikáját tekintve annyira segítőkész, kedves jószág, hogy vele volt a legkönnyebb dolgom a Hungaroringen.

A nyers, brutális külső kényelmes, finom alcantarával burkolt, kulturált belteret takar. Hely van bőven – két főnek, persze –, az ülések, a kormány ideális helyzetbe állítása pár pillanat csupán. Ha körülnézek, teljesen normális autót látok – csak a nyitott váltókulissza árulkodik arról, hogy ez nem egy A4-es. Aztán ajtóbecsapásnál félig leszakad a behúzófogantyú, ajtókárpitostól. Hm. Használva van.

A V8-as szívómotor egy finom gázfröccsel köszönt – bár a kulcsot el kell fordítani indításkor, az önindító működtetése, a motor beindítása már automatikus –, és szépen, egyenletesen jár. Csak a személyautókban szokásosnál kicsit erősebb alapjárati zaj, no meg az, hogy ez a zaj a hátam mögül érkezik, emlékeztet arra, hogy miben is ülök.

Kuplung, egyes, rajt. Hej, de megindul! És hogy morajlik! Kuplung, kettes, mi ez? Bőg a motor, nem haladunk, na, végre van erőnk; ajaj, csúszik a kuplung. Kuplung, hármas, mondom hármas, HÁRMAS: azannya, a váltó is szét van ütve. Négyes, kanyar, vissza, mondom VISSZA, fék, dadadadada, nabasszus, ezek a tárcsák olyan hullámosak, hogy namég. Átszólok a rádión a felvezető autónak: elnézést, de a kuplung, a váltó és a fék tropa, nem baj? Válasz: nincs fék? De, mondom, van, csak hullámos a tárcsa. Válasz: elnézést, majd megnézzük.

És megyünk tovább. A váltó reccsen néha, a kuplung csúszik, a fék darál minden kanyar előtt, de az R8 még így, félholtan is lenyűgöző élmény. Hihetetlen kifinomultsággal követi a mozdulataimat, megy, kanyarodik, lassul, ahogy szeretném. Néha kicsit érzem, hogy csóválja a fenekét, sőt, látom is az előttem menő kocsin, ami velünk történik, de félelem nincs bennem. Mitől is félnék – ha én nem is, a kocsi láthatólag tökéletesen tisztában van vele, mikor mi a teendő.

Ahogy a központi Torsen osztja a nyomatékot elölre-hátulra, néha túlkormányzott, de stabil, néha alulkormányzott, de stabil – attól függ, mit akarok tőle (vagy miben hibáztam éppen). Gázelvételre mindkét esetben megnyugszik, visszatalál az ívre. A fékek nem fáradnak, a motor minden újabb kanyar után friss erővel veselkedik neki.

A rozoga, falábú kocaversenyzők által halálra kínzott kocsit ki is vették a sorból, ahogy visszaértünk a bokszutcába, és beállítottak helyette egy másikat. Ezután már nem is volt gondunk, a szintén harmincezer rettenetes kilométert futott, de talán tudatosabb, finomabb kezekben forgott kocsi hibátlanul teljesítette alattam a köröket.

Az R8 nagyszerű autó, úgy szupersportkocsi, hogy közben nem akar senkit megölni. Tökéletesen betört, nemes vérű csődör. És bő harmincmillió forintba kerül, valamint negyed tank benzint fogyaszt el nyolc Hungaroring-kör alatt. Kéne.

A technika

4,2 literes, V8-as, száraz karteres középmotor. Teljesítménye 420 lóerő, maximális nyomatéka 430 Nm, és 8250-et forog. A váltó lehet hatfokozatú kézi vagy szekvenciális, automatikusan is működtethető mechanikus. Elöl-hátul kettős keresztlengőkaros felfüggesztés. Súlyeloszlás: 44% elöl, 56% hátul. Diffúzor, nagy sebességnél automatikusan kiemelkedő hátsó szárny. 4,6 másodperc a 0–100, 301 km/h a vége.