Teszt: Toyota Avensis Verso diesel

Még egy tömegileg és méretileg egyaránt súlyosan hendikeppelt autófajtánál, mint a buszlimuzin is csodafegyverként hat a dízelesítés. Ha valaki kidolgozna a dízelmotorhoz mérhető étvágycsökkentő szert homo sapiens-kivitelben, Amerika a kétszázmillió éhező országává válna - persze már ami a súlyfelesleget illeti.

Noha a korábban tesztelt benzines Verso-verzió tizenkét liter fölötti fogyasztását elfogadhatónak kellett mondanunk - a konkurensek még ennél is jóval tőbbet zabálnak - a Toyota házi fejlesztéséből származó, közös nyomócsöves, a mai követelmények szerint turbóval paprikázott D4-es motor nem igényel több naftát, mint amennyi vacsorát Misu macska az orvul befalt maxi-doboz Friskies száraztáp után.

Hogy rögvest lelőjük a teszt poénját: a Verso ezzel a motorral országúton kisposzki-gyilkos 6,1 l/100 km körüli eredményt ért el, de városban is a Suzukikat megszégyenítő 6,8-7,2 közötti fogyasztást produkált -- gázolajban diszkontárasnak mondható.

Ahogy azonban fizetett internetes szörfözésből sem vett senki villát és jachtot Costa Del Sol-on, az Avensis Verso dízel sem képes teljeskörű csodatevésre. Az egyik kompromisszum, amire fel kell készülni, akusztikai jellegű. A benzines változat bársonyos duruzsolása után kerregése kisáruszállítókat idéz, noha állandó sebességnél már valóban csitul a motorhang. Hidegindításnál meredekebb a helyzet - mintha valami modern művész egy Wagner-operát hangszerelt volna át szekercére és kasztanyettára.

A harkályfarm-gazdák a motor reggeli ébredezése közben eksztatikus élvezettel vonaglanak majd az ülésben, ám az ornitológiailag kevésbé fejlett ízlésű autósnak bizony szoknia kell az első perceket. Itt következik a benzineshez képest tapasztalható második kompromisszum: bemelegedési tünetekről a dízelnél az út első szakaszában nem beszélhetünk, a jeges hűtővízre utaló kék visszajelzőlámpa kialvását és a szellőzőrostélyokból érkező első langy fuvallatot leghamarább öt-tíz perc után regisztrálhatja a Verso-pilóta.

Ezt követően azonban már hatásos a fűtés, és ekkor a zajok is kultúrautóhoz illő jelleget öltenek. Nem véletlenül csak a motorhangot jártuk körül ilyen alapossággal, hiszen egyéb (gördülési-, avagy szél-) zaj, zörej ismeretlen a Versóban.

Menetben viszont nem mond le élményekről az Avensis Verso tulajdonosa. Amint azt a modern turbódízelektől megszoktuk, valamivel ezerötszázas fordulat alatt megjön a mobilt a műszerfalról ölünkbe gyorsuló nyomaték-szeánsz. A Toyota-féle egység olyat is tud, amit kevesen mások: a fordulatszámmérő még nem éri el az ezres osztást, amikor a motor már érezhetően noszogatni kezdi az autót.

Még húzatni is lehet valamelyest, igaz amolyan dízeles stílusban; a szelepek négyezres fordulat fölött sem indulnak orbitális pályára, s a motornak ereje is van még, noha ilyenkor már jövedelmezőbbnek bizonyul egy gyors kapcsolás az egyébként zseniális pontossággal működő váltóval. Egy szó mint száz, a D4-es motor dízelektől szokatlanul széles tartományban is jól használható.

A kocsi jóval könnyebb a hasonló egyterűeknél, ennélfogva dinamikusabb és takarékosabb is. Futóművének egyszerű a konstrukciója, de meglepően ott van a kanyarokban, és a rugózása is finom. A hét ülés, mint minden ilyen nagyszerű nagyterűben, inkább csak kábítás, korrekt házigazda a felnőtt utasoknak csak az első öt férőhelyre oszt jegyet, a kisdedek meg hadd marakodjanak a maradék két, szűkös fotelkén.

A hátsó két üléssor helykínálata egyébként valamelyest demokratikusabbá tehető a középső ülések sínen való előrecsúsztatgatásával, a támlák meredekebbre állításával, de a hely olyan, mint Mauritánia búzatermése: néhány százan királymód megélnek belőle, de ha szétosztják az ország lakói közt, mindenkinek csak egy-egy szem zsizsik jut.

Ideális kiépítésében egyébként ötszemélyes az Avensis Verso - ilyenkor fejedelmi benne a hely, a csomagtere pedig elegendően tágas, hogy a Szicíliára tervezett családi utazásnál az előteres sátrat, a kempigfőzőt, a tábori széket, a reggelizőasztalt és a bicajokat is benyelje. Akik eljutnak arra a felismerésre, hogy elég az öt ülés is, azoknak a Toyota importőr árul olyan Avensis Verso dízelt, amelyikből hiányzik a két leghátsó - valamint 740 ezer forint a 7,7 milliós vételárból.

A kemény utastéri műanyagokat félretéve ez a Toyota is olyan, mint a többi: tökéletes a kidolgozása, sallangmentes, nem túlzottan izgalmas, de ízléses és időtálló a belseje. Az is biztos, hogy nemcsak a sokat szajkózott Corolla, de az Avensis Verso is megbízhatóság- és tartósságbajnok lesz a kategóriájában - ezt már most előre borítékolhatjuk. A középkategóriás limuzin árán hozzánk vágott Verso dízel pedig egy hét személlyel eszik annyit, mint a postás ETZ-je.

Műszaki adatok

Toyota Avensis Verso 2.0 D4-D

Lökettérfogat: 1995 cm3
Teljesítmény: 116 LE/4000 1/min
Nyomaték: 250 Nm/1800-3000 1/min
Végsebesség: 180 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h-ra: 12,5 s
Hosszúság: 4650 mm
Szélesség: 1760 mm
Magasság: 1725 mm
Tengelytáv: 2825 mm
Csomagtartó (7 szem., 2 szem.): 212+70 l, 2422 l
Fordulókör átmérője: 11,8 m
Üzemanyagtartály: 60 l
Saját tömeg: 1550 kg
Terhelhetőség: 700 kg
Tesztfogyasztás (min.-max.): 5,7-8,7 l/100 km
Árak: 7 700 000 Ft (ötüléses változat: 6 960 000 Ft)

2.0 D4-D 5 üléses 1995 85/116 6 960 000
2.0 D4-D 7 üléses 1995 85/116 7 700 000
2.0 D4 VVT-i 1998 110/150 7 800 000 2.0 D4 VVT-i Automata* 1998 110/150 9 450 000