Üsd-vágd, nem apád!

Akadtak nyűgök az ajtózárakkal is, a csomagtér kb. fél évig nem volt nyitható. A jobb első ajtóból kioperált zárbetéttel most a csomagtartóba jutunk, az ajtón egy vakdugó hirdeti a spórolást. Egyesek felszisszenhetnek, vajon miként volt ezeknek merszük úgy közlekedni, hogy egy defekt esetén nem fértek hozzá a pótkerékhez? Nos, a csomagtartóból leereszthető tartalék kerék emelőmechanikája úgy összerohadt, hogy képtelenség lett volna kiszabadítani fészkéből.

Ma már ez is működik, mint ahogy a vezetőülés rögzítősínjét is kicseréltettük, mivel már egy közepes fékezésnél is átugrott a racsni. Utolsó csepp az volt a pohárban, amikor egyik kollégám rámpán akart megállni a kocsival, de ehelyett ütközésig hátracsúszott a székben. Nem állt ott senki, szerencsére. Ki akart már pottyanni a bal fényszóró, kissé lekonyult az első lökhárító - sohasem vallotta be a tettes, hogy kivel-mivel koccant. A tükröket is állítsuk be kívülről, a karcsú műanyag fülek nem türelmetlen informatikusok vagy kereskedők kezébe valók.

Tehát cégnél használt jármű, ráadásul a legrosszabb fajtából: kulcsos autóként fut. Ha kell, viszik - már ha van benne benzin. Észrevettem, hogy világító szintjelzővel otthagyva a kutyának sem kell. Emellett senki sem törődik a kötelező vagy szükségessé vált karbantartással, és általában olyan koszos, hogy az már nem esztétikai, de higiéniai kérdés. Arra mindenesetre jó, hogy bármilyen kocsija van az embernek, örömmel ül vissza a sajátjába.

A fentiek ellenére pozitív tulajdonságokról is be tudok számolni: a hétmázsás önsúllyal jól húz, vagyis szökken a gázadásra (11,2-es gyorsulás százra!), hét liternél nem eszik többet, és ha minden más testnedve (olaj, hűtővíz) elfogyott, elpárolgott, nívó alá csökkent, akkor is működik. Hihetetlen, hogy a többször felforrt víz nem vágta agyon a hengerfejet - lehet, hogy a vaskos kinézetű blokk bőséges méretezése itt köszön vissza?
A normál városi használaton kívül sem lanyhul élénksége, a bátrabbak akár 130-140 körül is mernek haladni vele. Efölött ugyan stabil, mint a Millenium Falcon zárótűzben, miután elveszítette energiapajzsát, mégsem ajánlom életnagyságú űrhajósjáték-szimulátor helyett, mert kissé rizikósabb.

Négy- és ötsebességes váltók segítik a fürge és takarékos haladást. '96-ban egy japán tulajdonú irodatechnikai cégnél dolgoztam, ahol a kereskedők és a szervizesek dízel Fiestákkal jártak. Az ügyvezető pompás ötleteként egyszer csak elkezdték Citroënre cserélgetni az egyébként megbízható és olcsón fenntartható járműveket, méghozzá az akkor már futó Saxo helyett kétüléses, hátul belemezelt, ezres, négysebességes AX-ekre. Az iszony olyan gyorsan eluralkodott a munkatársakon, hogy pár hónap alatt a társaság fele távozott a cégtől, egyértelműen a kispolák menetdinamikáját is alulmúló járgányok miatt. Ehhez képest az 1,1-es ötgangos villámléptű vágtázó, noha hat lóerő a különbség.

A felszereltsége puritán. Ami alapból benne van, az is mechanikus, és egy bővített mondat sem telne ki az extrák felsorolásából. Hosszasan gondolkoztam, majd kimentem megszemlélni, de a korabeli rádiósmagnón kívül semmi. Találtam viszont egy hiányt: nincs kesztyűtartója, mármint olyan, aminek fedele lenne. Döbbenet, Trabi, ugye. Sokkal kínosabb, hogy a nagy elődök kényelmi szintjét semmilyen módon sem akarták belecsempészni az AX-be. Egy-két fővel pattog az úton (hogyne pattogna, a 710 kilós önsúlyhoz 470 kg terhelhetőség tartozik). És olyan ronda az örökre rácementált portól fedett műszerfal, illetve az Astrákban előszeretettel alkalmazott, fekete alapon színes beszövésekkel visszataszítóvá tett kárpitozás, hogy az már felülmúlhatatlan. Maradhatott pár ezer vég abból a műbőrből, amit tán a CX üléseihez használtak utoljára, ugyanis az oldalkárpitokat és a kalaptartót (az űrkorszak és a plasztikvilág kellős közepén) ebből a letűnőfélben lévő anyagból szabták. A kisautós érzést erősíti az ajtók belső élén virító fényezés is.

Érdekes, hogy miközben a hibák és a hiányosságok hánytorgatása foglalja el a fenti sorok 90%-át, mégis azt mondom, ez a szélsőségesen nyúzott, lestrapálni próbált AX viszonylag vidoran közlekedik. Nem, isten ments, sohasem kéne, de ha cégvezetőként muszáj lenne autókat tolnom az alkalmazottak alá, valami hasonlóan igénytelen, minden tudatos vagy ösztönös aljasságot elviselő modell kellene.

_ és mit szól mindezekhez egy AX-fanatikus? Alapvetően egyetértek vele. DE! Voltak azért jobban felszerelt és jobb sorsot megélt AX-ek is. Mint például az enyémek. De haladjunk csak szépen sorjában. Megígérem, hogy elfogulatlan leszek.

13 éve vettem az elsőt. 1,4-es dízel, háromajtós. Takarékos kisautót kerestem, akkor még nem gondoltam, hogy ennyire beválik. Még csak egyhetes volt, amikor hozzám került, elöl-hátul sérülten egy osztrák bontóból. Nem sokáig élvezhette az előző gazdája, de ez volt az én szerencsém. Szépen rendbehozattam, szinte új kocsim lett. Az első években suliba jártam vele (Érd-Bp. ingázás), később munkaautóként szolgált.

Hét év és 130 ezer hibátlanul megtett km után egyéb anyagi okok miatt kellett megválnom tőle, de nem tartott sokáig az AX-telenség, most kettő is van belőle. Városban fürge és jól manőverezhető. Autópályán sem jön zavarba, a 130 kényelmesen tartható, bár akkor már kissé zajos. Mindez 4,5-5 literes átlagfogyasztással, ami országúti 90-es tempónál 3.6 literre redukálható. Ezzel az értékkel akkoriban kivívta a legtakarékosabb dízel címet.

Ha ez önmagában nem lenne elég, közelebbről megnézve az AX-et, sok olyan dolgot találunk, ami kiemeli a többi kisautó közül. Az ülések kényelmesek, a hosszú ülőlap jól támasztja a combot. Van mechanikus ülésmemória: az előrehajtott és gurított ülés a hátsó utasok ki beszállása után visszahajtva az eredeti pozícióba áll be. A csomagtér síkokkal határolt, a benyúló rugótornyokat hiába is keressük, mert a hátsó futómű hosszanti lengőkaros, torziós rugózással. A csomagtérajtó műanyag, felső kerete nincsen, maga az üveg a teherviselő elem, ez szokatlan megoldás. Ha az üveg berobban, akkor jaj! Repül az ajtó is. De szerencsére ez ritkán fordul elő.

A kormány vaskos, jó fogású. A kontrollámpák a megszokottnál jóval több dologról tájákoztatnak. Jeleznek, ha alacsony az olajszint, kevés a hűtővíz, kopottak a fékbetétek. Mutatós hűtővízhőmérő viszont nincs a dízelekben, csak a vészjelző lámpa, pedig nagyon jó szolgálatot tenne. A későn észlelt forralás nemcsak a hengerfejet, hanem a könnyűfém blokkot is deformálhatja, ekkor a motor általában már nem javítható. Az 1,4-es dízelt 1995-től felváltotta az 1,5-ös, az utód Saxókban is ez a dízelmotor szerepelt.

És végül néhány érdekesség: sorozatban gyártottak tisztán elektromos hajtású AX-et is. Létezett többféle kabrió és egy Mega Tjaffer nevű szabadidőautó is AX alapokon. Rendelhető volt központi zár, motoros ablakemelő, klíma, bőrbelső, természetesen volt lenyíló kesztyűtartós verzió is. Az 1991-végi frissítés teljesen átdolgozott belsőt hozott. Annak, aki AX-vásárláson töri a fejét, mindenképp ez utóbbi változatot ajánlom.

Alarm Peti - www.vi-sec.hu -