Anyu szúrós bajusza vagyok

Egyterűt csak úgy nem vesz az ember. Előbb jönnek a gyerekek, aztán egy kis gondolkodás, és csak aztán az autó, ritkán történik fordítva. Egy átlagautós nem fizet azért, hogy egy kevésbé attraktív modellben pár liter értelmetlen térrel többet cipeljen magával nap mint nap. Egyébként sem bizonyított tény, hogy egy egyterű valóban praktikusabb lenne egy sima kombinál, ritkán adódik olyan alkalom, hogy pont az a néhány centi hiányzik.

Egy alsó-középkategóriás kombi csomagtere manapság jó esetben valahol 500 és 550 liter között mozog; a hasonló méretű egyterűek is kábé ekkora csomagtartóval büszkélkedhetnek. Utóbbiakban ugyan nagyobb a fejtér, de ennek csak a pont 196,5 centi magas emberek tudnak igazán örülni; a kisebbeknek sosem volt fejtérproblémájuk, a nagyobbakon meg nem segít az a néhány plusz centiméter. A magasított változatokat elsősorban a jól variálható belső különbözteti meg a hagyományostól.

A B osztályos Merci magas és nagyon széles. A gyártó "kompakt Sports Tourernek" nevezi; inkább az egyterűekhez áll közel, mint a sima ferdehátúakhoz. A látvány azonban egy kicsit csal, a dupla padlólemez, vagyis a szendvicsszerkezet miatt a B-Klasséban valamivel feljebb került az utastér alja. A 458 literes csomagtartó lehetne nagyobb, a beltér az osztottan dönthető hátsó üléseken kívül nem sok játékot enged, és a B osztály drága is. Míg a nem presztízsgyártók hasonló kategóriájú modelljeit már 4-4,5 millióért megvásárolhatjuk, a legolcsóbb B Merci 6,3 millió forintba kerül.

Ha azonban megvizsgálunk két nagyjából hasonlóan felszerelt autót, mondjuk egy Golf Plus Comfortline1.9 PD TDI-t - ára 6,4 millió forint -, meg egy B 180 CDI-t - 7,3 millió -, azt látjuk, hogy utóbbi csak annyival drágább, amennyibe a presztízs kerül. A nagy és fényes csillagért körülbelül 15%-os felárat kell fizetni, és akkor kevesebb lesz az utastérben a rideg műanyag.

Magáról a tesztautóról eddig nem is beszéltem, mégis kiderült, ahhoz, hogy B Mercit vegyünk, kell egy jó adag sznobizmus, vagy jó esetben biztos anyagi háttér egy kis nemtörődömséggel fűszerezve. Egy alsó-középkategóriás egyterűnél ma, Magyarországon olyan földhözragadt érvek a legfontosabbak, mint a csomagtartó mérete vagy a belső tér variálhatósága, a tesztautó egyikben sem jár az élen.

A B-Klasse riválisai fényében több ponton kikezdhető, maga az autó ennek ellenére kitűnő. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy ugyanazt a fura Mercedes-érzést nyújtja, mint elegánsabb testvérei. Ugyanúgy a saját világába zár, ugyanazt az elszigeteltséget biztosítja, mint bármelyik Merci limuzin. Persze, egy luxusautóban az ember mindig kívülállónak érzi magát, de erre az életérzésre a Mercedes gyúrt rá legkeményebben.

Mintha ott sem lennénk, az autó hangtalanul, észrevétlenül suhan velünk a légüres térben. Nem halljuk a külvilág zaját, és mintha ők sem hallanának minket. Mintha láthatatlan, sérthetetlen varázsgömbbel közlekednénk, nem is autóval. De térjünk vissza a földre, és foglalkozzunk végre a tesztautóval.

A B-Klasse igazi Mercedes, de csak kis sebességnél. Már 100 körül elkezd fütyülni a szél, és egy szempillantás alatt szertefoszlik a varázs. A visszapillantó tükrök kicsiny méretük ellenére nagyon szerencsétlenül törik meg a levegő áramlását. Nem kell ész nélkül száguldozni, hogy a sípolás markáns legyen az utastérben. A hifivel könnyen ellensúlyozhatjuk a zajt, de attól még baki a baki.