Igavonó barom

A tolvajok, akik az apartmanból csórták el a kulcsot, nemcsak amatőrök, de végtelenül ostobák is voltak, mivel nem tudták megtankolni a Balenót. A tanksapkán látszott, hogy feszegették, pedig azt az utastérből kell kinyitni. De erre ők nem jöttek rá. Miután végképp letettek az autóról, sorsára hagyták. Emlékül néhány cigarettacsikket hagytak a hamutartóban, meg egy használt tréninggatyát a hátsó ülésen.

És ha már a hátsó ülések szóba kerültek, foglalkozzunk egy kicsit a Baleno belterével. A helykínálat jó, erről már esett szó, az ülések kényelmesek és a funkcionalitással is minden rendben. A kárpit szürke semmilyensége azonban lehangoló, nem is beszélve a műanyagkormányról, a hatalmas kemény műanyagfelületekről és a dizájn tökéletes hiányáról. A Balenóban egyszerűen nincs dísz. Semmi.

Ezen azonban nincs mit csodálkozni, jó barátom, az autókatalógus szerint 1999-ben az 1,6-os Baleno GLX 2,6 millió forintba került, míg a Mitsubishi Lancerből a fapados, 1,3-as is kétszázezerrel drágább volt, a hasonlóan felszerelt Nissan Almeráért pedig kerek egymillióval kértek többet. A Baleno tehát bőven megérte az árát.

A puritán belvilágtól eltekintve a Baleno kellemes társ. A futóműve és a kormányzás is rém pontatlan, viszont jó a szervo, könnyen jár a kormány; elmegy árkon-bokron és a csillapítása is egész jó, valamint a technika igénytelen és tartós. A motor sem éppen különleges, egyszerű sor négyes, majdnem 100 lóerővel. Kicsit hangos, elég nyers, és nem fogyaszt keveset - városban 9-10 liter - viszont elég erős. A Balenóval lehet dinamikusan közlekedni, az autópályán is gond nélkül éri el a megengedett maximális sebességet. A motorhoz kapcsolódó váltó az autót szimbolizálja: nem tökéletes, de a célnak tökéletesen megfelel.

Az autóban nyolc év után 115 ezer kilométer van. A szokásos kopó alkatrészek cseréjén és néhány külső elem javításán kívül nem sok gond volt vele, pedig csak nők vezették (őszinte alázattal kérnék bocsánatot minden hölgytől ezért az átkozott hímsoviniszta megnyilvánulásért, de értsék meg, kihagyhatatlan volt). Egyedül az elektronika rakoncátlankodik egy ideje. Az utastér világítás régóta nem működik, a szakszervizben sem tudják, miért, és a középkonzol világítása is el-eltűnik, de szerencsére meg szokott javulni - hol magától, hol a mester keze munkájának nyomán.

Népítéletünk is igazolja a Szabóék által mondottakat , a tulajdonosok elégedettek, komolyabb műszaki problémát egyetlen hibalista sem jelöl meg. Olyanokat olvashatunk, hogy például: "szélvédő betörött", vagy: "Csak ami elkopott", de ilyet is találtam: "semmi nem romlott el". A tulajdonosok egybehangzóan megerősítik: a Suzuki Baleno igénytelen, vagy, ha úgy jobban tetszik, nagyon megbízható.

Szabóék úgy döntöttek, most már elhasználják, nem adják el. Ennek két oka van. Egyrészt a szívükhöz nőtt az autó, ami zokszó nélkül elvitte őket Európa megannyi távoli szegletébe, cserébe nem kért többet egy kis szeretetnél. Másrészt a Balenónak nincs ára. A tesztelt darabban négy elektromos ablak és légkondi van, sőt, hátsó szárny, mégsem valószínű, hogy nyolc-kilencszázezer forintnál több pénzt kapnának érte. Abból meg manapság nem sok hasonló használati értékű autót lehetne venni, sőt tulajdonképpen semmilyen autót sem lehetne venni ennyi pénzből - példának okáért a legolcsóbb FIAT Panda ára 2,2 millió forint.

Ha viszont valaki vásárolni szeretne, csak bátorítani tudom, a Balenóval jól jár. Nem szép, nem is különösen jó, viszont megbízható, kényelmes, tágas és praktikus. Egy igavonó barom, a szó legpozitívabb értelmében. Egy Untermann. Egy vízhordó. Legfőbb erénye, hogy a célnak tökéletesen megfelel.