Szép a színe

Árnyékos műszerfal... nem vesztünk semmit, ami fontos az látszik.

De most vissza a Berlingóhoz. Nézzünk körül kicsit belül. Ugyanazt látni, mint három éve. Sok műanyag, de tényleg rengeteg, porszívó helyett akár slaggal is lehet takarítani. A két hátsó tolóajtó akkor jön jól, ha fizetésnap után megyünk bevásárolni. Ilyenkor a hipermarketek parkolóiban még oldalazva is nehéz közlekedni. Mi viszont simán beállhatunk a legszűkebb helyre is, nem kell parázni, hogy nem nyílik az ajtó. Akár hátra is mászhatunk a vezetőülésből, és mi is kiszállhatunk a tolóajtók valamelyikén.

CIM

Citroën Berlingo 1.6 HDi

Mindkét első ülésre jutott könyöklő, de bár ne jutott volna. Először is pont úgy néznek ki, mint Micimackó karjai, így biztosra veszem, hogy kicsinálták őt. És vajon hány Mackó pusztul még el a gonosz karfagyártók miatt? Ráadásul tök feleslegesen, mivel ebben a formában teljesen használhatatlanok. A könyökömnek pont a kettő között lenne kényelmes, de akkor minduntalan beszorul oda. Ha ragaszkodom a saját könyöklőmhöz, akkor meg úgy ülök a kocsiban, mint egy béna lottóárus, és még a váltókart sem érem el. Szerintem jobb lett volna egyetlen széles, igaz, attól meg nem lehetne hátrasétálni menet közben. No nem a sofőrre gondolok.

Citroën Berlingo 1.6 HDi

Ha pedig előrebillentjük a három hátsó ülés - 2/3, 1/3 - valamelyikét, iszonyatosan nagy, sík padlójú rakodóteret..., mit rakodóteret, igazi platót kapunk. A hatalmas belmagasságot viszont még itt sem értem. Jó, mondjuk, egy kisebb hűtőt vihetünk állítva, de ha több kisebb csomagunk van, akkor nem pakolhatjuk egymás tetejére őket, mert a nyakunkban kötnének ki a felsők. Mindegy, nagy a légtér, és kész.

Tehát egy ilyen bódéba dobott dízelmotoros, családinak mondott autónk van. A hat liter körüli átlagfogyasztás, az ajtók és belső praktikussága feledteti, hogy valójában egy kicsit átszabott teherautóval utazunk. És az átszabás egyáltalán nem a kényelmi cuccokban jelentkezik, hanem abban, hogy van még egy üléssor hátul. A tolóajtókon az ablakok csak kibillenthetők, így a szellőztetés nem egyszerű, cserébe van légkondi. Az első ablakok elektromosak, de a jobb oldali nem automata.

Mondjuk, ezt nem is várnám el ebben a kategóriában, de a saját Picassómban például még azzal is tetézik, hogy a kapcsolóban nincs lámpa. Még foglalat sincs. Így sötétben csak a vezetőoldali gomb világít, a másikat nem is látni. A Berlingóban világit mindkettő. Hát ja, a teherautóban tuti, hogy utazik rakodó, aki használná, míg egy Picassóban nem biztos, hogy ül még valaki elöl.

Hárman? Inkább csak ketten.

És ha már előkerült a Picasso mint a márka hasonló funkciójú modellje, hasonlítsuk hozzá. Szerintem családiasság szempontjából egyedül az ízlés dönthet. Mivel hasonló a motorkínálat, hasonlóan használható a belső, és mindkettőhöz jár bevásárlókosár a csomagtartóba, azt kell megvenni, amelyik jobban tetszik. Nekem a Picassó tetszett jobban mint személyautó.

Persze ott van még az ár is, ugye. Jelen pillanatban a 92 lóerős 1.6 HDi Berlingo Multispace három és fél millióba kerül, a hasonlóan közepes felszereltségű Picassó pont egy millióval többe. De még a fapados verziók árában is közel egymilliós a különbség. Akár még ez is dönthet a gömbölyű vagy a szögletes forma mellett.

Citroën Berlingo 1.6 HDi