A kamionos személyautója

2005.02.23. 10:13

Ha nehéz tehergépjármű vezetésével keresném a kenyerem, Berlingót vennék a civil útjaimra. Akkor nem beülnék a személykocsiba, hanem felmásznék a vezetőülésbe; a pedálokat nem valahol elöl keresném, hiszen itt vannak a függőlegesen elhelyezkedő alsó lábszáram alatt.

csik.jpg

Jólesően konstatálnám, hogy a fejem fölötti tágas térben polcok és rekeszek várják a hosszú utakon nélkülözhetetlen tárgyaimat: kedvenc country-cédéimet, autós atlaszomat, a vámolás gyorsításához indokolt cigarettás kartont, hogy a baseball-sapkáról és (ezt meg ne tudja az asszony) az óvszeres dobozról ne is szóljak.

Tekintetemet szabadon futtatnám végig a környezeten. A hatalmas és meredek szélvédőről megállapítanám, hogy a legkevésbé sem korlátozza a kilátást. A sebességkorlátozó automatika értékéhez szokott érzékszerveimet jóindulatúan figyelmeztetné a szél- és motorzaj, illetve az elsuhanó táj kellemetlen felgyorsulása, hogy ez már nem a nekem való tempó-tartomány. És nem kellene lemondanom a közúti haladás hasznos voltáról, ugyanis annyi ingóságot nyelne el a személyautóm, hogy órákba telne ki- és bepakolni. A fenébe, egy kisebb targoncával könnyebben menne - vajon abból is árulnak háztáji méretűt?

Kikövetelt kompromisszum

Nálunk az autóvásárlás praktikuma messze a kedv diktálta választás előtt jár. A termelőkapacitások hatékonyabbá tételében érdekelt kisteherautó-gyártók remekül ráéreztek a kelet-európai kisvállalkozó (vegyesboltos, villanyszerelő, kisbútor-asztalos stb.) kényszerhelyzetére: vagy új személyautót vesz, vagy furgont - a kettő együtt ritkán megy. Vagyis dehogynem, nézzünk csak körül útjainkon, majdnem ritkább már a hagyományos autóforma. Egyterű-egyterű hátán, púpos kombik, második-harmadik üléssorral felszerelt áruszállítók, muszáj- limuzinok: funkcionális mind. Kapok majd ezért is hideget-meleget, de hol másutt lehetett volna ilyen elfajzott, széle-hossza egy négykerekűvel telehinteni a piacot, mint a Wagon R+? Hogy egy aktív antiszuzukista ismerősöm gondolatait idézzem: befér a família, meg pár karton konzerv, és irány Jesolo - alsó-közép átlagszínvonal, 72 hónapos részletre... (a szerkesztőség természetesen nem kíván ezzel a különösen reakciós véleménnyel azonosulni).

Igen, a Berlingo Multispace személygépkocsi, de nem kell túl messze menni tőle, hogy furgont lássunk benne. A megszokotnál 40 centivel magasabb tetősík, hatalmas függőleges oldal- és hátfal, hátul tolóajtók, terjedelmes csomagtér: mind szükséges elem a kisteherautóknál. A pasztellszín külső azért elgondolkodtató, valahogy a fehér ugrik be automatikusan a vállalati beszerzőknek. Bent hatásosabb a mimikri. Világos drapp mennyezetburkolat napfénytetővel, vidám, színes betétek a műszerfalon és az öt ülésen, rengeteg fejtámla, dupla légzsákra figyelmeztető felirat, piperetükör a napellenzőben, CD-lejátszóval kombinált rádió, légkondicionáló pollenszűrővel, villanytükör (csak a jobb oldalon, haha), motoros ablakok - jogos elvárások az alsó-középkategóriában. Most próbáltam ki: gömbölyded elejével, ebben a világos türkiz színben, ezzel a felszereltséggel nem is olyan nehéz egy, az autókérdésben már-már finnyás hölggyel elfogadtatni e Citroënt. Tényleg csinosabb, mint egy Dobló vagy egy Kangoo.

Két-három eleven gyerkőccel elindulni a jó messze lakó nagyszülőkhöz a hasonló árban kapható "Golf"-kategóriájú személyautókkal szinte képtelenség. Csak a legszükségesebb szállítanivalók: babakocsi a kisebbeknek; rollerek vagy biciklik a nagyobbaknak; XXL-es hűtőtáska az útmenti terülj-asztalkámhoz; bőséges váltóruházat a mindenhonnan fenyegetően támadó piszokfoltok miatt. Esetünkben viszont a hét közbeni áruszállítás után visszahajtható a helyére a hátsó pad - máris ötszemélyes buszlimuzinban ülünk.

Az említetteket könnyedén elnyeli a köbös csomagtartó. (Ami akkora, hogy a fotók készítése közben - bár hosszasan gondolkodtam, mi maradt ki - nem jutott az eszembe, hogy a hátsó ülést összehajtva is lehetne kattintani egyet.) Haszonjárműves méretei révén a hosszú együttlétet nehezen viselő csemetéket biztosan nem zavarják majd a máshol összekoccanó térdek és vállak. Jó nagyot kell nyújtózkodniuk a biztonsági öv ölelésében, ha unaloműzés gyanánt hajba akarnak kapni. Egyedül a tettleg fegyelmezés megy nehezen: bár szabadon lendítheti, igen hosszú felső végtag kell a szülőnek.

MODUTOP panorámatető tárolórekeszekkel

A Berlingo Multispace egyik fontos marketingeleme a külső tetőtartóból, öt (nem nyitható) ablakocskából, belül négy fedeles csomagtartóból, egy T-alakú polcból és egy hátsó ventillátorból álló tetőrendszer. Figyelmességből néhány lámpát és 12 voltos csatlakozóaljzatot is elhelyeztek.

A külső csomagtartó-sín némi szereléssel hossz- vagy keresztirányú lehet. 70 kilós terhelhetősége bőven elég mondjuk 5 pár síléc és síbakancs nyom nélküli eltüntetésére egy öblös tetőboxban.

Az ablakok tisztán dizájnelemek, mivel szellőztetésre nem alkalmasak, és a csillagos égbolton sem kocsiban ülve szokás elandalodni. Ráadásul általuk a nyári tűző nap könnyedén talál újabb felmelegíthető felületeket a belső térben - hátul nem is nagyon érezni a légkondicionáló hatását.

A zárható fakkok hasznosak, jó pár apróságot bele tudunk gyömöszölni. Telente nincs utálatosabb, mint amikor az ideiglenesen nélkülözhető sálak-sapkák-kesztyűk ott hemperegnek az utasok között, és a fészkelődés közben a sáros-nedves lábbelik közé zuhannak. Külön gratulálok a hat CD-t elnyelő középkonzolért az ötletgazdának.

A peremes polc szerepéről már nem tudnék egyértelmű dicshimnuszt zengeni. Nagyon lapos, nagyon tapadós tárgyakat mernék csak oda feltenni, félnék az erőteljesebb manővertől elegendő lendületet szerző, égből pottyant holmiktól.

A háromállású hátsó szellőztetőről első ránézésre azt gondoltam, valami ravaszul elrejtett levegőcsatornán keresztül télen meleg, nyáron a klímától hideg fuvallattal kényeztetik a hátsó padra jutó utasokat. Csalatkoznom kellett, egyszerűen az első ülések fölül szippantja el a kellemesebb hőmérsékletű levegőt.

Az ismertetett opció súlyára nem találtam adatot, de a felhasznált plasztikok minősége alapján érthető, miért nem említik külön. Bizony a fedeles rekeszek közül kettőnek már ripityára tört az azonos anyagból fröccsöntött zsanérja, és a finom nyiszogás is arra utal, hogy nem öntartó a szerkezet.

A tágas első nyílászárókat keskeny, a régi padlásfeljárók anyagtakarékos deszkaszárnyát felidéző szűk tolóajtók egészítik ki. Értetlenkedtem egy kicsit, vajon miért nem tették előrébb a B-oszlopot (amely miatt hátulról csak a különösen ruganyos végtagokkal rendelkezők vagy az apró termetűek tudnak első próbálkozásra kiszállni), aztán oldalról rátekintve észleltem, hogy csúnyán megbomlana a szép hármas tagolás. Persze tudom, első a karosszéria merevsége, csak utána jön a kényelem.